Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3004
|
PARANOIA III. PArt
…Most nagyon érzem! Jesszus! Talán valami elromlott? Nem, dehogy is. De hát egyszer majd szétfagy a bőröm, egyszer meg majd megsül! Uh, az érzés áttért a gyomromra. Nem, nem fogok hányni! Lehet hogy most besokalltam? Mintha ez már megtörtént volna egyszer! És ha csak eddig tűnt úgy, hogy mintha márt megtörtént akkor az nem jelenti azt, hogy most tényleg sok volt? Ezt már egyszer mondtam! Nem, ez csak egy újabb ….! De mi is? Mi, mi, mi, MI? Nem! Elfelejtettem! Már túl erős! De kitartok, ameddig bírok! Minek, úgyis én győzök! Igaz. Akkor őszintén, miért csinálom? Ezekért a harcokért? Vagy az élvezet a lényeg? Netán a haveri társaság? Vagy csak azért csinálom, mert te azt akarod? Jé nem gondoltam rá, és megszűnt a hányinger! Nem, visszajött! Kellett eszembe juttatnod! Lehet hogy skizofrén leszek? De akkor honnan fogom tudni? Végülis nem baj, legalább nem leszek soha egyedül! Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen skizofrénnek lenni! Milyen naiv az ember. És milyen bolond. És még sorolhatnák egy tucatnyi olyan tulajdonságot, ami az embert eddig csak hátráltatta! De a legrosszabb a remény! Miért kell, hogy reménykedjünk? Még hogyha emberi törvény: kibírni mindent és menni mindig tovább, még akkor is, ha már nem élnek benned remények és csodák! Ezt egy jó ember mondta nekem, csak még fel kell nőnie! De ki vagyok én hogy mások felett ítélkezzek? Én sem vagyok jobb senkinél, még csak saját magam felett sem ítélkezhetek, hisz magamat sem ismerem! Menyire bonyolult az ember! És mégis menyire egyszerű! Nagyon sok helyzetben kiszámítható, és mégis mindig ott van egy kis bizonytalanság, hátha nem azt fogja tenni…
…Miről is beszéltem? Megint elgondolkozom, hogy ezeket én mondtam-e? Vagy csak én űzök magammal ilyen játékot? Kezdek tisztulni. Tulajdonképpen, az hogy most itt vagyok, azt csak is magamnak köszönhetem! Zseniálisan kiterveltem az egészet! Ilyenkor annyira lecsúszom, hogy a tudatalattit befolyásolni tudod? Legalábbis úgy érzem, hogy súlyos gondolatok fogalmazódnak meg bennem, és ezek nem kimondottan jó dolgok! De azért kezdek visszatérni a valóságba! Menyi az idő? Nem tudom, és még mindig nem érdekel! De mi is? Ja tényleg! Komolyan gondoltam mindezt? -ekkor el kezd megfogalmazódni benne egy gondolat- Hogy mi? Bennem? Gondolat? Nem tudom miről beszélsz! Ó, dehogynem tudod! Tényleg?! De nem is. Majd megtudod! Tulajdonképpen ilyenkor van értelme az időnek? Többiek hol vannak? Már csak egy van itt, de úgy látom, hogy az ágyamon alszik! De akkor hol vagyok én? Ja a másik ágyon! És mióta? Miért érdekel annyira az idő? Egyébként…
…négy óra van. Négy óra?! És átcsúsztam volna azon a fontos pillanaton amikor a kezdet, és a vég egy pillanatba sűrűsödik és megmutatkozik az alapvető hiba? És mindenre fény derül? Miről beszélek?! Abban meg mi lenne a jó? Hogyha tudnám, hogy miért vagyok, akkor mi lenne benne az élvezet? Hogy miért kellett ez az egész? Talán ha elérem hogy higgyek is abban amit mondok, akkor azt csinálhatok amit akarok? Tehát csak hit kérdése? Legyőzni bennem a vágyat a racionális, és alapvető dolgok elfogadását? Ha tényleg nem én irányítom magam akkor vajon ő akarja-e hogy megtudjam a választ? Hihetünk-e mindennek amit látunk? Vagy az egész csak egy képzelt világ? És ha megtudom a választ? Bele őrülök? Vagy már meg is tettem? És az ami mindenki tudatalattijában benne van az napvilágot látott? Hogy az egész mindenkiben benne van, és senkiben? Szerintem megalapítok egy új vallást! Mely szerint Isten mindenkiben van, és csak részek összessége adja az egészet? És ez az összesség maga a tökéletesség? Hisz ki merné akár teljesen tagadni, akár teljesen egyetérteni abban, hogy a tökéletlen részek összeadva nem adnak tökéletest…
… Hogy ez mi volt? Nem tudom. Még elképzelni, sőt felfogni se nagyon tudom a szavaim mögött rejlő értelmet. Ha az én szavaim voltak. Az idő nem számít. A hely sem. Dehogynem! Miért ne számítana? …
Hol vagyok? Körülöttem mindenhol sötétség. Verejtékben úszok. Keresek egy lámpát, csak van itt valahol egy. Á, itt is van. A lámpa amelyet felkapcsoltam egy asztalra néz. Felállok. Odamegyek az aszalhoz. Az asztalon egy írógép van, benne egy papírral. A papíron csak egy szó áll: PARANOIA.
Ekkor megszólal egy hang bennem:
…na látod?… …Ja tényleg!…
-hősünk leül a székre, befűzi a papírt és…-
By: Lord...
|
