Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3004
|
PARANOIA Első rész
… ez lesz az utolsó! Ezt mondogatta már egy éve! Igazából nem is érti, hogy miért teszi. Vagyis dehogynem tudja: mert jó! Az élet már csak ilyen. Mint ha már ezerszer átrágta volna magát ezen! És mégis, most gondolkozik el igazán azon, hogy mit is csinál! Ez nem mehet így tovább! Muszáj nemet mondania, hiszen ez nem vezet sehova! Egy pillanatnyi felhőtlen boldogság nem ellensúlyozható a valóság komor igazságával! Tényleg. Ez lesz az utolsó. De miért is? Miért ne hagyhatná abba most rögtön? Miért kell még egyszer? Ez az, most rögtön abbahagyom! De várjunk csak. Már meg van beszélve az egész, már nem mondhatom le! Na jó, még egyszer. Menyi is az idő? Fél tizenkettő. Még van fél órám. Addig csináljak valamit!
De mit? Milyen nap is van ma? Ja kedd. Ezek a keddek most már tradícióvá válnak! Heh mint múlt héten, az volt csak az igazi! Már nem is fontos. Elmúlt, jó volt, és késsz. Na de mindegy. Szerintem ma se lesz rosszabb! Legalábbis remélem. Még nem sokalltam be egyszer sem, de nem is akarok! Abbahagyom! Ez az, abbahagyom jövő héttől kezdve. Csak ezt a hetet éljem túl! És aztán vége! Hol romolhatott el? Egy éve még gondolni sem mertem rá! És nézzenek most rám: a mának élek. Nem, nem is a mának: inkább neki élek! Ez az elmúlt év nagyon megviselt! Pedig nem volt miért belevágnom: csak úgy jött, mintha mindig is nekem lett volna tervezve. És hát miért éppen én maradjak ki a jóból! És nesze, most itt vagyok. Ez az én formám! De hogy hol is keztem? Sose felejtem el:
Többször hívtak már hogy jöjjek én is, de mindig nemet mondtam. Én voltam az a fajta jó kisfiú féle. Igaz a jegyeim nem voltak a legjobbak, de inkább csak ittam, és buliba jártam. Mikor is voltam utoljára buliba? Hónapja? Kettő? Már nem tudom. Na mindegy. Szóval egyszer elfogadtam. A Herka ajánlotta fel:
- egyszeri alkalom, nem számít, csak kipróbálod és késsz.
- Ettől nem lehet rászokni!
Igaz, mondtam, és hát egyszer élünk. Szóval belementem. Felmentünk az egyik haverhoz, vagyis haverokhoz, mert többen voltak. A joint már készen volt és már bele is volt rakva a vizipipába. Heten voltunk a szobában. A pipa tökéletes gyártmány volt, igaz hogy csak házi gyártmány volt, de szép darab. Csak ott ültünk a szobában, senki nem mondott semmit. A szikra pattant, a tűz lobbant, a join égett. A szobában sötét volt, csak az ablakon szűrődött be egy kis fény az utcai lámpákból. Ahogy a füst fölfelé szállt megtört a fényben. Sűrű felhő borította el a szobát. Ebben a füst égésében csak a pirosló cigi véget lehetett kivenni. Volt benne valami titkos, valami sötét. És hozzám ért a kör. Erőset és nagyot szívtam belőle. Nem kapart, inkább csak siklott a torkon. Furcsa érzés volt. Akkor ott át szakadt egy gát bennem. De ekkor még ezt semmi nem jelezte. És a kör ment tovább. Hátradőltem és csak tartottam a füstöt ameddig tudtam, ameddig jól éreztem magam. Viszont a hatás elmaradt. Először nem értettem. Velem van a gond? És visszaért a kör. Na majd most! Az újabb füstös levegő most még könnyebben csúszott le. De akkor még mindig úgy éreztem hogy igazából semmi különös. Egy kis könnyedség, egy kis nyugalom borult rám. Ez lenne a nagy hatás? Ezért csinálják ezt olyan sokan? Nem hittem. Ahogy telt az idő- közben a ciginek is vége lett- újra meghallottam a zenét. Vagy végig ment? Nem emlékszem, pedig semmit sem érzek. Jé semmit sem érzek! Ez már valami. Herka mellém dőlt. Rám nézett:
- Na mi a helyzet?
- Semmi
Válaszoltam.
- Hát nagyon sajnálom. Nekem sem jött be elsőre.
De ekkor már nevetett. Ez nem a megszokott nevetés volt. Volt benne valami más, valami megmagyarázhatatlan. Tovább támasztottam a hátammal a falat, vagyis akkor már inkább csak a fejemmel. Valahogy szépen lassan lecsúsztam. Nem tudom menyi idő telhetett el, akkor már nem is érdekelt. És akkor jött. Mint derült égből a villámcsapás. Az érzés leírhatatlan, elmondhatatlan. Ezt csak azok tudják akiknek volt már benne részük. Észrevétlenül egymásra nézünk, és mosolygunk amikor társaságban szóba kerül. A tudatlanok! Tudják hogy rossz. Mert mindenhonnan ezt hangoztatják. Én azonban nem tartom elítélendőnek. Kb. annyira ártalmas mint az alkohol. Néha nagyon jól tud jönni, és nincsenek olyan mellékhatásai, mint émelygés, hányinger. Másnap az ember csak kicsit lazábban veszi az életet. Segít, egy kemény hét után, ha a barátokkal leül az ember és nyugisan megbeszéli egy cigi társaságában. És aztán megy tovább az élet. Ez lenne a megfelelő használata.
Igen ez egy jó ötlet. Ezt fogom én is alkalmazni…
…Mi az? Már meg is jöttek! Ilyen hamar eltelt volna az a fél óra? Vagy csak elvesztettem az időérzékemet!? Nem még csak háromnegyed van. De mit akarnak? Már? Itt? Most? Fel sem készültem! Hol a zene? És az ital? Az a nyugodt környezet, és társaság? Lehet hogy ez csak egy álom? Na mindegy, ha már itt vannak, essünk túl rajta. Menyit hoztak? Úristen! Legalább nyolc személy részére elegendő! Mi csak négyen vagyunk. Ez az, ez jó lesz! Pont jó. Megvárom, had’ csinálják ők! Én addig szerzek valami zenét...
|
