Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209405
|
Szép versek 2007.11.06
Így akarok emlékezni
"Ma még drága vagy nekem, s hiányzol
De mi lesz velünk, ha e kötelék
A pletykák irigy tűzében elég,
S szégyenedben szívem megalázod -
Ha csalódnék? A múltba zárom
Szerelmünk minden tiltott örömét,
De veled küldöm lelkem hű felét,
Hogy szíveddel újra rám találjon.
Időnk, oly rövid ma, míg velem vagy
Nevess! Hadd fesse színvirágait
Fehér arcodra játékos tavasz.
Jöjj hozzám majd, szerelemmel mindig,
Hadd sárguljon a locsogó világ,
Míg élek hívlak, s emlékezem.
Ne mondd
"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,
s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok."
07-08-14
kellesz nekem
"Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem,
tudom: ez egy el nem múló szerelem.
Éget a vágy, amikor hozzád érek,
minden porcikámmal csak téged érezlek.
Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek,
s forró szívemmel téged szeresselek!
S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek,
örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek.
Éjszakákon veled töltöm minden percem,
mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!"
07-08-07
Az első pillanattól kezdve
"Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét.
Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét,
igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél,
de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér.
Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek,
emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek,
Úgy, hogy az első pillanat összevillantotta a szemünket,
ahogy az első ölelésben összeforrasztotta a vágy a testünket...
Annyira együtt élünk. Szerelmünk még ma is úgy von egymásba,
ahogy az első édes találkozásban, énünk a csúcsot megtalálta.
Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked,
mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled,
Amikor a távolban eltöltött éjszakákban
szívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van..
De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled-
szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.
Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve,
amióta helyet készítettél szívemnek a szívedben,
amióta a szemem a szemedben csillagot látott,
azóta hordozom, védem veled.., ezt az édes boldogságot..."
(?)
07-07-26
Nincs menekvés
"Az ember szaladhat a szerelem elől
bármilyen messzire,
még a haláláig is elmehet,
de a szerelem elől
nincs menekvés,
Mert a szerelem
mindenben tovább él.
Ha egyszer megszületett.
A szerelmes lélek.
Mindenhol ott van,
a csillagokban,
a fűszálban,
a gondolatban.
Az életben,
A halálban.
E világon, és a túlvilágon.
Éltet, andalít, boldogít,
És boldogtalanná tesz.
Szinte már megfogható.
Mint a zene.
Az ember mehet
bármilyen messzire,
de az általa életre lehelt szerelem
megmarad."
07-07-25
Csak egyszer az életben
"Egy ilyen szép szerelem csak,
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak,
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád,
Némán boldogan!"
07-07-22
Folyton átlengsz gondolataimon
"Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!"
(?)
07-07-13
Igazán szeretni...
... és mára még egy kör, Neki...
Számomra nincs másik,
még ha a szív bele is szakad,
forró vassal megbélyegeztél,
a szívem közepébe égtél,
nem doboghat már nélküled,
az a seb, örökre - a Te jeled.
* * *
A rózsa csak egyszer nyílik
és elhervad azután
Szeretni csak egyet lehet,
tiszta szívből, igazán!
* * *
Valakit nagyon szerettem,
elfelejteni nem fogom,
helyébe más jött, de őt úgy
szeretni soha nem tudom.
* * *
Ne mondd, hogy szeretsz, csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz, csak ölelj át
ne mondd, hogy örökre, csak pihenj meg
ne mondd, hogy maradsz, csak légy őszinte
ne mondd, hogy mindent, hisz csak perceket kérek.
Csillagok...
Csillagok!
Fényetek elvarázsol, s újra érzem;
Szeretnék Én is Csillag lenni!
Szeretnék évmilliókig élni,
szeretnék a Hold csillogásában fürödni...
De valójában csak azért szeretnék csillag lenni,
hogy Téged megkeresselek Kedvesem!
