Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-09-20
Jajj, Istenem...
Téged meg kéne érteni, de te mikor törekedtél arra, hogy megérts bárki mást? Semmi mást nem tudsz csinálni, mint magadat sajnáltatni, osztani az észt és nyomni a betanult sablonszövegeket de a szívedet egy pillanatig sem használod, hogy akár egy pillanatra is összehasonlítsd a te HATALMAS problémáidat az én enyémekkel!
Meg mi az, hogy te nem lennél békénhagyva én meg egy éve csak itt ülök a szobában, békén hagyva?! Ez után a mondatod után ha a helyedben lennék extra erős pillanatragasztóval ragasztanám össze a pofám és az ujjaim, hogy még egy ilyet le ne tudjak írni! Pont te vagy az, akinek mindig írom, hogy mivé tett apám, milyen volt mindig is, mi van itthon, hogy ordibál és akkor le tudsz ilyet írni, hogy BÉKÉN VAGYOK HAGYVA???! Ha lenne benned vmi, ez után a kijelentés után szégyenedben a pokol mélységébe süllyednél, te memóriátlan agyú szív nélküli panaszkodó bőgőgép!
És te elvárod, hogy megértsék, hogy neked a tanulás és a foci AZ ÉLETED, de te képtelen vagy csak egy pillanatra is felfogni, hogy másnak mi az élete! Nekem hallgatnom kell, hogy hányas dolgozatokat írsz, miből írsz és mit tanulsz, miket mondanak a tanárok, hány gólt rúgtál, milyen volt az edzés és ki mit csinált rajta, ki mit mondott az iskolában, milyen ruhába öltözik a barátnőd táncnál, milyen programot szerveznek, hova mész éppen és kivel, kérés nélkül felajánlom, hogy megnézem a tvben, amiről tudom, hogy neked negyed annyira fontos, mint nekem Kimi, mert akkor már tudom, hogy nagyon fontos számodra, mert NEKED EZ AZ ÉLETED! Én viszont nem mesélek iskoláról, nem mesélek tanárokról, nem mesélem, hogy mit tanulok, mégcsak azt sem, hogy mivel töltöm napjaim többségét, nem mondom, hogy ki micsodában táncol, nem rohanok több órás edzésekre, az én egyetlen dolgom a F1 és te ezt is döglődve, nem tudom hány órás könyörgések után vagy képes megtenni értem és akkor azt is hallgathatom hetekig, hogy BEZZEG TE MENNYI MINDENT MEGTESZEL ÉRTEM..
Egy önző, egoista fogalmamsincsmicsoda vagy. Folyton sorolod a problémáidat, de a másikat soha nem hallgatod meg, vagy ha esetleg mégis, akkor egy ":(" smiley-val el is van intézve.
Kívülről fújsz mindent, buzgómócsingként mindenre jelentkezel és te akarsz a legokosabbnak tűnni, de ha valaki azt mondja, hogy "te okos vagy, segíts", akkor hirtelen zsigerből tiltakozol az okosságod ellen.
Osztod az észt, benyalsz egy egész könyvet, csak azért, hogy te legyél Az Osztály (és világ) Esze és rinyálsz mély depresszióba zuhanva, ha egy tanár nem köszön vissza neked, de ha valaki a szemedbe mondja, hogy "hé, te aztán stréber vagy" akkor hú de nagyon meg leszel sértődve! Nem vagy hozzászokva, hogy az igazat mondják, mert az összes barátnőd kamuzik a szemedbe (elvégre ezért barátnők, nem azért, hogy megbántsanak, nem?), de az, hogy ők a képedbe hazudják, hogy milyen csúcsszuper vagy, nem jelenti azt, hogy az is vagy és néha talán a kritikát is végig lehetne kiborulás és vérigsértődés nélkül is gondolni, mert nem biztos, hogy akkora képtelenség, mint amilyennek elsőre tűnhet.
