Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/221664
|
2009-11-30
http://www.youtube.com/watch?v=S58DZCqfZZo
közben.
nehéz őszintének lenni. bevallani egy Álomvilágot, hogy kiröhögjön a világ. nehéz leírni az érzéseket, mert még jobban fájnak.
tegnap este. a katira és zsoltira gondoltam. mindketten visszahúzódóak, de a zsolti is normálisnak tűnt, mondjuk szegény mindig oda ment, ahova a kati, de hát én sem érezném magam egyből otthon egy idegen házban. szóval rájuk gondoltam. hogy a papa őket még látta együtt. aztán arra, hogy én nem mutathatok már be neki senkit.. nem csak azért, mert nincs kit, hanem mert ő nincs. aztán az jutott eszembe, hogy ha ő most lát, akkor tudja, mit érzek, mit éreztem, és hogy hiába az ovis/2.osztályos "szerelmeimmel" cukkolt "jobbhíján", voltak érzéseim ezzel a témával kapcsolatban. három évig. mondhatni, szerelmes voltam. ezt így durva leírni. talán valakinek rossz olvasni, másnak meglepő, a többiek pedig kinevetnek. mindegy. még talán magamat is kinevetem, hogy miért éreztem ezt, és miért maradt meg bennem egy része a mai napig is. pedig igyekszem elfelejteni, tompítani az érzést, és sokszor sikerül is. de tegnap este valami előtört. fél 1 volt és nem bírtam elaludni. rá gondoltam, aztán egy "versre",amit írtam, de elfelejtettem belőle egy szót. előkaptam a telefonom, hogy megkeressem. elkezdtem előről olvasni a mentett smseket. a legszebbeket. a legjobban esőket. a legaranyosabbakat. a legféltettebbeket. 95%ban ugyanattól a személytől voltak. furcsa volt, hogy régen miket írt és az is, hogy hogyan. mert az ilyen "pusziiixD" nem az ő stílusa, pedig régen ez nem tűnt fel. aztán a kedves smsek. amiket őszintének hittem, és egyszerűen nem értem, hogy miért. és azt sem, hogy ha igazak voltak, akkor hogy ronthattam el mindent.
"ne felejts el, ha bármi történne is és ne is haragudj"
azt hiszem, eljutottam addig a pontig, lenyugodtam annyira, hogy ez menni fog:) nem haragszom és soha nem fogom elfelejteni. 3 év. talán a legfontosabb 3. ekkor kezdtem felnőni, elgondolkodni komolyabb dolgokon. sokat változtam ennyi idő alatt, ami normális is. nem mondom, hogy jó irányba, csak azt, hogy változtam. és a rengetek negatív dolog ellenére én most mégis a jóra emlékszem és azt sírom vissza. hogy mit rontottam el akkor. furcsa, hogy bírt akkor verset írni. igazából egy szava is jobban megmaradt bennem, mint egy 5órán keresztül magolt évszám.
" a mindeneim vagytok hárman, ugye tényleg tudjátok? =) <VVK3 nagyon "
mostani szemmel ez is egy hihetetlen mondat. hogy ott egy v, ami én vagyok.. most a sok AKHV közé sem férek be már.
rossz volt. elhittem valamit. szerettem volna valamit, és amikor elolvastam, elhittem. holott nem volt sem ígéret,sem szerződés. csak egy sms.
" szóval pont ezt..hogy..hát hogy...hát hogy azt írtam hogy...:Ő kicsit mintha belédszerettem volna."
néha olyan volt, mintha ez igaz lenne, máskor pedig erre alapozva vártam vmit és tök mást kaptam. ha megkérdezte volna vki, h szeret, nem tudtam volna rávágni, hogy igen. mert magam sem tudtam, hogy mi van. nem akartam semmit, mert én nem a valóságban élek, csak egy elképzelt világban, amit este elképzelek és jóesetben továbbálmodom. és mikor írta, hogy menjek ehhez meg ahhoz a fiúhoz, akkor bántott a leginkább, mert ezzel azt mutatta,hogy fogalma sincs, mit érzek, tehát ő sem érez semmit és ezzel vége is.
mikor azt hittem,hogy kitörli a naplóját, elkezdtem elmenteni..
ííí holnap ilyenkor mááá vége lesz az időmérőnek. de szerrressem Kimimimimimimimimimimimet És Heikki babciiiit. Ők a Jók. Náluk csak Vica meg Ville jobb. De ők is jók és hajrá és ha elsők lesztek..akár hátulról is, de imádlak titeket, főleg téged Kimimimimimi és akkor is a legjobb vagy és nyooomd és minden. Vicaaa te meg...köszi ezt a nagy regélést.most én sem fogok többet de IMÁDLAAAK és ez talán pont elég..pedig millió meg millió sort írnék hozzád, de most fáj az ujjam. Imádlak kiis 3. sor 3.om "PP" xDDDDDDDDDD
..egyszerűen minden percemben bennem van ahogy Kimi, Heikki és persze Vicáám is :F
azóta mondják h vigyorgós lettem :G És mióta Vicaaa a feleségem :F
hanem hisztiztem előtte h be se megyek blablabla (ugye Vicááám??? xDDDDDDD
F Pedig tök mosolygós emberke vagyok, főleg itthon egyedül..Villém, Kimim, és az Egyetlen Drága Vicám "társaságában"..