S ha megtalállak,
szeretnék ablakod elé szállni,
hogy beragyogjam Életed,
hogy Veled legyek mikor aludni térsz,
s, hogy fényemmel Én ébresszelek!
Én lennék a Te Csillagod,
figyelném minden mozdulatod,
széppé varázsolnám minden napod!
Éjjel vigyáznék Álmodra,
beszállnék szobádba...
Akkor végre visszanyerném emberi formám
Odalépnék hozzád, s arcod megcsókolnám
Leülnék ágyadra, s néznélek merően csodálva!
De újra felkel a Nap! Ó, ez a gonosz, hát újra elriaszt Tőled!
Egy újabb nap Nélküled!
A Nap újra az Égre taszít,
s mire Te kinyitod gyönyörű szemed,
Én újra az Égen leszek!"
(?)
.
Ez a nap az én napom :)
Nem értitek a lényegét? Nem baj, nem is kell.
Él ebben az országban, tőlem távol valaki, aki érti...
... és ez bőven elég ...
Szerelem
"....amikor azt kezded érezni valakivel, hogy már pusztán a jelenléte, csupán az, hogy együtt vagytok - semmi más, mert másra már nincs is szükség, mert nem kérsz tőle semmi egyebet -, csak a puszta jelenlét, csak az, hogy a másik létezik, elég ahhoz, hogy boldog légy... akkor valami benned nyilni kezd, ezer és ezer lótusz borul virágba egyszerre.... Akkor tényleg szerelmes vagy, és akkor tul tudsz jutni mindazokon a nehézségeken és akadályokon, amit a valóság eléd gördít. A sok-sok szenvedésen, gyötrelmen, szorongáson képes leszel mind túljutni, és a szerelem egyre csak növekszik és virágzik benned, mert ezek a helyzetek mind kihívások, amiket ha meg tudsz oldani, a szerelem csak egyre erősebb lesz benned."
(Osho)
Az arc
"Te vagy az arc a fejemben, aki forgószelet támaszt, amikor találkozik a tekintetünk. Pillantás, amely regényt ír bennem, mégsem mérhetem fel szóval az értelmét. A szemek, a tekintet, mely sokat mond. Az árnyékomba burkolózva találtál rám, mint horizonton a nap fénye. Te vagy az arc, melyet magamban hordok, az arc, amely figyel, az arc, amely felébreszt, amikor lehunyom a szemem, az arc, aki Te vagy, az arc, aki hall engem belülről, mélyen a bőröm alatt, túl a húson, s csonton. A részem vagy. Te nem is tudod, hányszor, de hányszor üvöltök bele az éjszakába, torkom szakadtából kiáltom neved az álom mezsgyéin, mert a valóság hallgatásra ítél, beforrasztja ajkaim! Nem szólhatok Rólad senkinek! Pedig legszívesebben ismerősnek, ismeretlennek kihúznám magam a büszkeségtől Rád nézve „ Ő az!!”
Mikor...
"Mikor szemedbe nézek
Lelked mélyére tekintek,
Mikor szemedbe nézek
Mosolyra fakaszt gyönyörű két szemed,
Mikor a szemedbe nézek
Remeg két kezem,
Mikor a szemedbe nézek
Láng lobban szívemben,
Mikor a szemedbe nézek
elfelejtem bús életem,
Mikor a szemedbe nézek
Mindent megtennék én érted,
Mikor a szemedbe nézek
Érzem,csak te vagy énnékem
Mikor a szemedbe nézek szívem,dobogni kezd.
Érzem,hogy nekem nem kell más,
Érzem,hogy csak te kellesz és senki de senki más
Érzem,hogy hátralévő életemben nem lesz más
Érzem,hogy szeretlek!
Érzem,hogy imádlak
Érzem,hogy hiányzol nagyon."
Szerelem
"Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba.
Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet – boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat."
(Tatiosz)
"Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön."
(Ancsel Éva)
"Ez a szerelem!
Ez a szerelem amit én érzek...
