Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/221664
|
2009
"Talán fellángolás csupán,mit irántatok érzek,
De a legjobb dolog,hogy titeket nekem adott az élet.
Őrzöm ezt a három,tüzesen izzó lángot,
Ami néha kialudt,néha úgy arcon vágott..
Mint egy hatalmas tenyér, mi simogat és megvéd,
De egy perc alatt, ha felgyülemlett benne a harag,
s düh, mi megöl,
A sima tenyérből összerándult ököl.
És ha fellángolás? Lecsillapodik,majd újra nő,
Az élet vagy számomra,te,Kimi és Ő.
Kialudni soha nem hagyom,
Hiszen veletek élem mindennapom.
A betűk vagytok,mit rólatok írok,
Könnyek az arcomon,mikor napokat sírok,
Minden szó,ami elhagyja a számat,
Az űrt képező,végtelen bánat.
S ez a kis láng olyan erős lesz,
Mint a kislány,ki nővé érett,
Gyenge és oly törékeny,
Mégis küzd,mert képes.
S ebből a lángból, ki tudja,egyszer talán erdőtűz lesz,
Elpusztít mindent, s megszűnik az élet.
De mi négyen tovább megyünk,
Bolyongva,míg meg nem találuk a helyünk,
Örökké élve, mert én vigyázok rátok,
A mindeneim vagytok hárman,
Ugye tényleg tudjátok?=)"
|
