Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/69799
|
2006-12-02
...
-Hogyan lehet birtokolni a csillagokat?
-Kinek a tulajdona? -vágott vissza zsémbesen az üzletember.
-Nem tudom. Senkinek.
-Akkor az enyéim, mert nekem jutott eszembe először a birtoklásuk.
-És ennyi elég is?
-Természetesen. Ha gyémántot lelsz, amelyik senkié: akkor a tiéd. Ha kitalálsz valamit, ami még senki másnak nem jutott eszébe: szabadalmaztatod, és a tied. Én pedig a csillagokat birtoklom, mert előttem soha senki nem gondolt rá, hogy birtokolja őket.
-Hát ez igaz -mondta a kis herceg. -És mit csinálsz velük?
-Kezelem őket. Megszámolom, aztán újra számolom -felelte az üzletember. -Nehéz dolog. De én komoly ember vagyok.
A kis herceg azonban még ezzel sem érte be.
-Nekem, ha van egy selyemsálam, a nyakam köré tekerhetem, és magammal vihetem. Vagy ha van egy virágom, leszedhetem, és szintén magammal vihetem. De te nem szedheted le a csillagaidat!
-Azt nem. De bankba tehetem őket.
-Az meg mit jelent?
-Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.
-Ennyi az egész?
-Mi kell több?
"Érdekes -gondolta a kis herceg. -Sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly."
A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a fölnőtteknek.
-Nekem -mondta -van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.
Az üzletember eltátotta a száját, de felelni egy mukkot sem tudott, a kis herceg pedig szedte a sátorfáját, és ment tovább.
"Szó, ami szó: ezek a fölnőttek fölöttébb furcsák"
-gondolta útközben.
Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta. A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón -amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak -egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában:
"Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene a világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is."
Amikor a bolygó közelébe ért, tisztelettel köszöntötte a lámpagyújtogatót:
-Jó napot kivánok! Miért oltottad el a lámpádat?
-Mert ez a parancs -felelte a lámpagyújtogató. -Jó napot!
-Mi a parancs?
-Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!
Azzal meggyújtotta a lámpát.
-De hát akkor miért gyújtottad meg újra?
-Mert ez a parancs -felelte a lámpagyújtogató.
-Nem értem -jegyezte meg a kis herceg.
-Nincs is mit érteni rajta -mondta a lámpagyújtogató.
-A parancs: parancs. Jó napot!
És eloltotta a lámpát.
Aztán egy piros kockás zsebkendővel törölgetni kezdte a homlokát.
-Szőrnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.
...
|
