|
Ági naplója
Manoca [69799 AL], gazdája Ági
2006-11-18
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-11-18
...
Csak a fölnőttek miatt meséltem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényegesdolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik; "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" " Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek:"Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." -sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik:"Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak:"Ó, milyen szép!"
Ugyanígy, ha azt mondanánk nekik:"Ime a bizonyság arról, hogy a kis herceg létezett: elragadó teremtés volt, és nevetett, és egy bárányt akart; s ha valaki bárányt akar, akkor ez nyílvánvaló bizonyság rá, hogy létezik" -ha ezt mondanánk nekik, vállat vonnának, és gyereknek tartanák az embert. Ha ellenben azt mondjuk nekik:"A bolygó, ahonnét jött, a B-612-es kisbolygó" -ez meggyőzi őket, és békén hagynak a kérdéseikkel. Egyszerűen ilyenek; még csak haragudni sem kell rájuk miatta. A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.
De mi, akik megértjük az életet, mi bizony fütyülünk a számokra! Ezt a történetet is a legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy tündérmesét. Ilyesformán:...
|
Problémás tartalom jelzése
|
