Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-12-09
...
A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban mozdult előtte egy holdszínú gyűrű.
-Jó éjszakát! -mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
-Jó éjszakát! -felelte a kígyó.
-Melyik bolygóra estem? -kérdezte a kis herceg.
-A Földre, Afrikában -felelte a kígyó.
-Ó... Hát senki sincs a Földön?
-Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy -mondta a kígyó.
A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.
-Nem tudom -mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
-Szép csillag -mondta a kígyó. -Mit keresel itt?
-Nézeteltérésem támadt egy virággal -mondta a kis herceg.
-Hajaj! -mondta a kígyó.
És sokáig hallgattak.
-Hol vannak az emberek? -kérdezte később a kis herceg. -Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
-Nincs kevésbé egyedül az emberek között sem -mondta a kígyó.
A kis herceg hosszan szemügyre vette.
-Fúrcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
-De bármilyen király ujjánál hatalmasabb -mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott.
-Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni sem tudsz.
-De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én -mondta a kígyó.
Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.
-Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik -mondta. -Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
A kis herceg nem felelt.
-Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én..
-Ó! mondta a kis herceg. -Értem, nagyon is értem.
De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
-Valamennyit megfejtem -mondta a kígyó.
És hallgattak utána tovább.
A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.
-Jó napot! -mondta a kis herceg.
-Jó napot! -mondta a virág.
-Hol vannak az emberek? -kérdezte udvariasan a kis herceg.
A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.
-Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét.
Évekkel ezelött láttam őket. De sosem lehet tudni, hol merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
-Viszontlátásra -mondta a kis herceg.
-Viszontlátásra -mondta a virág.
A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről -gondolta -egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.
-Jó napot! -mondta találomra.
-Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... -válaszolta visszhang.
-Ki vagy? -kérdezte a kis herceg.
-Ki vagy... ki vagy... ki vagy... -felelte a visszhang.
-Léy a barátom, olyan egyedül vagyok -mondta.
-Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok
-felelte a visszhang.
"Milyen furcsa bolygó! -gondolta a kis herceg. -Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."
Egy szép napon aztán, miután sokáig vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra.
És az utak mind az emberekhez vezetnek.
-Jó napot! -mondta.
Virágzó rózsakert előtt állt.
-Jó napot! -mondták a rózsák.
A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.
-Kik vagytok? -kérdezte meghökkenten.
-Rózsák vagyunk -felelték a rózsák.
-Ó! mondta a kis herceg.
És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!
"Hogy bosszankodnék, ha látná! -gondolta. -Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mit aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még tényleg meghalna, csak hogy megszégyenítsen..."
És utána még ezt gondolta: "Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg..."
Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.
Akkor jelent meg a róka.
-Jó napot! -mondta a róka.
-Jó napot! -felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
-Itt vagyok az almafa alatt -mondta a hang.
-Ki vagy? -kérdezte a kis herceg. -Csinosnak csinos vagy...
-Én a róka vagyok -mondta a róka.
-Gyere játszál velem -javasolta a kis herceg, -Olyan szomorú vagyok...
-Nem játszhatom veled -mondta a róka. -Nem vagyok megszelidítve.
-Ó, bocsánat! -mondta a kis herceg. Némi tűnödés után azonban hozzátette: -Mit jelent az. hogy"megszelidíteni"?
-Te nem vagy idevalósi -mondta a róka. -Mit keresel?
-Az embereket keresem -mondta a kis herceg. -Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
-Az embereknek -mondta a róka -puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
-Nem -mondta a kis herceg. -Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
-Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek -mondta róka. -Azt jelenti: kapcsolatot teremteni.
-Kapcsolatokat teremteni?
-Úgy bizony -mondta a róka. -Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz-meg százezer. És szükségem sincs rád.
Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugynolyan róka vagyok, mint a többi száz-meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
-Kezdem érteni -mondta a kis herceg. -Van egy virágom... az, azt hiszem, megszelídített engem...
-Lehet -mondta a róka. -Annyi minden megesik a Földön...
-Ó, ez nem a Földön volt -mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
-Egy másik bolygón?
-Igen.
-Vannak azon a bolygón vadászok?
-Nincsenek.
-Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
-Nincsenek.
-Semmi sem tökéletes -sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: -Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Igy aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
...
|
