Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/221664
|
2010-03-13
http://www.youtube.com/watch?v=4LxVh9WPiJI&feature=related
megint ez megy.
azt mondod,nekem a tanulás a legfontosabb és lecseréltelek rá. hogy szeretnél valakinél a legfontosabb lenni.
hogy nálam az voltál,nekem nem kérdés. csak te nem hitted, bizonygatnom kellett h 100x elmondtam h ezt néztem és azt néztem miattad, ide és oda nem mentem el, h gépezhessek. az voltál. a Legfontosabb. de érdekelt ez téged? törődtél te vele? belegondoltál,mielőtt elmondtál mindennek?
akkoriban sokszor gondolkodtam ezen. hogy meddig fogom bírni az örökös veszekedéseket. és minden egyes veszekedés után, csodálkozva tapasztaltam, hogy a harag meg sírás ellenére még mindig ugyanúgy szeretlek. és ezt nem értettem. és gondolom nem értették mások sem. nem azt mondom,hogy mindig te voltál a hibás, de az most mindegy,hogy ki, a veszekedés és az utána érzett dolog a lényeg. elég sokáig sírtam minden este,mikor összevesztünk v nem beszéltünk. mikor azt hittem, h már nem élsz.. mikor nyaraltam,temeg jól lecsesztél h lemerek menni úszni és hogy soha többet ne írjak neked,mert te nem szeretsz és hagyjalak békén.. most pedig már nagyon ritkán.. és nem bánom. nem hiányzik a sírás, papa miatt ígyis sírok eleget. nem hiányzik a veszekedés, a beszólások, részedről és részemről sem. engem tényleg nagyon lenyomott,hogy állandóan veszekedtünk, egymást szidtuk, jogosan v jogtalanul.a mindennapos "harcok". és az volt a legszomorúbb, h ellened harcoltam érted. dehát nem nyertem.
énis szerettem volna a legfontosabb lenni. dehát egyre több lépcsőfok nőtt elém,hogy még véletlenül se sikerüljön.. egyre többet veszekedtünk,ígymeg aztán sok esélyem volt,nem? és most,hogy ezt feladtam, egy fokkal "kiegyensúlyozottabb" vagyok. van bennem egyfajta üresség meg félelem ugye a jövővel kapcsolatban, de reggeltől estig mindig csinálok vmit,és lefoglal és talán el is gépiesít,ha érted mire gondolok.. hogy beleolvadok a napokba éscsak csinálom és csinálom és csinálom és nem gondolkodom és nem is akarok.
régen elhittem h namajd én örökre itt maradok és rendes leszek és mindent megteszek. és ebből mi jött össze? nemvoltam se rendes se semmi..segítettem vmit? tartósan? nem.. kitartó voltam? egy ideig.. szóval neked sem tettem semmi jót, csak felidegesítettelek mindig. és fontos akartam lenni, de nem lettem annyira,amennyire szerettem volna. igazából egész életemben 2. (vagy rosszabb) voltam mindenhol,mindenkinek. és talán azt gondoltam,ha az embereknél nem lehetek első, márcsak a hülye és visszahúzódó természetem miatt sem-mert velem ugye nemlehet elmenni bulizni-akkor majd leszek a tanulásban az. ott nem kell alkalmazkodnom senkihez és másnak sem kell hozzám. csak lekell ülnöm és olvasnom,megjegyeznem,ennyi. egyszerűbb,mint emberekkel lenni. nehezen viseltem ezt a dolgot, h mindig végig kellett hallgatnom az Elsőkkel kapcsolatos problémákat vagy örömöket.. nem csak nálad, kb mindenkinél.. amikor csak hallgattam, h ők fájdalmat okoznak,de mégis róluk beszél az,aki nekem fontos.. gondolom az sem norma, h a lelki gondjaimat bajaimat egy naplónak öntöm ki általában, és nem embereknek, szemtől szembe.. pedig vannak barátnőim, nekik beszélhetnék ezekről,nnem? nemtudom,én nem akarok. se anyával,se nővéremmel,se senkivel nem beszélem meg, és nemis fog ez megváltozni. ezért nem tudják h milyen vagyok. mikor láttak utoljára sírni? mikor papa meghalt. azóta nem,pedig szinte minden este sírok..
ma olyan vicceset mesélt a mama. hogy a karcsitól németen kiskorában mindig elvették a betétlapjait. és a papa mondta neki,hogy már a hét első óráján adja oda a tanárnak és akkor nem kell rá vigyáznia,le lesz róla a gondja. és a karcsi megis csinálta. és akkor ránéztem a fotelre,ahol mindig ült.... gondolom nem kell bemutatnom az érzést....
sikerült elkanyarodnom az eredeti témától.
leegyszerűsítve. legfontosabb voltál. szerettem volna énis az lenni. nem lettem. valószínűleg már te sem leszel az nekem. és nem azért,mert van jobb vagy más. nem pótol semmi, ennyivel kevesebb leszek.
te mondtad,hogy teljesen különbözőek vagyunk,és nincs bennünk semmi közös. hát de van. mindketten a szeretetet kerestük,csak talán rossz embernél
és hogy egészen elmúlt,ó ne hidd..
mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétetett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben..
|
