Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209405
|
2008-09-17
B. Radó Lili: Tudd meg
Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyata,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.
**********************
Tudom, hogy...
Tudom, hogy létezel, messze valahol
Ami közel van, mégis oly távol
Majd előtűnsz a semmi közepéből
És rám mosolyogsz tiszta szívből
Mellém ülsz egy szót se szólván
Csak bámulunk egymásra órákon át
Átölelsz, fejem a válladra hajtom
Így töltjük az éjszakát kinn a parton
Hajnalodik, s Te még a karodban tartasz
Érzed, hogy fázom, magadhoz szorítasz
Ajkad homlokom borítja be
Majd lejjebb ér keblemre
Szó még nem hagyta el ajkunk
De egy húron pendül gondolatunk
Egyszerre bújik elő a várva várt szó
Óvatosan, mint a lopakodó
SZERETLEK, erre a szóra vártunk
És szerelmesen egymás nyakába bomlunk
Ajkaink egymáshoz érnek
Miközben azt mondják, SZERETLEK!
|