Bátor vagyok, de mégis félek
Boldog vagyok, csak mert élsz ezen a földön
Egy porszemmel több csak, nekem mégis öröm
És ugyanakkor szenvedek nappalokon, s éjszakákon át
Mert nem vagy velem, s engem éget a kín és a vágy
Szeretlek, hogy miért nem tudom meg soha
Az élet velem már csak ilyen mostoha
Hálát mondhatnék érted, de sajnos nem teszem
Mert annyi végtelen csalódást okoztál már nekem
De szeretlek, téged nem lehet nem szeretni édes
De mennem kell, mert az én időm is véges
Az élet nem áll, az óra gyorsan pörög
csak az én szerelmem az, mely biztosan örök."
Szerelem
"Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni."
„A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.”
"A boldogsághoz szükséged van arra, hogy a Párod hagyja, hogy úgy szeresd, ahogyan Te tudsz szeretni."
"A csók a természet bájós trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak."
"Szerelem az, amikor majdnem belehalunk a kivánságba, hogy a másik megkivánjon."
"Csak azt tudjuk igazán összetörni, akit szeretünk, de vele együtt magunkat is összetörjük.
Amikor...
"Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!"
Szerelem
"A szerelem bonyolult. Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. Sosem szokhatsz hozzá. Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged. Nem tudsz ellenállni neki. Úgy ragad magával, mint az áradat. Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte, a mennybe mész. Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. Ez mindenkire egyformán vonatkozik."
"Szavakba csordul belőlem a hála.
Nem mert jó és szép vagy,
nem mert fáradt álmok szólnak rólad,
nem mert kezem kezedbe fogadod,
nem mert csendes félhomály ül mosolyod szegélyén,
nem mert átjár sötétkék hiányod,
nem mert novemberi zarándok szelek fújnak;
hanem mert remegő sóhajjal tudom: vagy."
Szívek...
"Vannak szívek, melyek felszínesen szeretnek. Igazán nem is tudják mi a szeretet, csak az érzésnek adják ezt a nevet.
Ezek a szívek nem őszinték, nem is éreznek őszintén, becsapnak mindenkit- főleg magukat, bár talán mégis elérik céljukat.
* * *
Vannak szívek, melyek nem éreznek. Nem lehet őket megsebezni, nem véreznek.
Ezek a szívek gyengéken ejtenek sebet, táplálnak bennük egy hamis hitet, ők is célba érnek-majd eltűnnek, s maguk után hagyják a sebesültet.
* * *
Vannak szívek melyek mélyen éreznek, hisznek, de tudják, reménytelenül szeretnek.
Mindent megtesznek, hogy elérjék céljukat, bár a végén nekik kell feladni álmukat."
* * *
Mi ez az érzés?
"Szeretsz valakit forrón, híven, igazán és szeretettel viszont. Nem ismersz mást, csak a szerelem boldogságát. Akkor összehoz az élet más szerető szívvel, aki régóta vágyakozik és eped eltitkolt, nem sejtett fájdalmával.
Mit felelhetsz a kérdésre?
Megveted-e, elutasítod- e hidegen, csak mert te boldog vagy már? Akkor nemtelenül, szívtelenül cselekedtél.
Vagy reményt adsz neki, szívedben helyet nyitsz számára? Akkor hűtlen vagy.
És mégis kénytelen vagy rágondolni. Tudod, hogy téged szeret és kénytelen vagy érezni iránta, midőn legboldogabb vagy is. Ha tudod nevét ez érzésnek, közöld velem, mert én nem tudom azt. A szerelem érzése az a szerelem vonzalma nélkül."
