Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-11-28
...
-Úgy szeretnék naplementét látni... Örvendeztessen meg fölséged. Parancsolja meg a napnak, hogy nyugodjék le...
-Ha egy generálisnak azt parancsolnám, szálljon virágról virágra, mint egy lepke, vagy írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem hajtaná végre a parancsot, ki lenne a hibás emiatt: ő vagy én?
-Fölséged! -jelentette ki a kis herceg nagy határozottsággal.
-Látod. Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem -mondta a király. -Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.
-Akkor mi lesz a naplementémmel? -firtatta a kis herceg, mert ha már föltett egy kérdést, többé nem tágított tőle.
-Meg fogod kapni a naplementédet. Követelem. De kormányzói bölcsességemben megvárom, hogy kedvezők legyenek hozzá a körülmények.
-És az mikor lesz? -tudakolta a kis herceg.
-Hm... hm... -felelte a király, és böngészni kezdett egy testes naptárban. -Hm... hm... mikor lesz... mikor lesz... ma este, hét óra negyven perc körül. És majd meglátod, milyen híven engedelmeskednek nekem.
A kis herceg ásított. Sajnálta, hogy oda a napnyugtája. Ráadásul egy kicsit unatkozott is már.
-Nincs itt semmi dolgom többet -mondta a királynak. -Megyek tovább.
-Ne menj! -mondta a király, hiszen olyan büszke volt rá, hogy végre akadt egy alattvalója. -Ne menj el, megteszlek miniszternek.
-Milyen miniszternek?
-Hát... igazságügyinek!
-De ha nincs akinek igazságot szolgáltassak!
-Sosem lehet tudni -felelte a király. -Még nem jártam be a királyságomat. Öreg vagyok, hintóra nincs helyem, a gyaloglás meg fáraszt.
-Ó, hiszen már láttam! -mondta a kis herceg, és előrehajolt, hogy egy pillantást vessen a bolygó túlsó felére. -Ott sincs senki.
-Hát akkor ítélkezzél saját magadon -mondta a király. -Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
-De ítélkezni mindenütt ítélkezhetem magam fölött
-jegyezte meg a kis herceg. -Ahhoz nem kell itt laknom.
-Hm... hm... -mondta a király. Azt hiszem, van itt valahol a bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre halálra ítéled? élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki, takarékosságból, mivel csak egy van belőle.
-Nem szeretem a halálos ítéleteket -mondta a kis herceg -, és minden bizonnyal elmegyek.
-Ne! -mondta a király.
A kis herceg azonban nekifogott az előkészületeknek, majd, mivel nem akart fájdalmat okozni az öreg uralkodónak, így szólt:
...
|
