Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/137993
|
mosoly
Ez már akkor is értékes számomra ,ha csak töredék lesz. Az írói fogalmazásmód már régen nem számít. Az érzéseim dominálnak csak. Úton vagyok valami új felé, egyre jobban érzem. Talán itt van végre a kilábalás, 3év pokol után. Ahogy bámulok ki az ablakon, vagy az az oktalan mosoly ,ami egyszer csak elhagyta az arcom a héven. Kezdek kilépni önmagamból, mintha megértettem volna valami felsőbbrendűt a sok kérdés közül amiket felteszek.
Miért nem merem belevetni magam az öröm tavába ami előttem terül el? Mert olyan régen úsztam már… Amikor belemerítettem a lábam hegyét, megrémültem. Hátha megint csak a látszat ez az egész… Amikor kiskoromban fejest tanítottak ugrani éreztem hasonlót, pedig mi történhetne? Koppanok az alján, esetleg belehalok és akkor mi van?
Olyan régen nem volt bennem ez a kellemes érzéki formálódás. Át kellene adnom magam neki. Beletörődni. De a látomás megrémített, elrettentett, pedig lehet nem is valóságos.
„Akkor majd kirészletezem neked, hogy az a véleményem hogy még sosem voltam boldog. Ez egy olyan fajta erős kifejezés számomra ,amit szinte sosem használok, mert a boldogság egy olyan tiszta valami szerintem ami nem nagyon létezik ebben a világban. Persze az embernek vannak örömteli pillanatai ,de az szerintem bőven nem állandósult boldogság. Észre kell venni az élet apró örömeit és talán majd egyszer boldog is leszek ha elég érett leszek rá lelkileg.”
Most mindent beszúrok, ami eszembe jut, hogy árnyaltabb képet kapjak magamról.
30y: Someon else
a kezdőbetűket az ajtóra tettem
azaz ragasztottam celluxszal fára
azért hogy aki most egyedül van
találjon az bennem valahogy párra
you make a door on my inner life
like i open the bedroom’s door
you are stronger i’m faithful only
please move out i’m waiting for
someone else.
és ott álltál az egyik este
én meg az ajtót egyből kitártam
azért hogy az az érzés amiről addig
hadd áradjon most szét a szobában
you make a door (…)
someone else.
te meg ahogy az erős lányok mind
ágyba kérted a kávét teát
én meg amíg főtt a konyhában álltam
bocs másra vártam nem éppen terád.
you make a door (…)
kutyám van ami megtalál
vagy rendőrség ami megkeresne
ha eltűnnék egy délután
mert nem jött össze ez az este
szóval biztosan vársz még.
hogyha a szerelem erőmű volna
pakson pécsen vagy várpalotán
ráköthetnéd az egész világot és
nem lenne áramszünet – azután.
Szösszenet:
Megtaláltam végre a két szép szemedben,
Ahogy tartottam az arcod remegő kezemben.
Az éjjel bársony szárnya leplezte a csodálatot
Ahogy tekinteted eltüntette szívemből a bánatot.
Visszahoztad lelkembe a régen kihunyt belső fényt
Feltámasztottad a végleg elfeledett ösztönlényt.
A szerelem forró rezgése megtöltötte a szobát
Úgy érzem, régóta vártam már Te rád.
A haláltól nem kell félni. Hiszen ha félek a haláltól az feltételezi azt, hogy hiszem utána is fogok érzékelni, tudatomnál leszek. Ha ebben hiszek, hiszek a túlvilágban is, valamilyen fajta istenben, vagy reinkarnálódásban. Akkor meg minek féljek? Lehet hogy egy szebb világ vár ott rám. Ha viszont nincs utána semmi, akkor én sem leszek, a lényegem se lesz. Akkor meg mért félnék? Úgysem érzek már utána semmit. Azt hiszem ez a végkövetkeztetés az, amit régóta keresek magamban. Nem megfogalmazni nem tudtam, hanem elhinni. Most már sikerült…
|
