Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209405
|
2007-11-30.Ezek a versek szívhez
Hah de csodás.Az ablakomon kinézve látom ám nagy pelyhekben hull a hó. xd.Félig fehér már a táj.Szeressem a havas élményeket.Szánkózni szeretnék már.Remélem ez a hó megmarad. Ez csak néhány gondolat volt.
De nem ez a lényeg hanem a versek ,amiket ide másolok most.Szívhez szólnak ám. :)))))
1.
Örökkön
Ígéretem megtettem eléd,
Egy szavadon rettentem: Elég!
Ne mondd azt, kérlek, nekem nem kell
Köszönnöm téged száz érvekkel,
Hisz oly sok jut nekem általad, felőled,
Hálámmal habzsolom tőled nyert erőmet!
Tudd, kedves, örökkön,
Ezerszer köszönöm!
Vessd el e görbe gondolatod,
Hiába mind, ha mondogatod,
S úgy érzed, jajj, te nem is áldasz;
Szívemből születik e válasz:
Ha álmomban lelked a világra öltöm,
A legbőkezűbb lénnyé válok e Földön!
Tudd, kedves, örökkön,
Ezerszer köszönöm!
Köszönöm élted, élmény nekem,
Ha eszményeid élvezhetem!
Köszönöm éjben a világot,
S, hogy otthonom néha világod!
Érd hát ésszel nagyságod itt, s köszönnöm hagyj
Ezerszer, miről nem is tehetsz, ó, hogy, - vagy!
Ezerszer köszönöm!
Örökké-örökkön!
-------------------------------------------
-------------------------------------------
2.
Még mielőtt elaludnék gondoltam én is adok valami kis versikét:)
Jó olvasást kívánok hozzá és remélem tetszeni is fog neked eme kis költemény. Sok,sok,sok és mégtöbb puszi annak aki fényt csempészett a szürke fellegekbe aki az elmúlt napokban velem volt egy angyalnak aki leszállt hozzám és megérintett varázsával azaz neked:) További kellemes napot kívánok és délután jövök, remélem látlak:) (kiss)
Angyallány
Tétován lépeget
A sötét utcán.
Szívében félelem,
Igen, nagyon fél ő,
Hogy elveszti kedvesét,
A gondolat rémítő,
El nem veszhet ő!
Benéz egy kis boltba,
Sokmindent kínál a kofa,
S ő meglát egy könyvet,
Verscímek benne felsorolva,
Róluk szól mind:
Az angyallányról, s az ördögről.
"Óh, de tetszik!"
S ő megveszi.
Indul is az ördöghöz,
Keze a könyvön.
Benyit a szobába,
Szerelmét ott találja.
Nem is olyan ördög ő,
Látványa is melengető.
Az angyallány szeme arcára tapad,
Az ördög szeme is a lányon ragad.
Némán állnak egymás előtt,
De egyre gondol mindkettő.
Nézik egymást belefeledkezve,
Eljutottak már a mennyekbe.
Az angyallány átadja a könyvet,
S ejt is hozzá néhány könnyet,
A fiú elmosolyodik rögvest,
S máris egy angyalt ölel.
Szorítja, simítja testét,
Régen érezte már melegét.
Szívük szaporán ver,
Nyugodtak már ők,
Hisz' itt a kedves,
Itt a szerelem,
És boldogok ők,
Már minden rendben.
Szia drága:
............
|
