Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/90244
|
Én, mint iskolai kolléga...
Már nem tudom mikor történt ez, de most nem olyan rég, kb, 1-2 hete...
Eggyet el kell mondanom magamról: nem vagyok eléggé bátor. Pl.: ha egy idegen megszólít, megijedek. Amikor egyszer egy öreg néni megkérdezett, hogy hány óra van, úgy felpatantam ijedtemben... Amikor megijedek, párszor azt se tudom mit beszélek. Itt is ez lesz:
Voltam az iskolában, épp játszottam a barátnőimmel ipiapacst (hasonlít ez a játék a bújocskára). Engem már megtaláltak, és néztem, hogy a fogó, hogy találja meg a többieket. A játék végén látom, hogy egy jó sötét kis-teherautóféleség áll meg az iskola kapurácsán. Benne a kopcsiban egy nénike. Kiszáll a néni, a kapuajtó kinyílik, és bent van az isiben. Meglát engem, és megszólít:
- Jónapot kívánok!
Én meg olyan süketnéma vagyok, hogy ha fülembe ordítanak azt se hallom meg. Újra megszólal egy mosolygós arcal:
- Jónapot kívánok!
Én süketnéma vettem az adást végre.
Hozzáköszönök:
- Csókolom!
Eközben látja a napközis tanárom, hogy valami "zűr" van itt, szólt is nekem, de én szintén nem hallom... :D
Megkérdezi a nénike:
- Beállhatok ide a kocsival?
És én ijedtemben ezt mondtam:
- Persze, beálhat!
- Köszönöm szépen!
Én meg egy kis halk hangal mondtam, hogy szívesen.
Addig ameddig a nénuska vágtázik a kocsikájához, szóltam a többi kölköknek, akik ipiapacsoztak, hogy menyenek el onnan, mert jön egy kocsika.
Beált a néni, odamegy hozzám, újra megköszöni.
Elkezd valamit mondani. Én nem hallom.
Mégegyszer mondja... nem értem.
Harmadszorra sem, és aztán megértettem:
- Tudod, hogy miért álltam be?
- Nem tudom.
- Képzeld, egyszer kirabolták ezt a kocsit. Még nem halottad, vagy még nem mondták?
- Nem tudom.
És észreveszi:
- Te, az ott nem az egyik bácsi? (valamilyen bácsi volt az talán István, vagy Pista de nem biztos).
Megnézem, és ezt válaszolom:
- Nem tudom.
No, a néni megy is megálítja, mielött még elszáguldana, és talán azt mondta, hogy én beengedtem a kocsijával.
A tanárom hangját végre meghallom és már szaladok is hozzá.
No, és azt beszéltük, hogy ez néni egy tanárnak, vagy egy kollégának nézett... :D De én engemet hogyan??? 11 éves vagyok csak!!! És még ez a szerencsétlen nénike egy tanárnak néz... gondolom a magasságom miatt, mert 165 cm vagyok.
De ebben az inkább a fura, hogy egy megkérdezés nékül, és beengedem a nénit... pedig nem vagyok kolléga... De csak mostantól!!! :P
Akik látták ezt a sztoryt, azok már így köszönnek nekem:
- Jónapot tanárnéni!
Akiknek meg elmeséltem, azok mind kikerekedett szemekkel néztek...
És aki azt hiszi ez egy mese...
Az tévedt.
Ez... a VALÓSÁG!!!
|
