Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/137993
|
Szemelvények
Tükrök:
Amikor ma reggel belenéztem a tükörbe, láttam ott egy lányt. A haja csapzott volt, az arca fehér, mint a márvány, szemei körül fekete karikákban málladozott a tegnap esti buli festéke, tekintete üveges volt, szemei kisírtak. Meglátta maga mögött a másik tükröt. A kis tükröt, amibe tegnap este nézett bele, arcán egy olyan őszinte mosollyal amilyet még sosem hordott az előtt. Ez a mosoly azt fejezte ki, hogy életében először elhiszi, hogy boldog lehet. Hogy az út nyitva áll, hogy látja, végre kirajzolódott előtte a helyes irány és csak rá kellene lépnie és mehet rajta. Az a mosoly, naiv volt. Túlságosan is naiv. Hihetetlen hogy a két kép az esti és a reggeli, a pusztítás utáni, ugyanahhoz a lányhoz tartozik. Hozzám.
Intermezzo:
Láttam azt a bácsit ülni ott a széken. Előtte az utcán láttam a vérfoltot a kövön. Az arca fájdalmat tükrözött, de nem a fején tátongó patakzó seb fájdalmát, hanem az élet fájdalmát. Az öregség fájdalmát, az egyedüllét fájdalmát. Pánikot, hogy minek van körülötte ez a sok ember, elveszettséget, mint amilyet a kisgyermekek szemében látni. Néztem, és az arcomon ugyanúgy csorogtak lefelé a könnyek, ahogy az ő arcán a vér.
Vadászból préda:
Láttam a metrón egy lányt. Nem lehetett nem észre venni. Az arcán hatalmas pirosítóval odamázolt foltok éktelenkedtek, a szemei meg ébenfeketére voltak kenve. Felszálltunk, ugyanabba a kocsiba. Nem tudtam mást nézni csak őt, szürreálisan festett, mint egy porcelánbaba. Ugyanott szálltunk le. Követtem. Direkt a nyomában maradtam, a mozgólépcsőn olyan közel álltam hozzá, hogy érezzem a szagát, de az aluljáróban, elvesztettem szem elöl. Mindegy gondoltam magamban, jó kis játszma volt. Rágyújtottam és szépen komótosan elsétáltam a buszmegállóba. Megálltam és úgy éreztem, hogy valaki figyel. Hátranéztem és a lány ott állt mögöttem. Amikor észrevette, hogy felfedeztem, gyorsan elsietett onnan és többet nem láttam.
|
