Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69297
|
2011-12-29
Keresem a tegnapi álmokat. A lázálmokat. Benne téged.
Álltam az utcasarkon. A hideg téli szél fújta a hajam, az arcom kipirult.. Ott vártam, szinte egy örökkévalóságig.
... És akkor megjelentél, Te és az a lány. A szívem felgyorsult.
Lassan elindultam én is a bejárat felé. Két fiú cigizett az ajtó mellett, az egyik egy doboz sört fogott. Kinyitottad az ajtót, előre engedted. Közelebb léptem, úgy tettem, mintha ismernélek.
Szia K., beszélhetnék veled négyszemközt?
Egy pár másodpercre megálltál, mozdulatlanul, tartottad az ajtót. Haboztál, nem tudtad hova tenni a dolgot. Végül odaszóltál a barátnődnek: Menj előre Adri, mindjárt jövök.
Megértetted mit akarok, belementél a játékba.
Elindultam az ajtótól, az épület árnyékába, távolabb a két részeg sráctól. Nem akartam, hogy bárki hallja a beszélgetésünket..
Pár méter után megálltam, szembe fordultam veled. Ott álltál, néztél le rám, meglepett tekintettel, ugyanakkor láttam szemedben az izgatottság szikráját, és az őrült kíváncsiságot.
Még soha, soha nem beszéltünk egymással.
Most néztem először a szemedbe közelről, hosszasan, a tekintetem cikázott a két szemed között, a szívem egyre gyorsabban vert.
Nem tudtam, meg tudok-e szólalni, vagy elakad a hangom.
Nem ismertük egymást.
Legalábbis nem úgy, ahogy azt bárki képzelné..
A torkom összeszorult, könny szökött a szemembe.
Ennyi idő után.. az első kérdés. ami kijött a számon:
-Szereted?
Összeráncolta kissé a homlokát, a szeme még tágabbra nyílt. Nem erre számított. Csak nézett rám, megerőszakolt a tekintetével. De jól esett ez a nézés, jól esett, hogy le sem veszi rólam a szemét. Láttam benne a félénk vágyakozást.
Hirtelen megragadtam a jobb kezét. Félve, de mohón ragadtam meg, éreztem a bőre melegét, a férfias, erős kezét.
-Kérlek, válassz engem. Szeress engem!
A könnyek csak gyűltek és gyűltek, minden pillantással újabb csepp folyt le az arcomon.
Elmosolyodott. Szenvedő, mégis boldog mosoly volt ez, megfogta a másik kezemet is, majd előre lépett, és magához húzott. Átölelt. A fejét a nyakamhoz hajtotta.
Ott álltunk a sötétben, ki tudja meddig.
Nem volt szükség szavakra.
|
