Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/60968
|
14. nap
Napok óta nem jártam a naplóm közelében, ezer kifogásom van, okom egy sem. Zajlik az élet, és időnként elfoglalttá tesz.
Ma reggel elindultam a kiskölökkel az iskolába. Ők a nyári építkezés miatt még csak ma kezdik. Tonnányi felszerelést magunkkal cipelve megérkeztünk, mint egy serpa hegymászócsapat. Remélem, hogy a lista a még hiányzó darabokról nem lesz hosszabb mint 4 kilométer. Gondoltam, még elintézek ezt azt, aztán megyek haza.
Gyanútlanul bekocogtam a városba,és belebotlottam első ellátóként egy balesetbe. A szokásos: pánikba esett járókelők toporognak, az egyetlen sérült körül, rémülten tekingetnek egymásra, valaki megkérdezi: 104? Igen AZ! Elő a mobilt, telefonálni kezd. (felérek a lépcsőn, meglátom a nénit a földön, megpróbálom felmérni, hogy mekkora a baj) NEM! Nem ültetjük feljebb a nénit a másik lépcsőre, senki nem mozdítja el a földről amíg nem tudjuk mije tört el!!! Ki kell vennem a mobilt a telefonáló kezéből, mert csak annyit hajtogat, hogy itt vagyunk, és hogy nagyon megijedt. Nem tudni hol van az itt, a legközelebbi utcanévtábla a lépcsősor legalján, nyamvadt kis sikátor amit mindenki használ, de senki nem tudja a nevét. Már megint nem tudom hol járok, pedig gyakran erre megyek, nem baj, megtippelem, a szolgálatvezető segít. Valahogy behatároljuk, és megegyezünk abban, hogy elémegyek a mentőnek, még elmondom mit találtam, és hogy nem tűnik kritikus állapotúnak. Jó akkor én várom meg a kocsit, menjen mindenki nyugodtan tovább, mert azt elmondták, hogy sietnek, és ők is "szívbetegek". Kit érdekel? A néni fejéből dől a vér de eszméleténél van, legalább meg tudom kérdezni hol fáj még, nem kell végigtapogatni a töréseit...a térde is, meg a könyöke. Sérült lábról cipőt le, gyűrű óra be a táskába, a nadrágszárat nem bontom szét( nincs ollóm - semmim sincs), hátha nem komoly, nem látszik nagyon véresnek.Várunk. Most már csak ketten. Kitalálom, hogy elszaladok pár métert van ott egy rakás büfé, hogy szóljak valakinek: Itt vagyok egy sérülttel, ha meglátják a mentőt irányítsák erre. Nem kell, kiderült, hogy melyik irányból tudnak bejönni, biztos hogy nem kerülnek el.
Pár perc, és megérkeznek, a lépcső tetejéről intek nekik.. Jó fejek, ismerem őket.
Előkerülnek a kötszerek,nadrágot elvágjuk, kiderül hogy rosszabb a helyzet mint reméltem, a fiúk bekötik, addig elkérem a vérnyomásmérőt, mert kezd sápadni a néni, még jó értéket mérek, megmondom nekik, hogy tudják mennyivel indulnak.."bejössz vele?" Nem megyek, már nincs rám szükség, és különben is ma szabadnapos vagyok.
|
