Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/52307
|
Szar is,nem is
Szar is a helyzet,meg nem is olyan amilyennek próbálom érezni.
Szóval igyekszem kihozni belőle a legjobbat kihozni,cvsak félek,hogy ez előbb vagy utóbb visszacsatan rám.
Nme vagyok a régi.Egyre többet változom.
Ezt úgy az ember saját magán nem szokta észrevenni,hisz ez mindig egy lassú folyamat,de ez nálam valahogy mgis máshogy van.Én érzem,hogy mivel gyarapodtam,miben változtam,mivel gazdagotttam,és mit kellett feladnom,akár rosszat,akát jót.
Panaszra nem lehet okom,illetve hibáztatásra nem lehet okom.
Mostanában más társaságban vagyok,más helyekre járok,más hatásokat élek meg,egy csomó lánynak teszem a szépet,hol sikerrel,hol pedig kudarcal,de ami a legfontosabb,hogy eközben azért nem felejtem el honnan jöttem.
Azonban valami szar történt.Valami olyat hallottam,amit nem kellett volna és nem is szerettem volna.
Helyzet:Éjjel 1 kor a Tescóban a pizzázónál,a szokásos zacsis kakaó és egy bagett társaságában csücsülünk és beszélgetünk a jól megszokott "ss"csapattal.Kemyén három fős klubbunk,nem is oly elhanyagolható hülyeségen indult,és kisebb nagyobb létszámot érintő hullámvölgyek után még mindig együtt van,és mondhatom,elég sok dolgot megéltünk.Éppen ezért volt igencsak mellbevágó és erőteéjesen elgondolkodtató az a pillanat,amikor a nagy eszegetés közben egyszercsak megkérdezte tőlem az én Árpicsek és Sui barátom,hogy Én hogyhogy velük lógom?
És most kicsit mélázzunk el ezen a gondolaton,körbejárva az adott helyzetben betöltött létjogosultságát.
Az SS jelentése szánalmas szaralakok volt,amit még egy osztálykirándulás alatt vágtak a fejünkhöz,persze egy kicsit enyhébb verzióban.Ekkor született meg a döntés,hogy szervezetet alakítunk a hozzánk hasonló gyökerek megsegítésére.Ebbőllett egy kis szójáték útján a mi Ss azaz "SzSz"-ünk.
Jó két éve voltunk együtt minden lelki szarunkla együtt mi hárman,négyen,vagy öten.Ez így most elég szánalmasan hangzik,és hát lássuk be volt is benne valami,már ami a gyökérséget illeti,de így utólag ez egy szükséges és hasznos szarság volt.Idővel átalakultunk,és jellemfejlődésen mentünk keresztül.Egy szintet,egy egységet alkottunk.Nme volt laza láncszem,nem voltak kétség a másikkal szemben,és nem volt bizalmatlanság.
De...
Én hajlamos vagyok törekedni arra,hogy kihozzak mindent abból,ami adatott.A környezetből,az emberekből,magamból,hogy ezáltal egy jobb lelki környezetben éljek.És két hónappal ez előtt nekem arra volt szükségem,hogy ott legyek azok között az emberek között,akikről,ha elmennek a gimiből,még évekig beszélnek,ha vban egy buli,arra nem kell meghívásra várniuk,mert a jelenlétü elvárt és kötelező.Szóval azon emberek közé,akik mozdítják a társaságot.Nme olyan élesen,mint az amerikai filmekben,de tényleg arról van szó,hogy ők a menő csávók.-(Hűű,de segghülyén hangzik):)
És én ezt elértem.Illetve érzem,hogy ott vagyok és ugyan eddig sem voltam valami kis szűrke egér,de mostanában a neépszerűségem erőteéjesen megugrott.Ez persze egütt jár azzal,hogy gyakran vagyok hivatalos ilyen olyan bulika.Noshát...Hogy ennek mi köze van mindenhez,és ahoz a sztoikus nyugalmat árasztó kozmikus pillanthoz,amikor ott ülök hatmadmagammal két zacskós kakaó,két bagette egy Kinder pingui és egy üveges csokolásés ital és az én két régi cimborámmal Suival és Csipuval?
Mert ezen stoikus nyugalmat árasztó pillanatban ők feltettek egy kérdést,ami nem nekem,hanem inkább nekik maguknak egy borzalmas kérdés.Részemről akár még bóknak is vehetném,de ez nekem eszembe sem jutott,hiszen ez rávilágított arra,hogy milyen kis dolgok döntik el azt,hogy valaki "népszerű",hogy valakit befogadnak,hogy valakinek van egy olyan társasága,ahol élheti -az ugyan értékeket nem közvetítő,de szórakozás és a teljesség érzésének illúziójával tökéletesen ellátó- életét.És mostmárcsak az a kérdés,hogy akkor ez engem most mi az istent zavar?...
Azáltal,hogy ezt megkérdezték tőlem,az én drága barátaim -Sui és Árpika- világossá vált előttem,hogy ők egyszerűen nem látják létjogsultságukat az általam az utóbbi két hónapban üzött világban.
És itt van a dolog morbidítása.Megkérdezték,hogy milyen örömet tud okozni "egy magamfajtának",hogy hozzájuk hasonló nyomorékokkal töltöm az időmet,amikor éppen sokkal "menőbb" emberekkel is lehetnék.
Ez basszus odabasz!!
Sok tekintetben sokkal többet érnek ők,mint azok,akikkel imitt amott összehoz a sors.Egyszerűen annyi a hiba,hogy elhiszik,mert elhitetik velük,hogy ők kevesebbek,mert nem egy Tommy Hilfiger poló feszül a szoláriumban barnított,konditeremben megedzett felső testükön.Mert a szüleik nem húznak el két hétre Taiföldre melegedni.Mert nem illenek bele a mai világ minden egyes négyzetméteréből,minden egyes újsághírdetéséből és tvreklámából sugárzó tökéletes szép új világ képébe.Nme mondom,hogy nem születtem jó helyre.Nem tagadhatom,hogy jobban élek mint mások.Bejártam európát,a szüleim telente nyaralni indulnak.Egyik nap egy 450 forintos tornacsukában,másnap egy 35 ezres Tommy Hilfigerben sétálgatok,de én soha az életben nem tartottam magam emiatt akár fél százalékkal is többnek másnál.Amiről beszélek az egy kegyetlenül elcseszett világ nagyon aprócska szála,melyen elindulva,többezer oldalt tele lehetne írni.
Én nagyon szeretném,mert ennek végeztével meg lehetne érteni,hogy miért úgy működik minden,ahogy.
De mivel nekem az ötezer karakterből már nem túl sok maradhatott,ennek egy részét inkább megoldom egy szóval.Egyetlen egy szóval,amibe belegondolva és végigfuttava az agyunkon rájöhetünk,hogy ez az a dolog,ami mióta világ a világ,csak elcseszi a dolgokat.Többezer év történelmének,tudományának,társadalmának szála ebben az egy szóban fut össze.Csak gondold végig,hogy milyen lenne ez a világ,és milyen lett volna,enélkül.Meglátod,bele sem tudsz gondolni:)
Írigység...
Hmmm.Ez most kicsit elszállós bejegyzés lett:)Erre most éppen jó lesz meghallgatnom a Csinálj gyereket c. számot.
|
