Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-11-21
...
-Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szedni a bolygólyát is. Neki kell látnia, s annak rendje módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja különböztetni őket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű.
És egy szép napon azt ajánlotta, próbáljam mind ezt lerajzolni, hogy a hazámbeli gyerekek jól megértsék a dolgot.
-Hasznukra lehet -mondta-, ha egyszer utazni fognak. Néha semmi baj sem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kivül hagyott három cserjét...
Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatásai szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezuttal kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom:"Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Azért dolgoztam ennyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtől fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megérte a fáradságot. Lehet, hogy fölteszik majd a kérdést:"Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?" Erre egyszerű a válasz:"Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sűrgősen kell cselekednem."
Igy aztán, hercegecském, apránként megértettem szomorú kis életedet. Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplementék szelíd szépsége. Ezt a részletet negyednap reggel tudtam meg, amikor azt mondtad:
-Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét...
-De ahhoz várni kell...
-Várni? Mit?
-Hát hogy lemenjen a nap.
Először meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.
-Folyton azt hiszem, hogy ott vagyok! -mondtad.
|
