Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/152505
|
Vers,mert szomorú vagyok..megint
Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszek,
S más teszi szebbé életemet.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled,
S arra mennyire szerettelek.
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S arra a napra mikor kimondtad végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek!
Szomorú vagyok,egyszerűen csak ennyi.A vigasztalás nem használ már,a fájdalom nem enyhül...Sajnálom,nem tehetek róla,hogy halott vagyok lélekben...Ne sirass nagyon ha meghaltam,mert nekem az fájna,még a tulvilágon is...Fáj,hogy megbántom azokat,akiket szeretek,fáj,hogy néha valakit kinzok a szótlanságommal,hogy nem beszelék vele,pedig nem akart bántani...Bocs,hogy a sirás sem megy már...Bocs,hogy nem érek semmit...
|
