|
Egy lány naplója
Barack01 [125282 AL], gazdája Egy lány
2018-08-09
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/125282
|
2018-08-09
Boldognak kellene lennem, de nem tudok az lenni. Van férjem, aki ezerszer normálisabb, mint a mostani pasik többsége, született egy lányunk, terhes vagyok a tesóval, az állatgyerekek is jól vannak és épül a házunk. Tökéletesen hangzik...
Viszont az, hogy itt kell élnem Anyumékkal kikészít és tönkretesz. Soha senki nem fog megérteni csak az, aki ezt átélte. Az a normális, ha a gyerek szereti a mamáját, de nem gondolom annak azt, ha ez úgy történik, hogy közben a mama ki akarja sajátítani... sokszor nem segítő, hanem főszerepben tündököl. Ráadásul nála nincsenek szabályok, minden Lilla kedve és kénye szerint történik. Melyik gyerek nem szeretné ezt? Azt mondják az a dolga a mamának, hogy elkényeztesse az unokáit. Valóban? Ennyire durván? Elérve azt, hogy a szülő legyen a rossz, aki szabályokat szab? Tényleg ez a normális? Szerintem nem... nem tudok ezzel egyetérteni. Ha a szülő szereti a gyerekét, akkor nem nehezíti meg a dolgát. Annyira nem jó, hogy csak egy emelet választ el. Ha leviszem már el is vagyok felejtve... ha fel akarom vinni sír... régebben bántott is. Nem dolgozik Anyum, ezért minden nap itthon van. Nem lehet tőle szabadulni. Nem élhetem meg a gyerekemmel azt, amit más. Bezzeg, ha etetni, pelenkázni stb...azaz kötelezettséget kell teljesíteni, akkor az rám hárul... de a szórakozást elveszi tőlem. Nem így szerettem volna gyereket. Megbeszélni hiába beszélem meg Vele... nem fogja fel... nem látja azt, hogy mit okoz.
Sokan azt mondják élvezzem ki, amíg Ő foglalkozik Vele... ez nem így működik. Nem azért szültem egy gyereket, hogy más legyen Vele :( Persze miért is csodálkozom? Nekem soha nem mondta Anyum, hogy szeret...Lillának már ezerszer... akkor miért is számítana az, amit kérek..?!?
Kezdek mélyrepülést venni. Örülök a tesónak, de szegény nem valami jókor érkezik.
|
Problémás tartalom jelzése
|
