Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/49475
|
2004. december 9.
Szép jó napot:) Tegnap egy kósza áramszünet miatt nem tudtam folytatni... Szóval azt kérdeztem a csókától, mit szeretne elérni, Azt mondta szeretne mindkét tárgyból (nyelvböl és történelemböl) 2 jegyet javítani. Kezet adott rá, de sokat linkeskedett, lesajnálta az egészet... rendesen leüvöltöttem a csóka arcát, mert nem azt tette, amire kezet adott... Azt mondta, ennyit nem tanultak két év alatt a suliban, ahová járt... Hogy túl sokat követelek... Pedig ezt csak így lehet... Megkérdeztem, akarja-e csinálni, azt mondta akarja, akkor nem értem miért panaszkodik... Becsületére legyen mondva, hogy utána 110%-ig odatette magát. Meg is lett az eredménye:)) Hálálkodott, de azt mondtam, ne nekem legyél hálás fiam, hanem annak a tökfejednek, mert végül sikerült megértetnem veled, hogy az egész miattad fontos és nem miattam. Én szívességet teszek... A felszínes tudás miatt terjed a hülyeség, mint a pestis és ennek eredményét a napokban megtapasztalhattuk:(((( Azt mondtam, bármit megtehet, lesajnálhatja, csinál, amit akar, de engem ne merészeljen nevetségessé tenni, ha tesz az egészre, akkor ne raboljuk egymás idejét. Kicsit megszeppent, de megértette:) És az is lehet, hogy nem a legjobb pedagógiai módszert alkalmaztam, lehet, hogy a jogvédelem "élharcosai" felkötnének és az is lehet, hogy a kis fickó utál, mint a poklot, de én büszke vagyok rá, mert ki tudtam hozni belöle, amit akart, amiért megkeresett. És itt az eredmény a lényeg... Jópofizva nem lehet követelni... Legalábbis az ember megnézheti magát... Ma az általános iskolák többségében a gyerekek már úgy beszélnek, hogy szégyellem magam, nem is tudom, mi lenne, ha az eljövendö utódaim így beszélnének:( Azt hiszem elbújdosnék... De ök másként lesznek majd nevelve:)
Ötödike éjjelén valami olyasmire gondoltam, amire 2002-ben is, de nem tudom megtenni. Ha elolvassátok ezt a verset, megértitek, hogy miért nem:)
Reményik Sándor: Eredj ha tudsz !
Egy szívnek, mely éppúgy fáj mint az enyém
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagyvilágon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott,
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték,
S hegyeken, tengereken túlra hordták
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe cseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
A kanóc része, lángra lobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben
Míg a keservek lőporához ér
És akkor
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
Ui: Szeretlek, Drágám:)
|
