Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-12-10
...
-Légy szíves, szelídíts meg! -mondta.
Kész örömest -mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
-Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít -mondta a róka. -Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kerekedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
-Jó, jó, de hogyan? -kérdezte a kis herceg.
-Sok-sok türelem kell hozzá -felelte a róka. -Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
-Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz -mondta a róka. -Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
-Mi az, hogy szertartás? -kérdezte a kis herceg.
-Az olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek -mondta a róka. -Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is meg van például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Igy aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
-Ó, -mondta aróka. -Sírnom kell majd.
-Te vagy a hibás -mondta a kis herceg. -Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
-Igaz, igaz -mondta a róka.
-Mégis sírni fogsz! -mondta a kis herceg.
-Igaz, igaz -mondta a róka.
-Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
-De nyertem -mondta a róka. -A búza színe miatt. -
Majd hozzáfűzte: -Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
-Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz -mondta nekik. Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz-meg százezer. De én a barátommá tettem, és mostmár egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
-Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mellett mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt).
Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
-Isten veled -mondta.
-Isten veled -mondta a róka. -Tessék itt a titkom.
Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.
-Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan -ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
-Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... -ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
-Az emberek elfelejtették ezt az igazságot -mondta a róka. -Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
-Felelős vagyok a rózsámért -ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
...
|
