Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3004
|
Aforizmák TWO...
-Mi vagy te, hal?! – gúnyolódnak a gyíkok a krokodilon, aki sóvárogva bandzsít a lepkére a feje búbján. Mert emlékszik: visszakúszik majd a vízbe, s a folyó halay azt tátogják oda neki: Mi vagy te, gyík?!
-Fenséges, amikor a humorérzék arányérzékkel párosul!
-A vallás úgy különbözik a babonától, ahogyan az elmebeteg az idegbetegtől, vagy a vagány a nagyképűtől.
-Több vagyok, mint aminek látszom, ezért többnek akarok látszani, mint ami vagyok.
-Hihetetlenül csodálatos az életünk – például az egysejtűekhez viszonyítva.
-Aki tiszta szívvel cselekszi a rosszat, és ezért pokolra jut, az faji alapon lágerbe kerül. Aki belső harcban alulmaradva cselekszi a rosszat, és ezért pokolra jut, az büntetésért büntetést kap. Aki legyőzvén önmagában a rosszat menybe megy, annak pokol lesz a mennyország. Aki minden erőfeszítés nélkül jó, az nem érdemli meg a mennyországot.
-Those who learn foreign languages do against God's Babel will.
-Én már annyit féltem – ok nélkül – másoktól, mostantól féljenek mások – ok nélkül – tőlem.
-Nem tilthatom meg nekem, hogy belém kössek.
-Miért, miért, miért?
Nem tehetünk semmiről, és nem tehetünk semmit. Emiatt marjuk a többi tehetetlent. Azoknak, akik tehetnek, a közelébe sem férkőzhetünk... Ha meg mégis, ha egyszerre szemtől szemben állunk a tehetőssel… nos, semmi: dadogunk az áhítattól.
Hát ezért.
-Szeretni szeretnénk választott vezetőinket, holott elég volna elégedettnek lenni velük.
-Ne válaszolj a saját felvetéseidre, és nem gondolod majd, hogy többen vagy.
-Isten vétke az ember ellen már a memóriában van.
-Az állítás erősebb tagadás, mint amilyen erős állítás a tagadás.
-A neurózis tudattalan akcióinak többszörösen determináltságában van valami isteni.
-A kedély olyan jelzőrendszer, amely aktívan visszahat arra, amit jelez.
-Varázsütésre, egy csapásra akarjuk a jótékony változást; ehelyett apró pofonok terelgetnek észrevétlen.
-Jézus, lehet hogy Isten nem tud emberül?!
-A "megsértődni" szó magában rejti a "törölni" parancsot.
-Az indulat – miként az alkohol – csak nagy mennyiségben tesz artikulálatlanná, kis mennyiségben elősegíti az önkifejezést
-Ebben a földi sivatagban a tapasztalaton túli világokba vetett hit jelenti a biztonságot nyújtó oázást.
-Ha a felnőtt arról ír, hogy ő gyermek és játszik, akkor azért teszi, hogy egy gyermek azt játszhassa benne, hogy ő felnőtt és ír.
-A kábítószer a lélek fizimiskájának vak és rámenős plasztikai sebésze.
-Fertőző szappannal mosakszunk, mérgező gyógyszereket szedünk, ki akarjuk szellőztetni a bűzt, ami kintről jön – szeretünk élni.
-Aki sokáig azt mondta: tudom, hogy nincsen, és érzem, hogy van, ma már tudja, hogy van – és nem érez semmit.
-Képzelőerőnk hiányára vall, hogy a sikert irigyeljük és nem a boldogságot. – (: Merthogy nem a siker a boldogság, hanem a boldogság a siker! Ez persze csupán egy, az introverzió egyenjogúságáért küszködő "kompenzációs aforizma" egy túlontúl extravertált világban. Az "objektív" aforizma így szólna: Az extravertáltnak a siker a boldogság, az introvertáltnak a boldogság a siker.)-A dohányzás egyfajta negatív légzéstechnika.
-Minden belső út Rómába visz. – (: Életem első felében a kisszerű, életellenes hazudozást láttam meg a katolikus vallásban, a második felében a nagyszerű, éltető praktikumot.)
-A sikerhez önbizalom kell, a boldogsághoz önbecsülés.
-Abból a tényből, hogy a szerelem jórészt mocskos szex, a forradalom nagyrészt kisstílű irigység, a gyűlölet pedig döntően kifordult félelem tulajdonképpen nem következik semmi.
-Miként az ember nem a majomtól származik, hanem a két fajta közös őstől ered, akképpen testvérei egymásnak a jungi lélektan és a szilícium-völgyi kibernetika. – (: A fejlődés adott fokán megjelent egy szerkezet, amely kívül-belül leképeződött, s amelynek korszakos jelentősége ma már tagadhatatlan. Egyrészt a testet öltött matematika, másrészt a kollektív tudattalanra épülő sokszínű egyediség: kinn a programozható számítógépek, benn az önmagát kiteljesíthető ember valósága.)
-A fanatizmus megvonja az egyéntől a személyességet és átadja a tömegnek, amely attól fogva személyként viselkedik.
-Van-e az animusnak animája, s megfordítva? – Kerülhet-e önmagával egyensúlyba az ellensúly és ellensúlyozhatja-e önmagát az egyensúly? – Talán pihennem kéne.
-Az átlagember hiszi, a majdnem-zseni tagadja, a zseni hiszi, a majdnem-isten tagadja; Isten tudja.
-A méreg mennyisége nő, s a mennyiségi változás átcsap minőségibe: gyógyszerré lesz. A mennyiség tovább nő, s egy ponton túl a szer már újra méreg: ebbéli minőségében azonban ismét gyógyszer lehet... Ennyit a gyógyszermérgezésről...
-A reklámszakemberek tömeges kivégzéséről szóló tudósításunkat a reklám után folytatjuk...
-Bármely pár tagjai vagy illenek vagy hatnak egymásra.
|
