Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69297
|
szeptember huszonegy
Hiányzik. Hiányzik, ami sosem volt az enyém.
hogy ő mindig figyelt rám, minden elejtett félmondatomra, minden akaratlan rezdülésre, minden észrevétlen, hamis mosolyra,
mindent észrevett belőlem, és mindent rohadtul megértett, jobban megértette mint én, mert ő kívülről látta, és én belülről.
és sosem okozott fájdalmat, és sosem tett szemrehányást, és mohón nézett a szemembe, és vájkált a szívemben, talán tudta, igen, biztos tudta, és tudta, hogy én is tudom, de nem volt elég bátorsága.
talán bizonytalan volt,
talán nem akarta eléggé..
de ugyanez igaz lehetne rám is, nem okolhatom őt az összes elkövetett közös hibáért.
talán neki is rossz volt, talán ő is tépelődött, őt is gyötörte, talán ő is némán szenvedett, és éjjelenként hosszú álmatlan órákat töltött éber álmodással.
talán ő is fél már az élettől, a kivédhetetlen csalódástól, és nem mer kockáztatni, mert jobb a biztos, mint a bizonytalan, mint az ütés, ami még lejjebb, veszélyesen mélyre sodorna.
valahogy mégis iszonyú érzés, hogy feladta harc nélkül, hogy nem volt esély, nem mondott ki szavakat, maradtak a tekintetek, a vízcseppek az ujjakon, az egyetlen, édes mosoly emléke.
talán így kellett lennie, nincs már mit mondani.
|
