Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-12-11
...
-Jó napot! -mondta a kis herceg.
-Jó napot! -mondta a váltóőr.
-Mit csinálsz te itt? -kérdezte a kis herceg.
-Rostálom az utasokat, ezresével -mondta a váltóőr. -Hol jobbra küldöm a vonatokat, amik viszik őket, hol meg balra.
És egy kivilágított gyorsvonat rázkodtatta meg mennydögő robajjal a váltóházat.
-De sürgős nekik -mondta a kis herceg. -Mit keresnek?
-Azt maga a mozdonyvezető sem tudja -mondta váltóőr.
Ellenkező irányból eldübörgött egy másik kivilágított
gyorsvonat.
-Máris visszajöttek? -kérdezte a kis herceg.
-Ezek nem ugyanazok -mondta a váltóőr. -Ez egy ellenvonat.
-Nem érezték jól magukat ott, ahol voltak?
-Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van -mondta a váltóőr.
Földübörgött egy harmadik kivilágított gyorsvonat.
-Ezek az első vanatnak az utasait üldözik? -kérdezte a kis herceg.
-Egyáltalán nem üldöznek semmit -mondta a váltóőr. -Alusznak odabent vagy ásítoznak. Csak a gyerekek nyomják az orrukat az ablaküveghez.
-Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek -mondta a kis herceg. -Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak...
-Könnyű nekik -mondta a váltóőr.
-Jó napot! -mondta a kis herceg.
-Jó napot! -mondta a kereskedő.
Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.
-Hát ezt meg minek árulod? -kérdezte a kis herceg.
-Rengeteg időt lehet megtakarítani vele -felelte a kereskedő. -A tudósok kiszámították: heti ötvenhárom percet!
-És mit csinál az ember azzal az ötvenhárom perccel
-Amit akar...
"Én -gondolta a kis herceg -, ha nekem ötvenhárom fölösleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé..."
A defektemet követő nyolcadik napon voltunk, és úgy hallgattam a kereskedő históriáját, hogy közben vízkészletem utolsó csöppjeit kortyoltam.
-Kétségkívül szépek az emlékeid -mondtam a kis hercegnek -, én azonban még mindig nem javítottam meg a gépemet, viszont innivalóm sincs több, úgyhogy magam is örülnék neki, ha szépen elindulhatnék egy forrás felé!
-Barátom, a róka azt mondta...
-Édes kis öregem, hagyd már azt a rókát!
-Miért?
-Mert rövidesen szomjan halunk...
Nem értette meg az okoskodásomat, azt mondta:
-Jó az embernek, ha volt egy barátja, még ha rövidesen meg is kell halnia. Én a magam részéről nagyon örülök neki, hogy volt egy róka barátom...
"Képtelen fölfogni a veszélyt -gondoltam. -Nem volt se éhes, se szomjas. Beéri egy kis napfénnyel..."
Ő azonban rám nézett, úgy felelt a gondolatomra:
-Én is szomjas vagyok... Keressünk egy kutat...
Csüggetten legyintettem: képtelen vállalkozás vaktában kutat keresni a határtalan sivatagban. De azért mégis elindultunk.
Némán vándoroltunk órákon át, aztán leszállt az éjszaka, és sorra fölragyogtak a csillagok. Mintha álomban láttam volna őket: egy kicsit lázas voltam a szomjúságtól. Emlékezetemben ott táncoltak a kis herceg szavai.
-Azt mondtad, te is szomjas vagy? -kérdeztem.
De ő nem felelt a kérdésemre. Egyszrűen csak ennyit mondott: -Néha a szívnek is jó a víz...
Nem értettem a válaszát, de nem szóltam többet. Tudtam, hogy őt sosem szabad faggatni.
Elfáradt. Leült. Én mellé ültem. Akkor némi csönd után azt mondta:
-A csillagok szépek. Attól, hogy van rajtuk egy láthatatlan virág...
Olyasmit feleltem, hogy "persze, persze", aztán szótlanul bámultam a holdfényben a homok redőit.
-A sivatag is szép -tette hozzá.
Igaza volt. Mindig szerettem a sivatagot. Az ember leül egy homokdombra. Nem lát semmit. Nem hall semmit. Valami mégis csöndesen sugárzik...
-Az teszi széppé a sivatagot -mondta a kis herceg-,
hogy valahol egy kutat rejt...
Meglepődtem, mert egyszerre megértettem a homoknak ezt a titokzatos sugárzását. Gyerekkoromban egy régi házban laktam; a legenda szerint valahol kincs volt elásva. Igaz, soha senki nem jött a nyomára; meglehet, nem is kereste soha senki. Mégis elvarázsolta az egész házat. Titkot rejtett valahol a szíve mélyén...
-Igen -mondtam a kis hercegnek -, akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.
-Örülök neki, hogy egy véleményen vagy a rókámmal -mondta a kis herceg.
...
|