F És a kis Csiguuumnak, aki hát türelmes volt. jó..ez enyhe túlzás mert osztogat és ver a csaj rendesen de hát.. olyan gyenge h verjen csak,meg sem érzem :F
És tegnap mikor nem tudtam elaludni elhatároztam h ma ezt leírom ide. Azt h.. Vicaaa az élő példa arra h nem lesz minden szép lányból bulizós,pasizós k*va, hanem egy szép lányból igenis lehet egy okos,kultúrált, nem csak külsőre, hanem belsőre is szép ember.
mindegy.. nem vagyok se szép,se okos, se belsőre szép ember, mert túl sok időt fordítok a tanulásra,és akiket meg igazán szeretek, őket hagyom úgy,ahogy vannak. nemtudom, mi van vele, jól van-e, azt akarja, hogy lekopjak és ezért nem ír sehova.. azért etetem a csigáit..
szóval..most kiment belőlem a költői lélek, pedig tegnap este tudtam, hogy mit szeretnék leírni..bőgtem.. olvastam az smseit és bőgtem.. nem hittem el, hogy ha valaki ilyeneket írt nekem, hogy vagyok képes nem írni neki.. hogy engedhetem el.. nemtudom.. nagyon szerettem, de sokszor nagyon fáradt voltam, ő meg csak kért és kért.. és ha nem csináltam, akkor bántott és bántott.. mikor meghalt a Papám, akkor is képes volt velem összeveszni azért,mert azt mondtam, hogy semmi köze sincs ahhoz,ami történt és nem ő hozza " az emberekre a rosszat".. mikor pedig Dominó halt meg, ő volt a legrendesebb hozzám.. tudom, azt hiszed, én csak a rosszat jegyeztem meg és hánytorgattam fel, a jókat pedig tudomásul sem vettem.. dehogynem.. figyeltem én minden smileyra, hogy hány pontot írsz.. jól esett, ha írtál, akárhol is voltam, úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül.. mert hiába látod, hogy hány barátom van, hány csapattársam, akikkel elbeszélgetek,elnevetgélek, de igazán komoly és fontos dolgokat kivel osztottam meg? Veled. ugyan olyan egyedül vagyok, mint te. csak neked legalább ott van (Kimi) Heikki,Ville és Alan. akik nem bántanak, akiket szeretsz és ezért az összes hibájukat elfogadod, mert nem érzed őket. de én mindenkinek a bántását érzem magamon.. mikor este lefekszem, csak arra gondolok, hogy nemsokára a dédim.. aztán a mamám.. aztán a szüleim.. velük együtt a gyerekkorom, az egyetlen idő, ahol felhőtlenül boldog voltam, eltűnik.. és itt maradok.. de azok eltűnnek, akik szerettek.. és itt leszek.. itt leszek, egy diplomával,talán egy állással úgy, hogy senki nem szeret.. hogy senki nem vigyáz rám és nem érdekel senkit,hogy mit érzek.. erre lesz jó az egész,amit csinálok.
reménytelen volt az egész. még kislány voltam,mikor "belédszerettem". mondtam magamban,hogy ej vica,mekkora egy köcsög vagy h olyanba vagy szerelmes,akinek még barátnője is van,ráadásul 3évvel idősebb is nálad. gondoltam nembaj, tökmindegy h mit érzek, örülök,ha legalább barátok leszünk,én ilyenekről úgyis mindig csak álmodoztam, és nem is vártam, nem is akartam, hogy valóra váljon,mert a valóságban minden elromlik. és annak örültem,ha boldogok voltatok,mert akkor te is az voltál és akkor énis. meg aztán hülyének éreztem magam. valaki, akit soha nem láttam, alig ismerek, csak neten beszélek vele..ugyanmár,de naiv vagyok. ez hogy lehetne szerelem? biztos csak valami tinihülyeség,amit majd kinövök. hogy szerethetnék valakit ennyire,ha még sosem láttam.
akartam is látni,meg nem is. igen, mert szerettem, nem, mert ronda vagyok, kövér vagyok, elesett vagyok, félős és beszari vagyok,és nem közösségi ember.. tehát egyenes lebőgés és csalódás lett volna. féltem a valóságtól,inkább maradtam az álmok mellett. mikor egyedül mentem hazafelé az iskolából, azt képzeltem el, hogy szembejön és mosolyogtam,mint a tejbetök. de valahogy elromlott minden, rengeteget sírtam és úgy éreztem, ez már tényleg nem normális.sokszor írta h utál,nem szeret,én pedig minden egyes alkalommal megforgattam magamban a kést,amit belémvágott. a régi smsekhez menekültem, kerestem a régi álomvilágot, aminek egy része valóravált..
