Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/74584
|
2006-12-08
Drága Bélus!
Kixait kipihentem írom meg ezeket a gyööönyörűséges sorokat, fél hét körül szunyáltam egyet. Fájt a gyomrom, mostanság egyre jobban, pedig ma ottvoltam az orvosnál a negyedik adagom miatt. Ráadásul erre az apróságra is két órát váratm...
Viszont a mostani bajomra nincs gyógyír. Bejelölt myvipen tahófalvi, azt hittem leesek a székről, mikor megláttam a képét. Az íméljeim között szerepelt, h Gábor ismerősnek jelölt, de nem izgatott különösebben, hogy mi folyik ott. Ma kaptam rá igazából. Írtam neki, szinte rohantam utána mint egy kiskutya, mennyire pofánütött a múlt megint. Legalábbis kísérteni próbált, csakhogy elég rég viselkedtem gyerekesen, hiszen akkor még gyerek voltam. Amikor felbukkan, mindig felkavar, nincs mit tenni ellene. Az eszemmel azt mondatom, hogy NEM NEM NEM...
És számadásra késztetem magam, hogy elég jó-e, amiben most élek, érdemes lesz-e ezt a jövőben csinálnom, boldog leszek-e, ahogy azt szeretném, nem tezsem-e tönkre ezzel egy másik ember életét, hogy estleg hazugságban élek... mert ő jobban szeret, és vannak napok, amikor kész lennék felrúgni mindent.
Várok vmit, vmi többet, vmit ami nem szürke, hanem fehér. Fehér, mert
tiszta és boldog.
Aztán visszafogom magam, hogy ezt nem tehetem, túlságosan is benne vagyok, nem szeretném Őt megbántani, közben pedig hullámvölgyeimben emésztem magam. Nem könnyű elviselni, de tudom, hogy ha kimondanám a végszót jobban fájna. Nem szeretnék már a mostani szintem alá süllyedni, mert ki tudja, ki mellett kötnék ki. Ez jó. Van, amikor el sem akarom Őt engedni, néha pedig ügyet sem vetnék rá. Önző vagyok, érzéketlen.
Most is Pink-Family portrait-ot hallgatom, a régi idők egyik kapaszkodóját, ami az akkori hangulatomat jellemezte. Szar volt az is, folytonos önmarcangolás, de akkor azt sem tudtam eldönteni, hogy szeret-e igazából, képes lenne-e értem bármire, ami ma Vele nyilvánvaló, és nem okoz szívfájdalmat.
Nem tudom, mért van bennem ez az állandó kérdőjel.
Tudom, ha kilépnék a mostani állapotomból, a napjaim feketék lennének, legalábbis sötétkékek.
Mire számíthatnék? Aki folyton felkavar, nem érdemli az újabb szenvedésemet, nem is lenne komoly őt ismreve, ráadásul van nője is. Járt utat járatlanért el ne hagyj- ez lebeg előttem.
Talán ideje lenne beszélgetnem Vele, mert Őt nagybetűvel írom. Folyton megbántom. Utálom magam.
Nehéz téma, és a torkomban gombóc van már most is erre gondolva.
Ahogy magam ismerem, holnapra mintha mi sem történt volna, vigyorgok, bennem a szálkával, csak egyszer ez elő fog törni. Már volt egy kitörésem, nem akarom tetézni.
Megyek...
|