szerelmes pillantás
"Ki mondja meg nekünk, mit rejt az első szerelmes pillantás, "ez a tört fénysugárból lett varázsvessző", fénysugárból, mely létünk örök honából fakad, mi átlényegít két lelket és 20 évszázaddal fiatalítja őket? Az ajtó újra kitárul vagy visszacsukódik; ne tégy többé semmi erőfeszítést, hisz minden eldöntetett. A NŐ tudja ezt. Többé nem érdeklik tetteid, szavaid, gondolataid, és ha még figyeli is őket, csak mosolyogva teszi azt, és önkéntelenül elvet mindent, ami nem erősíti meg ez első pillantás igazát. S ha azt hiszed, becsaphatod, tudd meg hát, hogy igaza van akár ellenedben is, és Te vagy egyedül, aki tévelyeg, mert sokkal inkább az vagy, amit ő lát benned, mint amit Te magad hiszel lelkedben levőnek, még akkor is, ha szüntelenül téved egy mosoly, egy gesztus vagy egy könny jelentését illetőleg..."
Szerelem
"Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer, vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. mert abban a pillanatban, amikor elindulunk megkeresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. "
Név:
Halálos szerelem
"Volt egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben,
hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred.
Örökké tart majd, s Ő csak várta,
hitte, hogy többé nem marad árva.
Szeretetre vágyott, megértésre, és két ölelő karra,
arra hogy, viszont szeressék, semmire csak arra...
Nem értette miért kér oly nagyon sokat,
s miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.
S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált
hisz találkozott azzal, kire már oly rég óta várt.
A fiú büszke volt,hiú, s naiv,
de a lány olyat érzett, mint még soha addig.
Rájött a fiú is, ez még több is lehet,
lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne, hogy így elfelejti azt a lányt,
ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.
Szomorú volt, félt, szenvedett,
hisz az dobta el, kit igazán szeretett.
De a gyönyörű lány csak oltalomra várt,
így ő is feledni kezdte a mély gyászt.
Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve,
s a szerelem örök oltárára szentelve.
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.
Szerették egymást, együtt voltak, míg nap ragyogott az égen,
úgy hitték már nem éreztek ilyet, nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... Miért is ne?!
s a gyönyörű tavasz helyére tél köszönt be.
Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet,
s hogy együtt, ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni,
olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.
Mert ki egyszer már tied lett,
S úgy érzed örökre Őt szereted.
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, érte küzdeni kell,
ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.
A szerelem erős lánc,
örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
s úgy táncol, hogy elveszted eszed.
Örökké remél, örökké bízik,
s megtanít téged örökké hinni.
Hinni a másikban... s ezt el is éri,
hisz elhiszed, hogy örökké mellette fogsz élni.
Így hittek Ők is egymásban,
s vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
s hiszed, hogy szép, amíg a másik el nem taszít.
S akkor jön a fájó ébredés,
a mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted...helyette más van... a fájó könnyek.
Ez a történet a gyönyörű lánnyal,
s a hiú, naiv sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben, mindent tagadott,
s a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.
Az oltalom, mit annyira áhított, mire annyira vágyott,
s közben nem tett mást, csak kergetett egy álmot.
Szép volt a fiúval, de nem tehetett mást,
érezte, vissza már nem jön, elengedte hát!
A fiú rájött, hogy még mindig a másikat szereti,
akárhogy is bánt vele, soha nem feledi.
A gyönyörű lány hívta, kérlelte, maradjon Vele...
hisz ő nem tenne mást, csak igazán szeretne.
De a fiú hajthatatlan volt, vissza se fordult,
s a lány nem értette mit csinált ilyen rosszul.
A fiú csak rohant, messze már,
Úgy érezte ha kell, a halálból is vissza hozza a másik lányt.
Hisz szerette, csak Érte élt,
de nem tudta, hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.
Eltelt egy hosszú év, s a fiú egyedül maradt,
nem találta meg a lányt, kit annyira akart.
S a fiú újra csak szaladt, szaladt vissza...
de a lány ekkor már búcsúlevelét írta,
Mire a fiú odaért, a lány már a földön hevert,
s véres gyenge kezében szorított egy levelet.
A fiú szólította: "Szerelmem",
de a lány akkor már semmit nem felelt.
Ki egy éve forrón ölelte, s szerelmesen,
az nem lehet már vele többé sosem.
