Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/74584
|
2007-03-21
Szervusz Bélám!
A szempillám már kezd nehézzé válni, még az a lehelletnyi festék is húzza, vagy a gravitáció lenne az oka?
Egész jó napot zárok, illetve ebbe a jóba még beleveszem a tegnap estét is, végülis a mai indítás nem mindennapi jelenség. Hála istennek, hetente egyszer van "lehetőségem" arra, hogy ezt a kellemes, már-már a házaslétet kóstolgató módit kipróbálni. Eleinte nem tetszett, de örülök ennek a picinek is, ha már ennyi adódhatott, legalább nem nulláról kezdünk majd... na de ne szaladjunk ennyire előre!
Szóval este úgy gondoltam, hogy szundizunk egyet nagy nyugalomban, elrendeződtünk ketten az egyszemélyes ágyon (nem kell felhorkanni Bélám, ez van, ezt kell szeretni és kész) aztán olyan pusziroham jött rám, hogy nem bírtam abbahagyni. Ritka, mikor ebben a hangulatomban Tamás is jelen van. Általában akkor készül haza, amikor én épp hangolódom. Rejtély!
Ez a dalrészlet volt tehát az esténkre jellemző:
"Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul
Mintha nem lenne holnap és félne a mától"
Mintha még "elsősek" lettünk volna, legalábbis mikor meg akartam nevezni a helyzetet, akkor ez a jelző ugrott be, vagyis amikor még felfedezgettük egymást, olyan szolidabban, mert még ezt volt "szabad" (és nem az ajtóstul a házba feeling) szóval a kezdetben, ami olyan 2004-re tehető. :)
Mennyi minden lehet egy csók (jelen esetben jóval több, nem számoltam) kicsit elcsodálkoztam magamon... nagyon jó volt. IMÁDOM AZ ÉN OKOSKÁMAT! :)
Nem részletezem Béluska, mert a végén kedvet kapsz a csókhoz, ami ugyebár nem gond, de nem kell pár sorom miatt elferdített, egyben elhamarkodott véleményt alkotnod rólam, habár ismersz életem... így van ez. :)
Ma egyébként elmentünk sörözni meg gyrost kajolni Gzával. Iszogattunk egy kicsikét, röhögtünk is nagyokat! :) Édes volt. Egy rúdon táncikálni próbált, elég mókássá sikeredett. A hangulatunk viszont fenomenális volt. Bírom, mikor ki-kicsantgatunk a suli padjaitól ilyen irányba. Hm...
Délután pedig a film után Tamásékkal mentem haza, illetve Okoskám hozott haza, de nem volt vmi szalonképes, fáradt volt. Majd lesz még alkalmunk!
Jah, ezt a számot hallgatom:
"Mondd, gondolsz-e még rám
Valahol magányos órán
Mondd, tudnál úgy mint rég
Szeretni csak egyet úgy, mint én
Mondd, akarnád-e még forró
könnyes csók ízét
Mondd tagadnád–e még a lángot, mely mélyen benned ég
Csak egy jó szót akarok
Ennyi még nekem is jár--- kérlek…
Szorítson a karod ..szerelmed kortyolom, ez az édes méreg
Olyan vadul csókolt, olyan átkozottul
Mintha nem lenne holnap és félne a mától
Ahogy ő nézett, ő átnézett rajtam
Most társam a bánat, pedig nem ezt akartam
Rég elcsavargott már
Tudom ,hogy mással jár
Igy kettőnkből már soha nem lesz egy pár"
Pá drágám!
|
