|
Ági naplója
Manoca [69799 AL], gazdája Ági
2006-11-27
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-11-27
...
-Gyere közelebb, hogy jobban szemügyre vehesselek -mondta a király, és nagyon büszke volt rá, hogy végre valaki fölött királykodhatik.
A kis herceg körülnézett, hová ülhetne le, de a bolygót mindenestül beborította a pompás hermelin palást. Állva maradt hát, és mert fáradt volt, ásított egyet.
-Az etikett megtiltja, hogy a király jelenlétében ásítsanak -mondta az uralkodó. -Megtiltom.
-Nem bírom megállni ásítás nélkül -felelte a kis herceg zavartan. -Nagy utat tettem meg, és nem aludtam...
-Akkor megparancsolom, hogy ásíts -mondta a király. -Hosszú esztendők óta senkit sem láttam ásítani. Az ilyesmi ritka szórakozás nekem. Tessék, ásíts még egyet! Parancsolom.
-Csahogy ettől lámpalázas lettem. Nem megy...
-felelte a kis herceg, és elpirult.
-Hm... hm... -tűnődött a király. -Hát akkor...
megparancsolom, hogy hol ásíts, hol meg...
Dünnyögött valamit, szemlátomást feszengve.
Mert a király föltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy tiszteljék királyi tekintélyét. Semmiféle engedetlenséget nem tűrt: abszolút uralkodó volt. De mivel agyanakkor jóságos is volt, értelmes parancsokat osztogatott.
"Ha egy generálisnak megparancsolnám -mondogatta - ,hogy változzék tengeri madárrá, és a ganerális nem engedelmeskednék: ebben nem ő lenne a hibás. Én lennék a hibás miatta."
-Leülhetek? -kérdezte a kis herceg félénken.
-Parancsolom, hogy ülj le -felelte a király, és méltóságteljesen odébb húzta egy kicsit a hermelin palástja szegélyét.
A kis herceg elcsodálkozott: a bolygó egésze parányi volt. Vajon min uralkodik akkor a király?
-Fölség -mondta -, engedelmet kérek, de kérdeznék fölségedtől valamit...
-Parancsolom, hogy kérdezz tőlem valamit -mondta sietve a király.
-Fölséged... min uralkodik?
-Mindenen -válaszolta mérhetetlen egyszerűséggel a király.
-Mindenen?
A király futó kis mozdulattal végigmutatott a bolygólyán meg a többi bolygón meg a csillagokon.
-Ezen mind? -kérdezte a kis herceg.
-Ezen mind -felelte a király.
Mert nemcsak abszolút uralkodó volt, hanem egyetemes is.
-És a csillagok engedelmeskednek fölségednek?
-Természetesen -mondta a király. -Azon nyomban.
Semmi fegyelmezetlenséget nem tűrök.
A kis herceg elámult ekkora nagy hatalmon. Ha neki ilyen hatalma lenne, napjában nem negyvennégy naplementét láthatna, hanem hetvenkettőt, sőt százat vagy akár kétszázat is, és mégcsak odébb se kellene húznia a széket! S mivel egy kicsit szomorú volt, mert eszébe jutott az elhagyott bolygócskája, olyanyira nekibátorodott, hogy egy kegyet merészelt kérni a királytól:
...
|
Problémás tartalom jelzése
|