A borítékra csak annyi volt írva:
"A barna szemű fiúnak, kit már nem feledek soha"
Lassan, könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta
"Drága Egyetlenem! Kedves édes Szerelmem!
még mindig kimondhatatlanul szeretlek, pedig már több mint egy hónap telt el búcsúnk óta,
de még mindig előttem lebeg az utolsó óra. Az utolsó,édes pillantás,mit rám vetettél,
gyönyörű két szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek, és bárhol is járok, mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége, s hogy szívem elfelejt Téged már végre.
De hallottam csengő hangod,l áttalak, s életre kelt az édes múlt. Hiába küzdöttem, egyedül kevés voltam ellene, így emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előtted is, de nincs hely hová bújjak,
A régi, közös, szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már az újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem, s az életemet, mindenemet odaadnám azért, szívemet lelkemet.... Hogy csak messziről is, de újra lássalak, s hogy érezzem illatod.... hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg, hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz ha nem vagy velem, fáj a levegővétel, szinte belehalok.
Nem akarok már nélküled élni, Nélküled nem is létezek.
Nem megy már semmi...minden félj... Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel, kísér a halál, hiszen két szemem szüntelen keres, de sehol nem talál....
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés, s teljes felismerésként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem, boldogság, édes és tiszta gyermeki öröm, mindent mit magamban éltem át, már magamban őrzöm.
Nélküled szíven nem nyugszik, szüntelen csak az álmatlanság hál velem, félek, rettegek attól hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolna, szinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak, fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt. Bár elmondhatnám, hogy öl meg lassan ez az érzés, de megfagynak a szavak, s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek, hiszen örökre elvesztettem tekinteted. Nem sírok már... inkább elfojtom magamban minden emlékedet. Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom, s önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam, hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam, annak ellenére, hogy megbántott, még sem tudtam feledni... nagyot hibáztam.
Óh, istenem! Hányszor mondták, hogy felejtselek el Téged!
Hányszor mondták, értsem meg végre: többé sohasem leszek Veled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy VÉGE, mintha minden álmom, s vele életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök, most már csak bátorságot gyűjtök.
Csak a halál csókját érezném már végre....ennyi csak, mit remélek,
Le akarok lépni az útról, mit már oly rég óta járok.
Hisz többé már soha nem lesz velem, kit annyira várok, el akarok végre menni, de nem tudlak búcsú nélkül itt hagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!
Búcsúzok, talán így jobb, hisz nem gondoltam, hogy gyenge is tudok lenni, hogy Nélküled ugyanúgy már nem tudok nevetni!
Zárom soraim örökre...de még így is szeretlek mindig, csodás emléked magammal viszem, egyenesen a sírig."
Ekkor a srác lecsukta a levelet,
melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
s még egyszer, utoljára szélesre tárta két kezét.
Ölelni akarta a lányt, de már nem tudta,
csak könnyei folytak tovább, újra meg újra.
Keserves könnypatak áztatta puha gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.
Majd édes, lágy szellőtámadt váratlanul,
kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszáll az éj, s a fiú elhagyta otthonát,
az édes szellő a temető felé sodorta két lábát.
Két szemével sírva kutatta a sírt,
vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
a fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
"Ne sírj, kérlek Drága, ne sírjál,
már nem fáj, hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
szeretlek, imádlak, jobban minden másnál,
S veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem, én kutattam utána,
s én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd ,hogy bennem élsz...most már örökre, s én is Veled maradok,
védeni foglak mindörökké, én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak,
hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK..."
A fiú csak fájdalmasan zokogott,
tudta, hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felöl egy halk, őszinte szót hozott: "Szeretlek"!
(ismeretlen)
Idézetek szerelemről 8
"Leírni nem tudom mit irántad érzek,
hisz úgy is tudod szeretlek téged.
Elmondom neked s az egész világnak,
ha eddig szerettelek, ezután imádlak."
