Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3004
|
Paranoia 2 (4 dik pArt)
… A nap magasan van az égen. A környéken minden zöld. Csak az óceán kékje töri meg ezt az egyszínűséget. Valamelyik közép amerikai államban lehetünk. Ebben az ember által nem látogatott világban csak egy mesterséges dolog látszik, egy villa. De nem is akármilyen. A területe nagyobb mint egy kormányépület. Plusz a kert. Ha lehet kertnek nevezni. Inkább egy park, vagy egy természetvédelmi terület. Az épület maga majdnem teljesen márvány. A belső tér is arról árulkodik, hogy a gazda, nem egy szegény ember. Hatalmas szobák erkéllyel, és minden sport rajongója talál itt magának megfelelő szert. Van biliárdasztaltól kezdve a golfpályáig minden. A főnök kívánságára. Aki az egyik legnagyobb szobában ül, és tévét néz. Vagy inkább mozit, ugyanis a képernyő nagysága megfelel a faléval. Aki megteheti! És mit gondoltok ki ül a székben? Igen, Michael. Felvitte isten a dolgát. Azonban az idő is meglátszik már rajta. Haja enyhén őszes. Arcán egy-két ránc észrevehető, azonban ez nem meglepő azok után amit átélt. Olyan 45 év körül lehet. Jól él, ez nem is kétség. Bár lehet, hogy otthon jobb lenne. De ez volt az egyetlen megoldás. Idejönni a kíváncsi emberek elől. Majdnem elkapták. De túl nagy a háttere, és időben figyelmeztették. Szerencsére. Kopogtatnak. Az ügyintéző az. Merthogy megengedheti magának ezt is. Öreg ő már az adminisztrációhoz. Megnyom egy gombot a széken. Mire egy asztal csúszik fel a padlóból. Belép a fuxos. És leül Michaellel szemben, arra a székre ami közben megjelent a semmiből. Michael a kezébe fogja az eheti kimutatást. És átlapozza. Nincs benne semmi meglepő. A bevétel csak pár millió. Mostanában csak ennyi. Mióta el kellett költöznie. De neki ez is bőven elég. Majd újraindítja az üzletet megint. Közben a fuxos belekezd a monológjába a történtekről. Michael tudja, hogy valamikor ő volt a kisebb. De a fuxos rosszul játszott. Michael-nek megvolt az érzéke az üzlethez. Jóképű volt, barátságos, ugyanakkor kemény. Mindaz ami a fuxos nem. Talán így kerülhetett bele egy olyan üzletbe, amibe majdnem beletört a foga. De Michael segített rajta. Így tartozik neki eggyel. Ezzel megvan a biztosíték, hogy nem árulja el. A terv úgy sült el, ahogy tervezték. Bár voltak akadályok, de minden rendben ment. 40 évesen sikeresen átvette a város feletti hatalmat. Minden jól ment. Megvolt mindene. Elért mindent amit lehetett. De ő nem vágyott nagyobbra. A város elég nagy volt ahhoz, hogy szépen lassan megszedje magát. De mi ment rosszul? Mi volt, vagy ki volt az aki őt elárulta. Egyenlőre még nem sikerült kiderítenie. Előbb vagy utóbb. Elmélkedése közben nem vette észre az asztal túloldalán ülő ember, annak arcát, és a szája szélére kiülő halvány mosolyt…
