Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/3004
|
Paranoia Part 2.
Ez jó lessz. És nem is tartott sokáig! Már csak egy kis hangulatvilágítás. Ez így tökéletes. Na hol tartanak a többiek? Egy már kész van! És milyen szép! Mesteri módon ért hozzá. Hisz az elejétől fogva ő tekerte. És a másik? Az se rossz, bár silányabb, mint az első, mégis pont jó lesz. Kész? Nagyon jó, pont éjfél! Kezdje az alkotó, csak siessen! Minél előbb annál jobb. És még ma több helyre is van meghívásom. Hát, ezek után nem tudom mi lesz…
…Ez az, csak úgy csúszik le a torkon! Ezt szeretem! Melyik is volt ez? A mesteri. Gondolhattam volna! De mi van a másikkal? Már indul is. Ez az. És még egy kicsit! Hova tűntek a régi szép idők? A nyugodt lassú mértékletesség? Az már a múlté. Új társaság, új módszerek. Először szívás, aztán a többi…
Huh ez aztán ütős volt! Dőljünk hátra egy kicsit! Juj ez nagyon jó lett! Mi is lesz holnap? Amíg van társaság, hangulat, kit érdekel? Majd lesz ami lesz.
Nem, nem, nem! Gondolkozzunk józan ésszel! Ez semmit nem old meg, ezzel semmire nem megyek! Holnap még rosszabbul fogom magam érezni! A bűntudat amit a mértéktelenség miatt érzek, várhat! Holnap. Majd holnap. Most nem számít semmi! De miért is számítana? Hisz ezért csinálom! Hogy ne keljen ilyenekre gondolnom! Igen-igen, és hogy ilyenkor ne tudjál engem háttérbe szorítani! De kit is? Nagyon jól tudod hogy kit. Igazad van! És ekkor elgondolkodik…
…Ki gondolkozik el, és min? Ki vagyok én? Mi történt? A válasz egyszerű, csak nem tudom hogy mi az! Egyetlen dolgon jár az eszem, két szón: Ja tényleg! De honnan jött elő? És mi az értelme? Kezdek megőrülni! Ez már egyszer megtörtént! Pontosan ugyan így! Mi volna akkor, hogyha egy szereplő volnék egy jól megírt regényben! És én volnék a főhős? Akkor ki az író? És a gondolataim nem is az én gondolataim? De akkor hogyan jöhettem rá minderre? Talán kicsúszott az irányítása alól valami? Vagy csak ő is ezt akarta, hogy gondoljam? Végülis minden nézőpont kérdése! De akkor ki vagyok én, és mi a szerepem ebben az egészben? Mit kell tennem? Megpróbálni legyőzni őt? De hogyan? Megpróbáljam nem elfelejteni. De mit is? Ja tényleg! Ja tényleg. Ez mintha már egyszer elhangzott volna…
…Menyi az idő? Hol vagyok? Ja még mindig itt. Látom a többiek szintúgy jól vannak, mint én. De nézzük csak miről is beszélgetnek? Á, valami unalmas témáról. Valami autókról. Na szóval, menyi is az idő? Valahogy semmi kedvem megnézni. Még a számat is nehéz kinyitni! Na, gyerünk, nem lehetek ennyire szétcsúszva! Szóval mennyi is az idő? Már kilenc? Hát eljött az utolsó óra! De mihez is? Ja tényleg! Ez még messze volt! Próbálkozz csak úgy is túljárok az eszeden! Legalábbis megpróbálok, amíg lehet! Vagy lehet, hogy már most is azt teszem, amit ő mond! De ki is? Ja tényleg! De hát ez tisztára nevetséges! Azt se tudom hogy mire válasz ez a Ja tényleg. Majd megtudod. Mi van már hangokat is hallok? Mijen mokkot szívunk? Na mindegy. Vagy, Ja tényleg…
… Az is lehetséges, hogy csak ez az egy este létezik, csak ez az egy óra? Minden, amire emlékszem az nem történt meg? És akkor mindjárt kezdődik előröl az egész? Vagy csak ez megint egy elterelő manőver? De miről is? Ja tényleg! Nem ez sem volt az! Úgy érzem, kezdek megőrülni! Vagy csak lehet, hogy megint így akarja elterelni a figyelmemet? Úgy tüntetni fel az egészet, mint ha csak az én képzeletem szüleménye volna mindez? Már rég meg akartam kérdezni, hogy mi alapján ítélnek úgy a pszichológusok, hogy most valaki meg őrült? Az egész csak viszonyítás kérdése! Mint minden ezen a világon! Függő vagyok, de mihez képest? A normál emberhez? Itt minden a társadalomról szól! Persze, legyen az ember szabad, de csak egy bizonyos határon belül. Mert a társadalom így kívánja meg! És ezen még változtatni sem lehet! Ez például olyan kérdés, hogy ki dönti el egy skizofrén embernél, hogy melyik az igazi személyisége? Azért mert a „doktorok” azt mondják? Milyen alapon nyomják el az egyik személyiséget? Ez tulajdonképpen gyilkosságot jelent! Tényleg megőrültem!…
… Visszagondolva az egészre az-az érzésem, hogy ezek nem az én szavaim! De akkor kié? Ezt mind te mondtad volna? Szerintem nincs igazad! Vagy te szerinted sincs? És én vagyok az úgymond „szócsöved”? Tulajdonképpen rajtam keresztül fejezed ki magad? Egyáltalán létezem? -És ekkor bár nehezére esik de magába csíp és azt érzi, fáj neki- vajon ez a valóság? Vagy csak a „kis ördög” ott bent mondatta ezt velem? Vagy ő lenne te? És mi van ha igazam van? De miben is? Ja tényleg! És márt megint itt vagyunk! Nem tudom ezen a lépésen túl tenni magam! Valószínűleg igazam van. Csak még nem tudom, hogy miben, és hogy mikor tudom meg. Az idő. Menyi az idő? Letelt már az-az óra? Most nem fogom megnézni. Milyen zene szól? És hol vannak a többiek? Már csak ketten vannak, és ahogy elnézem többnyire szét vannak esve! Na mindegy…
|