"Nemrég valami történt velem,
a legcsodálatosabb dolog, egy álom
amelyik valóra vált, azon a napon,
amikor megszólitottál és megismertelek."
"Apád egy tolvaj…
mert ellopta a csillagokat az égrõl és
elhelyezte õket a gyönyörû szemeidbe."
"Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád.
De visszajött és azt mondta,
hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra."
"Szívem szíveddel együtt dobban,
nem szerethet nálam senki jobban,
olyan vagy nekem, mint egy édes virág!
Többet érsz nekem,mint az egész világ!"
(Zsani)
"Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfúlnak,
Bõrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegõen, félve halóan,
Az õszi fûszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted."
"Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mi végre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy a pillád az én álmomra zárul."
"Semmi sem bűvöl jobban, ha valaki szeret,
mint adni, mindig adni, mindent, mindent,
az életet, a gondolatokat, a testet,
mindent, amink van,
és érezni, hogy adunk,
és mindent kockáztatni, a játékért,
hogy mindig egyre többet és többet adunk."
"Ha kinézel az ablakon, s felnézel az égre,
rád ragyog majd sokezer csillag fénye,
köztük én is ott leszek, s nézek le rád,
onnan kívánok neked jó éjszakát!"
Idézetek szerelemről 7
"A legjobb szerelem, olyan mint egy fölébredt lélek. Ami lehetővé teszi, hogy még többet elérjünk, az égő vágyakat a szívünkben, és a békét a gondolatainkban."
(Nicholas Sparks)
"Mert nincs annál tisztább szív, mint amikor valaki másokért képes beszenyezni a kezét..."
(Naoko Takeuchi)
"A hallgatás felér egy vallomással!"
(Seneca)
"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot."
(Gabriel Garcia Márquez)
"A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt."
"A szerelem olyan lövedék, ami a szívet találja el, de az agyat roncsolja szét."
"Száz csók nem ér fel azzal a gyönyörrel, mit az igaz szerelem egyetlen kézszorítása nyújt."
"Idővel mindannyian olyanná válunk, mint az, akit szeretünk."
(Goethe)
"A hirtelen támadt szerelem múlik el a legnehezebben."
(La Bruyere)
"A szerelmet az öli meg, ha az ember valakinek a kedvéért lemond az álmairól."
(Naoko Takeuchi)
"Lehet, megtalálsz majd egyszer,
mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd, mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés, a választ tudnod kell:
A szívemben nincs senki másnak hely"
"Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az elsõ pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked."
Idézetek szerelemről 6
"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy."
"Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hírtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod."
"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."
Boldogság
Boldogság
"Azt mondják a szerelem boldogít.
Ha voltál már szerelmes, nemcsak félig-meddig, de igazán, egész lényeddel és egész testeddel, akkor tudod, hogy ez nem igaz.
Valóságos örvénybe kerültél, s miközben sohasem tapasztalt varázslat borított el, kétségbeesetten tiltakoztál is ellene. Mintha nem is te lettél volna; az önelvesztés rémülete küzdött benned a "mégis akarom, nagyon, nagyon akarom!" vonzásával. Először tört rád a félelem, hogy valaki más nélkül nem tudsz élni. A részeg boldogsággal együtt megjelent az állandó gyötrelem is: a féltékenység, a búskomorság, a nagyon hiányzik fájdalma. Egy másik embert "magadévá akartál tenni", s egy-egy eksztatikus pillanat után azt tapasztaltad, hogy mint az angolna, kicsúszik az ölelésedből, s éli a saját életét. Már nem magadtól függtél, hanem tőle. És semmi más nem érdekelt az életben, csak ő.
Belenéztél a tükörbe, s nem ismertél magadra. Megszépültél, de a tekinteted olyan volt, mint a lázbetegeké.
A legdúltabb mondatokat szerelmes emberektől lehet hallani - igaz a legboldogabbakat is."
(Müller Péter
Idézetek szerelemről 5
"Hogy szeretlek, hogy erre születtem
Ezért teremtettek engem
Ez a sorsom, ez lesz a végzetem,
Hogy létem fundamentuma,
te vagy.