… A kocsimban ülök. Éppen a város közepén hajtok keresztül. Este van. Gyér a forgalom, mondhatni egy kocsi sincs az utcán. Pirosat kapok. A gyalogos átkelőhelyen zöldre vált a lámpa. Egy fiatal srác megy át az úton. Nem lehet több 25 évesnél. Mikor eljut a zebra közepéig, hirtelen a háta mögül az árnyékból előugrik 6 állig felfegyverzett kommandós. Teljes harci felszerelésben. Sí maszk a fejükön, AK a hátukon. Elkezdenek rohanni a srác felé. Annak még ideje sem volt hogy felfogja mi is történik, már elérte az első fegyveres. Az futtában felugrik a magasba, és tarkón könyökli a srácot, aki ettől azonnal összeesik. Sorban odaérnek a többiek is, akik már csak a lábukat tudják használni. Közben a semmiből ott terem egy fekete furgon. Bedobják a srácot, beugranak, és már el is tűntek. Az egész nem tartott fél percig. Én csak ültem ott, megkövülten. Bár igazából tudtam a dologról. Pontosan a mai napra időzítve több ilyen eset is történik a városban. Lefülelték, és leszerelték a helyi maffiát. A főnök már valószínűleg egy szigorúan őrzött cellában ül. Bár nem volt könnyű, 3 évükbe telt, de sikerült. A vezért valahonnan külföldről hozták haza. Volt egy besúgó, aki mindent elárult. Mindenidők legnagyobb rendőrakcióját hajtották végre. A rokonom érintett volt ebben a dologban, és egyszer véletlenül kiszaladt a száján. Majd nagy titoktartásos fogadalmak közepette elmesélte a dolgot. Ám ekkor még nem igazán izgatott a dolog. Én nem voltam érintett az ügyben. Csak egy átlagember voltam…
… Rideg téli délután van. A kocsimban ülök. Kb. mínusz 13 fok lehet kint. Egy szigorúan őrzött börtön felé tartok. Csak fél évig tartott az ügy. Gyorsított eljárás. Az esküdtszék fél óra alatt egyhangúlag meghozta a döntést. Halál. Ez az utolsó napja. Talán én beszélek vele utoljára. Rutin ellenőrzésre megyek. Nem örülök a munkámnak. De ezt is meg kell tennie valakinek. De azért nem minden nap beszélhet az ember egy igazi maffiavezérrel. Vagyis hát volt maffiavezér. Ha jól tudom a társa árulta el. Ő csak fuxosnak nevezte. De mi is az ő neve? Michael, ha jól emlékszem. Emlékeztet arra a srácra aki régen nagyon jó barátom volt, Mitch-re. Tényleg, de rég nem láttam. Mindegy. Itt vagyok. Hát jöjjön, aminek jönnie kell…
… A kivégzést fél óra múlva végrehajtják pontosan 12 órakor. Itt kell hogy legyek. Az ajtóban állok, hátha nem bírom. Már megint egy olyan munka amit nem szívesen végzek el. Na mindegy. Érdekes fickó ez a Michael. Nem tűnt annak a rosszfiúnak. Lehet, hogy ezért nem kapták el eddig. Amikor bementem nyugodt volt. Nem volt ideges, mérges egyáltalán nem mutatott semmi érzelmet. Nem úgy festett, mint aki másnap meg fog halni. Velem végig normálisan beszélt, sőt kedves volt. Beletörődött a sorsába. Meg, gondolom az idők folyamán érzéketlenné is válhatott. Sajnálom, hogy ilyen sorsa lett, de ő választotta. Már csak tíz perc. Elhúzzák a függönyt. A golyóálló üvegen keresztül látom, hogy az elkerített rész közepén álló székben ül Michael. Bekapcsolják a kihangosítót. Felolvassák az ítéletet, a pap még elmond egy imát. Már csak pár perc van vissza. Michael nem kíván mondani semmit. Lekapcsolták a mikrofonokat. Már csak egy perc. Michael egyenesen rám néz, bele a szemembe, és mond valamit. Bár egy hangszigetelt üvegfal választ el minket mégis tisztán hallom mit mond:
- Ideje felébredni!
A következő pillanatban a székben találom magamat, Michael előttem áll és mosolyog. Ebben a pillanatban belém hasít egy felismerés…
…hangos kacaj hallatszik, melyet csak én hallhatok.
12 óra.
A kart meghúzzák, a vezetékekben 360 Volt halad célja felé...
…már nem is érzek semmit …
|