Neked nem esik jól, mikor SZÓ NÉLKÜL FELAJÁNLOM, hogy megnézem vagy meghallgatom azt, amit te kedvelsz vagy szeretsz? Legyen az 2 perc vagy 3 óra? Mert nekem ugyanolyan érzés (csak hatványozottan), ha megnézed azt az egy dolgot, ami nekem a MINDEN és még jobban esne, ha nem kéne órákat könyörögni érte és utána hetekig visszahallgatni a "BEZZEG ÉN" részt.. De te képtelen vagy felfogni, hogy nekem mit jelent, mit pótol és mit képvisel Kimi és a F1. Elsírni eltudsz minden apróságot és elvárod, hogy megértsék, mert különben hú de rosszul esik és hú de megsértődsz, de ha én próbálok elsírni valamit, akkor olyan, mintha leragasztották volna a hallójáratod és a szíved helyett a Himaláját pakolták volna beléd. Pedig mindig hangoztatod, hogy te mindenből 5-ös vagy és nem tudom hány diplomát akarsz, azt hinné az ember, értelmes is vagy. Eteted a kóbor állatokat, azt hinné az ember, szíved is van. De ez mind csak a látszat, mert te csak egy látszatember vagy. Lényeg, hogy a hajad és a ruhád rendesen álljon rajtad, meg hogy benyald a törikönyvet szóról szóra és ezért agyon legyél dicsérve. A lényeg, hogy a leckéd kész legyen, hogy a dolgozatod maximum pontos osztályelső legyen, hogy berúgj 10 gólt. De hogy te bármiféle látszodó áldozatot hozz bárkiért is.. Neked csak te számítasz. Te nem segítesz, te nem vagy támasz, te csak egy látszat vagy, látszat az egész életed és tudásod, téged nem érdekel senki más, ha valakire ráunsz, könnyedén kirugdalod az életedből, mert az is csak látszat volt és egy színházi szerep, amit előadtála nagyközönségnek. És ezt nem bántásból mondom, hanem mint kívülálló és éppen ezért nem fog érdekelni a naplós mocskolódásod, észosztásod, a bemagolt bölcs gondolatok; ne pocsékold erre az idődet, mert nem fogom újra elolvasni egy kisgyerek betanult, ezerszer elmondott bölcseletét.
Ezerszer elmondtam, hogy nekem Kimi és a F1 mit jelent. És csodálkozol, ha őt választanám helyetted? 10 éve része az életemnek és anélkül is, hogy beszélnék vele, akkora támaszt és segítséget ad, amit te még csak meg sem tudtál, meg sem próbáltál közelíteni a 2 év alatt, mert nálad sem ÉN, hanem TE vagy előrébb. Képtelen voltál és vagy megérteni. És nem azért, mert buta vagy, hanem azért, mert egyszerűen nem akarod. Egy percre nem képzelted a helyembe magad, különben már rég értenéd ezt a kapcsot köztem és köztük és soha, de soha nem írtad volna le azt, hogy békében ülök itthon egy éve, semmit csinálva. Te csak a te gondjaidat sorolod, de abba nem gondoltál soha bele, hogy ha ezek nagy problémák neked, akkor mi lenne, ha meghalna az anyád? Ha halott lenne mind a 4 nagyszülőd? Ha megszakadna a kapcsolatod a családoddal, a testvéreiddel? Ha apád "egyszeri gyereknek" hívna és életedben egyszer nem szólítana a neveden, ha hozzád beszélne, az nem beszéd lenne, hanem folytonos ordibálás, fenyegetés, lekezelés és annyira leamortizálódsz mellette, hogy 18 évesen kéne újra tanulnod, hogy milyen egyedül utcára/orvoshoz/boltba menni, fizetni, ügyeket intézni.. És az egyetlen erőd és megmentőd 10 évig egy versenyző és egy sportág lenne? Hányszor képzelted te ebbe magad, úgy igazán? Hányszor próbáltad megérteni, hogy miért váltam olyanná, amilyenné? Hányszor próbáltad, hányszor próbálta bárki is? De már belefáradtam, hogy könyörögjek, hogy értsen meg végre valaki.. Tudod mit? Ha ennyire nem megy, akkor menj az olyan hatalmas problémáiddal máshoz, mint hogy nem tudsz hátrabukfencezni, nem rúgsz gólt egy edzésen vagy hogy a kertben kell segítened.. menj ezekkel a HATALMAS problémákkal ahhoz, akihez akarsz, ahhoz, akinek a problémáit te is meg tudod érteni és át is tudod érezni.. menj arra, amerre látsz
|
