Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69297
|
+
Zokogva olvastam végig a könyvet. Minden egyes oldala egy újabb Niagarát indított el bennem, a szomorúság és a gyönyör összekevert érzése nyomott szét belülről, rájöttem, megértettem, mennyire rosszul csináltam mindent, hogy hogyan pazaroltam el eddig életem minden végtelenül értékes percét.
Bömböltem, mert tudom, nem lehet már visszahozni semmit. A múlt elmúlt, ott maradnak a hibák, megmásíthatatlanul, nincs mit tenni.
Szeretnék élni és megélni, a bánatot és az örömöt, teljesen, minden kis apró részletével, hangosan nevetni és eszeveszetten sírni ha épp úgy van.
Kevesebbet mérlegelni, vacillálni, teljes szívvel csinálni, akármit csinálok, futni és kacagni a napsütésben, a fűre lépni, ha kedvem tartja, a hóba feküdni, a tóban úszni és szeretni, ölelni és csókolni, és segíteni, másokkal érezni ha fáj, vagy ha jó.. Soha semmin nem aggódni, hiszen a világ CSODÁLATOS és hihetetlen és csak egy kis morzsáját tudjuk életünk folyamán meglátni, de ez a kis morzsa minden nap legyen más és más.
Soha nem enni kétszer ugyanazt, nem menni ugyanoda, mindig újdonságot csinálni, hiszen a világ őrült gyorsan változik és annyi mindent tartogat, utolérni úgy sem lehet, de nem szabad egy helyben toporogni, SZALADNI KELL VELE, MELLETTE, mások kezét megfogni és őket is húzni, és érezni, hogy az élet eszméletlenül szép, minden nehézségével és könnyűségével együtt, így kerek, így tökéletes!
|
