|
Doro naplója
Kurt Cobain baba [137993 AL], gazdája Doro
nagyon nagyon
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/137993
|
nagyon nagyon
nagyon nehéz a tetteim súlya csak azt szeretném h ne legyen újra...egy történet:
A sötét felhőkön áttűnő hajnali napfény megvilágítja a csapatokban röpködő madarak szárnyának tollát és azok mint féher pontok ragyognak a sötétségben...ezt nézi nézi a lány aki fél 8kor felszáll egy buszra bár még fáj a feje nagyon, a tegnapi szagok képek gondolatok járnak a fejében,különös képek ezek nagyon különösek...a dohány egy papírra ki ,nézni ahogy a levegőben táncot járnak a sötét világos barna és fekete darabok...beszívod a füstöt,kifulyod és nézed őt...ért hozzá már ő is rég csinálta...majd kortyolsz abból a folyadékból ami tudod h soha nem látott szőllőt és csak arra joh h bódult legyél és kába...pusztítod magad...egyre egyre...amikor már a megfelelő szintre jutottál csak fexel fexel a padlón és képzelődsz máshol vagy teljesen máshol,mindenkit átvertél azért h ezen az éjszakán itt lehess,hogy ezen az éjszakán ez a négy ember együtt legyen egy tiltott helyen és tudják mindannyian lefognak bukni,deh minden percét élvezik a totális kábulatank.abba a házba csempésztétek fel ezt a két lelket aki veletek kárhoztatja el ezt az éjszakát amiben még talán sosem járkált idegen hímnemű...halkan halkan hisz a sárkány ott alszik az ajtó melett...deh sikerül és ti csak élvezitek egymást...kihajolsz az ablakon és az idegpályákon lévő kis ephilepsya tüskéket megborzolod,remegsz,repülsz,összeesel deh magadnál vagy deh valyon meddig...
amikor már tényleg ott tartasz h igen ez a pokol paradicsoma ne érjen véget soha...akkor természetesen feljön maga a megtestesült erény és önmegtartóztatás és kirúg titeket...az éjjel közepén kószálsz hideg van deh te mosolyogsz egyre csak mosolyogsz...megint egy idegen srác padlóján alszol deh csak az jár a fejedben mi lehet azzal a lélekkel akit ott hagytál abban ami az elöbb még paradicsom volt most pokollá változott...megszorítod a melletted szuszogó kezét h érezze vele vagy és lassan a zene hangjaira elnyom az álom...aztán reggel a szívedben félelemmel hazugsággal mégis boldogan felszáll a buszra és nézi a sötét felhőkön áttűnő hajnali napfényt...
este:
Nem értem az embereket jönnek mennek élik az életüket eldobnak szeretnek..Ha az emberrel személyesen történik ez meg akkor elgondolkodik...És fél...fél attól hogy megint eldobják...érez, érez vmit a fejében ott bent vmi nyomasztja,olyan mint amikor ülsz egy parkban és hallod a szelet tudod hogy mingyárt odaér hozzád deh még csak hallod hogy jönni fog...igy tudod azt is h megint eldobhat magától...deh ott van a másik véglet hogy felejtsd csak nyugodtan el ezt...pontosan úgy mint amikor a parkból sétálva oda szól neked egy csaj,beszól vmit deh te nem figyelsz oda...ugyanúgy suhanhatsz el emellett...megihlet ez a séta deh nem tudod miért.szeretsz egyedül lenni mert ilyenkor jutnak eszedbe a joh gondolatok...csak mész mész a semmibe eltünsz messze távol az otthon melegébe... nagyon nehéz...
|
Problémás tartalom jelzése
|
