|
Petya naplója
Dr. Chucky [49475 AL], gazdája Petya
2004. november 29.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/49475
|
2004. november 29.
Megint hajnalban írok. Már megszoktam (ha egyáltalán meg lehet szokni)
Csodálatos és egyben lesújtó volt a tegnapi Úrnapja. Lesújtó azért, mert az Úr fiatalon Magához szólította Bubik István színészt, akivel néhányszor volt alkalmam találkozni, mert nagyon jó barátja volt az egyik középiskolai tornatanárunknak. Sokszor eljött hozzánk, tartott néhány próbát a színjátszó csoportnak, énekelt, gitározott nekünk.:( Sokszor beszélgettünk. Tisztaszívű, egyenes ember és kiváló színész volt. Amikor a külvárosban laktunk, egy kőhajításnyira lakott tőlünk. Neki már könnyű a föld… Nyugodjék békében!
Épp a délelőtti Istentiszteletre készültem, amikor hallottam a lesújtó hírt. Percekig nem tudtam megszólalni… Zokogni szerettem volna, mégsem tudtam…
A tegnapi Istentisztelet alkalmával Hegedűs Püspök mellett Tőkés László királyhágómelléki r. püspök hirdette Isten ígéjét. Soha nem láttam még ennyi hívő embert a templomunkban. Leírhatatlan volt! Úrvacsorát is vettem. Emlékszem 1989 Karácsonyára. Akkor 10 éves voltam. Remegve ültünk a rádió és a tévé körül. Akkor már lőttek is odaát, Temesváron és másutt is. Ök sem ajándékba kapták a szabadságot:( A helyzet némiképp most is hasonlatos. A mi sorskérdésünk szempontjából legalábbis. A napokban újra a kezembe került a „Temesvár ostroma 1989” c. Tőkés László tollából való könyv. Visszaemlékezéseket és dokumentumokat is tartalmaz. Most is le kell dönteni egy falat, hogy lehessen építkezni. Akkor a tisztességes emberek („magyarok és nem magyarok”) össze tudtak fogni. Ma sem szabad gyűlölködni. Ma sem szabad a meglévő falakat tovább építeni. Ma kezet kell nyújtani! Azoknak, akiknek talán ez az utolsó esélyük. Akik pedig ezzel a kérdéssel kapcsolatban most is csak a pénzre tudnak gondolni, nézzék végig a bankóinkat. Ki merné letótozni Rákóczi fejedelmet??? Ki merné lerománozni Bethlent, vagy Mátyás királyunkat??? Vagy nekik ez is mindegy???
Hegedűs Püspöknek ez volt az utolsó szolgálata a Kálvin téri gyülekezet előtt.:( A farizeusok eltávolították Őt… El tudnék süllyedni a szégyentől, hogy ezt meg merték cselekedni. Pedig nem nekem kellene szégyellnem magam. A Püspök úr megindítóan búcsúzott. Ezt merték tenni egy 56-os lelkésszel… Nem Neki és nem a híveknek kell elszámolniuk a lelkiismeretükkel. Nekünk elég, ha megteszik a Gondviselő előtt. De amikor elbúcsúztunk a szomorúság mellett reménységet láttam a szemében. Ezentúl a Hazatérés Templomába járok majd délelőtti Istentiszteletekre, mert ott tovább szolgálhat majd és hallhatom. És azt is remélem, hogy az unokáim, -ha lesznek egyszer- majd a saját szemükkel látják meg, miért ez a neve ennek a templomnak:)
Az áldásvétel és a Nemzeti Imádság után a hívők (teljesen spontán módon) a Székely Himnuszt kezdték énekelni. Leírhatatlan volt. A keblemre szerettem volna ölelni 15 millió magyart!
Mert itt vagyunk. Itt maradunk és megmaradunk!
312. ének 3. és 4. verse.
„Az Úr elé ha tárod
A szív alázatát
Őt nem hiába várod:
Betér hozzád, megáld
A testi gőg: halál!
De bűnödet ha bánod,
Szent Lelke bőven árad,
S a szív üdvöt talál.
Ó Jézusom, szegényed
Kér, vár epedve hív:
Te készítsd el Tenéked
Lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát
Habár szegény e szállás
De mindörökre hálás,
Úgy áldja Krisztusát.
(Thilo Bálint 1607-1662)
|
Problémás tartalom jelzése
|
