Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/49475
|
2005. május 11.
Sziasztok:) Akik jobban ismernek, azok pontosan tudják, hogy nem vagyok és sosem voltam (talán nem is leszek) hirtelenharagú ember, de most alig látok a pipától! Ez már mindennek a teteje!
Amit érettségi címszó alatt művelnek ma a diákokkal, az a legenyhébb megítélés szerint is aljasság! Az oktatási miniszterről már meg sem emlékeznék, arra is teszek, ha beperel azért, mert megsértem a személyiségi jogait, de ezt a dilettáns aljas szemét, hazátlan világpolgár alakot a kontinensről is elűzném... (és most nagyon finom voltam) Azt hittem lehidalok, amikor megláttam az emeltszintű magyar feladatsort... Nem volt nehéz... Egy harmadéves bölcsésznek, vagy elsőéves joghallgatónak. József Attila életművénél nem állták meg, hogy ne keverjenek bele politikát... Most azok takaróznak József Attila nevével és életművével, akiket ő a legjobban utált...
Amikor mi érettségiztünk, furcsamód akkor is ez az ultra-álliberális idióta (a jelenlegi oktatási miniszter) volt az oktatásügy feje... Balhék és visszaélések nálunk is voltak, a matekot nálunk is meg akarták ismételtetni, de akkor nem merték meglépni... Egy mai könnyűzenét sugárzó rádióállomás abban az évben indult és azzal spóroltak reklámköltséget, hogy a vizsga alatt bemondták a megoldásokat. (hetekig róluk beszélt azután mindenki, így lettek ismertek) Most??? Ugyanez a játék, csak nem egy rádió a felelős a balhéért… Ezeknek minden mindegy... És ez vonatkozik minden oldalra, minden irányzatra, mindenkire, akinek köze volt, vagy lehetett az egész szemétséghez... Vonatkozik azokra is, akik abból akarnak politikai tőkét kovácsolni, hogy a "szakértő" kormány ilyen helyzetbe hozott több tízezer fiatalt. Egytől egyik menjenek a (most majdnem ideírtam, hogy hová...) A saját gondjaimról most nem írnék, mert teljesen érdektelen ahhoz képest, ami ma történik az ország jövőjét jelentő fiatalsággal...
Most, hogy kidühöngtem magam, engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy Wass Albert tollából való 1926-ban írt prózarészletet. A leírtakat egy általam nagyra becsült és tisztelt ref. lelkipásztor (Benedeczki Attila) gondolataival zárom. Kérem, zárja ezt a szívébe mindenki, akit ezek a becstelenek megbántottak, bántanak lehetetlenné tettek, vagy tesznek. Tegyétek ezt Pünkösdre készülve, amely megkoronázza keresztény ünnepeinket.
"Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró homokszemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak, és azt mondták: varázsló. Egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.”
Ezt a gondolatot vigye mindenki magával:
„Merj hittel a szívedben újat kezdeni, szeresd és gyógyítsd ezt a tékozló és beteg világot, amelyet Isten úgy szeretett, hogy egyszülött Fiát adta érte és Lelkét árasztotta ki rá. Legyen Pünkösd valósággá mindenki életében (így a te életedben is). Mert ahogy Reményik Sándor írta Lefelé menet című versében:
„a hegyen lakni Vele jó
Maradni: örök fészket rakni volna jó
De nem lehet
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad.”
(In: Kálvin Téri Lapok VII. évf. 8. száma)
|