" csak ma is új esélyt akartam kérni h mert szeretlek és nem akartalak elveszíteni mert fontos voltál mindig és soha nem utáltalak csak féltékeny voltam mindig még a macskára is h ott van én meg nem csak egy gép, és szerettelek volna mindig csak ölelni és a karjaimban tartani h vigyázzak rád úgy szeretlek de újat akartam ma mert nem bírtam nélküled új esélyt mert nélküled nem ment soha de már.."
tudod,nagyon sokat jelentett ez az sms nekem. ennél szebbet még egy filmbe sem írhattak volna. és nekem senki más nem hiányzik,csak a régi te. és a régi én,akit tudtál szeretni. akinek ilyeneket írtál. de mindkettő totálisan más irányba indult el. de ha elmegyek nyugatra,te pedig keletre, egyszer úgyis Találkozunk..
néha jó a kedvem. csak tekerek a semmibe. sötét van, azt sem tudom, az úton megyek e, csak megy egyik fülemben a zene. hillsong,one way. vidám szám. erőt ad. azt képzelem,hogy minden szép, hogy nem halt meg senkim, nem hagytam el és nem hagyott el senki. hogy Isten mindent okkal tesz. mikor írtam a "verset". sírva mondtam magamban a marty képet nézve az ágyam mellett, hogy Istenem, ha azt akarod, hogy felejtsem el, akkor ne írjon semmit,ne válaszoljon, és elfogadom. ha pedig ír, akkor szeretni fogom örökre. és írt és azt,hogy szeret. mondhatni egyértelmű,mondhatni álomvilág,beképzelés. sokszor azt is beképzelem magamnak, h ha nem szedem fel a földről a leesett zsebkendőt,amit észreveszek,akkor Isten megbüntet meg ilyenek. és akkor magamnak állítok fel egy ilyen büntetés megelőlegezést,és inkább megcsinálok vmit,h elkerüljem. szóval lehet h igaz volt, lehet h csak épp így jött ki. nemtudom,az életemet talán nem kéne egy magamban kitalált dologra alapoznom. mindegy..
és remek ember vagy. ezt semmilyen okból nem írom,nemis fogod olvasni.. de sokszor csak a rosszat mondtam.. és tudom,hogy rossz lehetett,mert nekem is szarul esett a szidásokat olvasni. ezért olvastam a régi smseket,amiknél azt éreztem,hogy érek valamit és valaki szeret. és szerencsés vagy, hogy máshogy látod a világot, hogy ennyire tudsz szeretni olyat,akivel talán sohasem találkozol,ilyen őszintén és önzetlenül,ahogy talán még a saját rokonaik sem.. szerencsés,hogy nem lett belőled bulizós csajozós ivós drogozós hülye. hogy szereted az állatokat, a macskáidat, aggódsz értük és gondozod őket,megvéded őket mindentől. nem sokan mondhatják el ezeket magukról. mégha neked nem is tűnik fel,ezek értékek. amikért szeresd magad nagyon. és ne bántsd.. lehet,hogy én ilyen álmodozós vagyok és hiszek a csodákban, a lehetetlen véletlenekben, de akkor is úgy érzem, hogy ennyi minden után jár neked annyi, hogy valamelyikükkel találkozz.. hogy a barátaid legyenek.. mert akkor szeretnéd az életet és ők örök értelmet adnának neki. és jó belegondolni,hogy mosolyognál és vidám lennél. ahogy olvastam a lementett naplódat, sokszor vidám voltál, "pörögtél" és zsongtál.. vagy futam előtt vagy egy Villés kép/videó miatt. mindegy mitől, de jó kedved volt.. és jólenne,ha ilyen lenne örökre. mindegy,ha nem leszek a része, ha nem tudok róla, csak így legyen.
ezekre.. nem kell semmit írni.. egyszer végre le akartam írni,kiadni magamból,őszintének lenni magamhoz,hozzád. gáz,amiket leírtam,és nem akarok róla beszélni. nemakarom h másnak legyen rossz azért, h én hogy érzek.. egyéni problémám és semmi jogom nincs rossz érzéseket kelteni vele..és nem is akartam. csak talán ez megmagyaráz mindent,ha fel nem is ment a dolgok alól,amiket csináltam vagy mondtam. csak "tiszta vizet" öntöttem a pohárba, biztos rendmániás vagyok és irritált h már jóideje állt benne a víz.:)
csak ennyi. ott áll az asztalon egy pohár,teli vízzel.
|
