Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69297
|
2011-12-26
Tudod milyen az? Mikor félsz a lefekvéstől, félsz az éjjel érkező gondolatoktól. Nem akarsz álmatlanul feküdni az ágyban, nem akarsz gondolkodni, mert fáj, mert félsz, aggodalommal tölt el a holnap, hogy mi jön, mi legyen. Vissza próbálod tartani a könnyeket, igyekszel másra gondolni, hazugságokkal, illúziókkal elfedni a ma gondjait, de ez lehetetlen. Mert a valóság ott van benned, mélyen, befészkelte magát a tudatalattidba, és nem engedi, hogy lazuljon az az erőteljes szorítás lent a gyomrodban.
Azt kívánod, bárcsak elszaladna az idő, bárcsak túl lennénk rajta, a jövőn.
Félelemmel, szorongással teli jövő.
Utálom ezt az időszakot.
S egyre nehezebb, egyre lehetetlenebb ideképzelni téged. Az arcod, a mosolyod, egyre gyengébben élnek az emlékezetemben. Talán soha nem látlak többé. Mert te elmész, el innen, messze, ki tudja hová, talán vissza oda, ahonnan jöttél. Elmész vele, és nem tudod a nevem és soha többé nem látlak már, és elfelejtelek, elfelejtem, hogy léteztél, hogy milyen is voltál és hogy milyen volt az az érzés, amit keltettél bennem.
- A legintimebb hang ami létezik a világon. A billentyűk becsapódásának hangja, majd a nagy erővel kiáramló vér zaja az aortában.
|