Hogy nem érdekel semmi más,
Pénz, hatalom, vagy alkotás,
Csak az, mit én adhatok neked
Szerelem, melyre ráteheted
az életed."
"Minden, ami számít, hozzád kapcsolódik,
ami jó, ami szép, ami napsütés,
vihar, virág, friss lebegés,
öröm, szépség, vonzalom és
egyszerü, tiszta nevetés.
Lángszín hajad szelíden fodrozódik."
"Betöltöm immáron a törvényt
El nem kerülhetem a halálos örvényt
Jaj annak, aki téged megszeret!
Sosem látja szépnek többé ezt az életet.
Te vagy immár az én kék egem
Hozzád láncol a rendíthetetlen szerelem."
"A múlt nem a tiéd, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tiéd, csak az elédbe vetődő sugara. Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával."
(Gárdonyi Géza)
"Egy másodpercre találkoztunk.
Egy másodpercre láttalak.
Az az egy árva másodperc
Boldoggá tette a napomat."
Idézetek szerelemről 4
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
(József Attila: Kopogtatás nélkül)
"A szerelem, akár az erdei magocska, könnyedén elszáll a széllel, de ha szívben fává növekszik, csak a szívvel együtt lehet azt onnan kitépni."
"A szerelem akárcsak a tűz, nem lehet örökös lobogás nélkül; mihelyt megszűnik remélni, vagy félni, kialszik."
(La Rochefoueauld)
"Hiába, aki szeret, annak osztoznia kell a szeretett lény sorsában."
"Ha könnyes a szemed és ég a szád,
Ne félj, én gondolok Rád!
Ha mindenki elhagy és senki sem szeret,
Akkor is tudd, hogy én mindig ott leszek Veled!
Mert Te vagy a Nap, mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold, az éjszaka teste,
Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog,
Te vagy az Élet, nélküled én sem vagyok!"
"Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sohase láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, még mielőtt egy szót is váltottunk volna."
Idézetek szerelemről 3
"Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van."
(Somlyó Zoltán)
"Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van, és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk”. Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek... Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz."
(Popper Péter)
"Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz."
(Anakreon)
"Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket."
(Dosztojevszkij)
"Szeretni, amennyire csak lehet, mert ez az igazi erő. Aki nagyon szeret, nagy dolgokat vihet végbe, és amit szeretetből cselekszünk, az jó."
(Vincent Van Gogh)
Idézetek szerelemről 2
"Ne rejtőzz el, úgyis látlak
Rádcsukom a szempillámat.
Bent zörömbölsz a szívemben,
S elsimulsz a tenyeremben.
Elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg ha látlak.
Nézz rám! Szólok a szemednek,
ne fuss el! Nagyon szeretlek."
(Buda Ferenc: Ne rejtőzz el!)
"Az ember kétszer hal meg: egyszer, amikor a teste meghal, egyszer pedig már előbb, amikor nem képes többé szeretni.
És ugyanígy kétszer is születik, másodszor akkor, amikor először szerelmes. Ekkor új egy világba születik bele: a hevesebb érzelmek, a magasabb rendű értékek, a mélyebb megértés világába. "
(Voltaire)
"Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem elörejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán."
"A szerelmes némán szól a szív szavával:
Hallgat. Figyel.
E két szóval vall igaz szerelmet."
"A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát."
"Csak nézlek
Nekem egy egész világ vagy.
Világegyetemek mélységeit
látom a szemedben.
Végtelen az út,
mit a szemedig
megtesz a fény.
Végtelen titok,
hogy amíg nézlek
mit érzek én.
Csak nézlek."
(koma)
"Az életben az ember sokszor lesz szerelmes, de csak egyszer lesz igazán szerelmes! És ennek az igaz szerelemnek minden porcikája tökéletesen lesz megalkotva, különben nem lenne az igaz szerelem."
"Egy csók többet mond minden szónál."
|
