Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/209405
|
2008-07-18 D.R.TŐLE NEKEM
2008-07-18 08:19:52, Péntek
Mint a hold a tavaszi kertben,
lágyan simogatja lelkem.
Mint a tél után a kikelet,
melengeti szívemet.
Érzem, körülölel az élet,
ami sötét volt most szép lett.
A szél is belém karol s vezet
a csillagok súgják, mit tegyek.
Szavak, mit porba mondok,
mégis magány, mégis boldog.
Látom, s mégis el nem érem,
ha adok, vissza sosem kérem.
Szinte hallom, hangja édes,
szikrázó szeme éles.
Pillantása mint a penge,
mélyen bele a szemembe...
A remény... édesen keserű,
ostoba együgyű emberi derű.
A türelem mely szintén erény,
amilyen hosszú olyan kemény.
Az idő a legnagyobb úr,
Elötte mindenki térdre hull.
Vagy még időben boldogan,
Vagy ha későn, akkor holtan.
D.... Richárd
2008.07.18
Ó ez a fiu. Versre ihlettem őt. Életem egyik legszebb ajándéka -e pár sor. Nem igértem semmit.. mégis kaptam.. nem keveset. .. Köszönöm neked ezeket a szép sorokat. Szemeim mosolyognak ,lelkem elérzékenyül. :)
****************************************************
Ez a fiu.. na írt már néhány verset. Amit most bejegyzek.. érzésekről beszélgettünk.. aztán ihletet kapott...
Na bejegyzem ide.. bár bátor tett részemről xd.
De a vers na igen... magáért beszél .. vagy mi a szösz xd.Beszél?... érez?.. húúúúú...
2008-07-20 03:30:31, Vasárnap
A szerelem tettei..
Az éjjel leszált,
Szép nyári este volt,
Lágy szél lengett,
Fent mosolygott a hold.
A csillagok vidáman,
Pislogtak sorra az égen,
Alant egy szűk kis szobában,
Egy kis gyertya égett.
Egy fiú és egy lány,
Egymás karjában,
Testük szoros ölelésben,
Csodát várnak az ágyban.
Forrón egymás kezében,
Szájuk egyé olvad,
Lassan, óvatosan,
Lelkük egymásért sorvad.
Percről percre,
Felfedezik egymást,
Pillanatra pillanat,
Várják az elsöprő hatást.
A levegő izzik,
Test testnek feszül,
Semmi más nem fontos,
Körülöttük minden elűl.
Kizárják a világot,
Csak egymásnak élnek,
Tapasztalnak mindent,
Semmitől se félnek.
Lány reszkető ajkai,
Csókért kiáltanak,
S a fiú válaszai,
Egy percet se várnak.
Ellepi az ajkát,
Ellepi a testét,
Átáncolják lágyan,
Az egész estét.
A fiú keze,
Oly helyekre téved,
Amitől a lány,
Kábulatrba réved.
Domorulata feszes,
Szűz virága édes,
Egész teste remeg,
Vonaglik és kélyes.
Nyílik a lány combja,
Engedi hogy jöjjön,
Nem is vár a fiú,
Epedi, hogy ő jön.
Vad lágy cikázás,
Táncba kezd a párja,
Alélt sohaj remegés,
Édes ölelés várja.
Mikor a perc közel,
Fejjebb jő a lovag,
Forró testük egybeforr.
Nem hagynák abba soha.
Forró, puha, lágy,
Rózsája csak hívja,
Tartja magát a fiú,
Ameddig csak bírja.
Fontosabb a másik,
Most is mint mindíg,
Testük forr az éjben,
Szinte lassan izzik.
Még egy röpke pillanat,
Amit kábulatban élnek,
Meg rendül a világ,
Most engednek a végnek.
Benn akad a hang,
Egy pillanat és átsuhan,
A hátukon a borzongás,
Elméjükön a kábulat.
Aléltan hullanak,
Egymás testére,
Elcsitúl a világ,
Egész estére.
D.... Richárd
2008.07.20
|
