|
Doro naplója
Kurt Cobain baba [137993 AL], gazdája Doro
"nyüzsgés"
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/137993
|
"nyüzsgés"
Hihetetlen hogy az emberekből csak képek maradnak. Az érzésekből. És egy kép ki tudja mennyit jelentett egy másiknak, neked pedig csak egy kép. Egyszer vajon én is meg fogom mutatni valakinek ezeket a képeket? Ő pedig érdeklődve figyeli majd, nem is sejtve mennyi minden van mögötte. Egyszer vajon ezt is visszasírom majd? Hogy itt fekszem a kollégiumi szobámban, az ablakon besüt az erőtlen őszi nap, én pedig csak egyszerűen nyugodt vagyok. Tudom, hogy fel fogom ezt idézni sok év múlva is. A születendő új érzés a lelkemben kezd egyre jobban megformálódni.
Azonban úgy érzem a környezetem nem engedi, hogy átadjam magam neki. Megpróbál tartani a csontos karjaival, nem engedi, hogy szabaduljak. Ha átadnám magam ennek a nyugalomnak, szerintem belehalnék. Elképzelhetetlennek tarom.
Nincs már a szavaknak értelme, de ez sem zavar. Az alkotás a lényeg. A valós lét talaján mozgunk. Vagyis megpróbálunk. Mégis az álmaimban érzem magam egyedül otthon.
Megyek, el innen, messze messze a képzeletbeli hegyekbe, keresztül a földeken, a teren és az időn.
Az a bácsi a metrón… Nem kapaszkodott, csak tartotta kezében a papír lapot és írt. Megszállottan írt. Egy betűt sem értettem abból amit csinált. Kitűnt a tömegből. Pedig nem tett semmit sem. Mégis, más volt, valami másra rendeltetett mint egyszerűen elmúlni.
Vajon mindenkinek van feladata? Jót kell cselekedni? Emlékszem amikor kiszedtem annak a kislánynak a labdáját a patakból, pedig már vagy 8éve volt. A kislány sírt, a labda úszott, megszökött… Azt akkor miért tettem?
Hátra kellene nekem is hagynom valamit, valakit. De nem merek. A gyűlöletemet a félelem táplálja. Elutasító vagyok. Mégis… Én is szeretnék valahol szép életet. Nyugalmat. Hogy valaki megvédjen. A karjába zárjon és soha többet ne engedjen el. Megvédjen a világtól. És ne engedje, hogy többé bántsanak. S neki megtenném amit csak kér, mert tudnám, hogy számíthatok rá. De ilyesmi csak az álmainkban létezik. Sosem nyugodhatunk meg. Sosincs pihenés, vagy végső állomás.
|
Problémás tartalom jelzése
|
