Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/74584
|
2006-11-03
Szia Bélám!
Feliratkoztam "harmóniakártya" hírlevélféleségre, amiben a mai napon a Kézfogás a napi teendők, problémák, társadalmi összefogás, konfliktuskezelés szinten érvényesíthető nagy eséllyel.
Hát, mi tagadás, lenne is rá szükség, hogy erőt kapjak az utóbbi időben egyre inkább felgyülemleni látszó problémahalamzra. Sokmindenkit bántok meg. Nem gondolkodom előre, hogy egy-egy kijelentésemmel mekkora kárt okozok. Aztán visszacsinálni már nem biztos, hogy lehet.
Tegnap Tamást bántottam meg... az évben már nem is tudom hanyadszorra. Peidg megígértem neki, hogy igyekszem visszafogni magam, ami persze az én fejemben nem tűnt sértőnek.
Anitával már a jövőn gondolkodunk, hogy hogyan folytatjuk a suli után. A céljaink hasonlóak, és az is erőt ad számomra, hogy együtt indulnánk. Tamást persze "vinném magammal", ez nélküle nem menne.
Aztán Anita megkérdezte, hogy képes lennék-e feláldozni Tamást, ha másképp nem jöhetne létre a "beteljesülés", és igennel válaszoltam. Végig sem futott az agyamon, mit mondtam ki.
Este megosztottam vele is elképzeléseimet. Eleinte csak finoman utaltam rá, hogy mivel járna mindez, de nem tűnt úgy, mint akinek összeállt a fejében, miről papolok. Aztán feltette azt a kérdést, amire nem valami finoman mondtam ki az igent- rossz válasz.
Ezt követően már mással kezdtem foglalkozni, nem is figyeltem rá, csak amikor sokáig nem szólt hozzám. Az arca elsápadt... rámeredtem, nagyot dobbant a szivem, és nehezen közölte, hogy ez rosszul esett. Meglepett, hogy nem éreztem részvétet. Nem vagyok valami empatikus, és ilyenkor kimenekülnék a világból.
Eltelt kb negyed óra, amíg ránézni sem mertem, s addig eltűnődtem az egészen. S hogy megtörje a csendet, felém nyújtotta a kezét, és magához húzott. Ő tette meg az első lépést, miközben én vagyok a hibás. Szorított szinte, mint aki sosem akar elengedni, arcát a karomba fúrta. Simogattam a fejét, aztán megpillantottam a karomon egy cseppnyi fájdalmat, aztán kettőt, és így tovább...
Utálom magam.
Még megvigasztalni sem tudok senkit.
Az este további része viszonylag szerencsés fordulatot vett, mert meg tudtuk beszélni a kérdéses problémát. Túl nyers voltam.
Tanulság, hogy mielőtt kimondanék valamit (a kényesebb témákkal kapcsolatban), számolok a következményekkel.
Az viszont nekem is fáj, hogy ezzel tüskét hagytam abban, akit legjobban szeretek.
|
