Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/172898
|
Kérdezd meg Alízt!
Szeptember 16.
Emlékszem, tegnap azt gondoltam, én vagyok a legboldogabb ember a Földön, ezen a galaxison, Isten minden teremtménye közül. Lehet, hogy tegnap volt, nem pedig sok-sok fényévvel ezelőtt? Azt gondoltam, a fűnek soha nem volt még jobb illata, soha nem tűnt olyan magasnak az ég. Most a fejemre szakadt minden, és szeretnék beleolvadni a világ semmilyenségébe. Megszűnni létezni.
Július 10.
Ma kerekecske gombocskát játszunk…
Augusztus 6.
Vajon a szex drog nélkül is ilyen izgalmas, csodálatos és leírhatatlan?
Augusztus 14.
Félek élni és félek meghalni.
Augusztus 18.
Ahogy most állnak a dolgaim, a semmit sokkal jobban élvezem, mint a valamit.
Szeptember 26.
Tök jó volt a tegnap este. Füves cigit szívtam és jobb volt, mint gondoltam volna… Aztán Richie megtanított dohányozni. Még soha nem próbáltam… először nem füstölt rendesen és irigyeltem a többieket, mert ők már nyilvánvalóan utaztak. Aztán nekem is sikerült, és olyan boldognak és olyan szabadnak éreztem magamat, mint egy kanárimadár a végtelen egekben… Mindenki, az egész világ őrültnek tűnt, rajtam kívül. Emlékszem, hogy egyszer olvastam valahol, hogy ezer év emberi mértékkel Istennek egy nap. Megtaláltam a választ. Még az Isteni időszámításban is ezer ember életét éltem le pár óra alatt… Ui.: Richie adott pár szál cigit, hogy egyedül is felmehessek a mennyországba. Hát nem rendes tőle?
Október 8.
A szex vele olyan, mint a villámlás, a szivárvány és a tavasz.
Október 9.
Az egyetlen mód, hogy helyrehozzam, amit tettem, hogy megóvom a többi gyereket tőle. Majdnem minden gyerek, aki kábítószert használ, árul is, és ez a legrosszabb. Ez egy ördögi kör, ami egyre több és több embert sodor magával. Hol lesz vége? Tényleg, hol? Bár soha el se kezdtem volna!
November 23.
Őrjöngeni akartam, szétverni, ízekre szaggatni magamat, jobban, mint valaha…
Ez az én világom, ez kell nekem.
December 3.
Tegnap volt a rohadt, nyomorult, szar és elbaszott életem legiszonyúbb éjszakája… Rod kipróbáltatta velünk a heroint… A heroin jobb bárminél, amit eddig próbáltam. Gyengédnek és álmosnak éreztem magamat, és puhának. A valóság fölött lebegtem, a földi dolgok eltűntek a világűrben. Mikor még valamennyire magamnál voltam, észrevettem, hogy Sheila és a seggnyalója rágyújtottak egy Gyorsítóra. Emlékszem, hogy nem értettem, miért akarták felspanolni magukat, mikor minket éppen ráállítottak erre a nagyszerű kis lassú szerre. Csak később jöttem rá, hogy ezek az állat kurafiak felváltva megerőszakoltak minket, és brutálisan bántak velünk, kínoztak minket.
Január 24.
Mindenki, aki azt mondja, hogy a fű és a sav nem okoz függőséget, egy nagy barom, egy tájékozatlan idióta… Minden hülye, aki azt hiszi, hogy csak kipróbálja, igazából, csak egyik utazástól a másikig él. És ha egyszer elkezded, nincs élet drog nélkül. Csak színtelen, puszta vegetáció. Bűzlik.
…felhívtam anyut, hogy Chris-szel maradok, mert eléggé maga alatt van. Maga alatt? Csak egy drogos tudhatja, hogy mit jelent ennek éppen az ellenkezője.
Január 30.
Ki akar lefele menni, ha fölfele is lehet? Nem?
Február 6.
Az élet most tényleg hihetetlen! Az idő végtelen, mégis minden száguld. Imádom!
Február 27. (Tim a kistestvére)
Vacsora után, mikor elindultam volna színes ceruzákat venni, hogy be tudjam fejezni a térképemet, anyu velem küldte Timet… Megvan! Rá kellene szoktatnom őt is. Lehet, hogy meg is teszem. De jó lenne, ha elküldhetném egy utazásra egy nyalókával.
(?)
Jó élni! Imádom Coos Bay-t és imádom a kábítószert.
(?)
Okádhatnékom van ettől az egész mocskos világtól.
(?)
A felvonulás nagyon jó volt. Ingyen volt sav, pia és fű. Még most is csöpögnek a színek körülöttem és még a repedés az ablaküvegen is gyönyörű. Ez az élet gyönyörű. Olyan kurva gyönyörű, hogy alig bírom. És én is csodálatos része vagyok! A többiek csak a helyet foglalják. Hülye emberek! Szeretném lenyomni a torkukon az életet, hátha akkor megértenék, miről is szól… Színek keverednek színekbe és emberek egymásba. Színek és emberek olvadnak össze.
(?)
Őrült vagyok.
…ezer fényévvel később vagyunk, Hold-idő szerint.
(?)
Milyen rohadt ez a világ drog nélkül!
Mikor?
Most pottyant a homlokomra egy esőcsepp. Olyan volt, mint egy könny a mennyekből. Hát igazán sírnak rajtam a felhők és az Egek? Tényleg egyedül vagyok ezen az egész, szürke világon? Lehetséges, hogy sír miattam Isten? Jaj, nem, nem, nem… Teljesen elment az eszem.
Április 8.
Nem tudtam elaludni, úgyhogy fölkeltem és sétáltam egyet a ház körül. Alex macskája nemrég szült, leültem a verandán, és a kiscicákat néztem. Reveláció volt, drog nélkül! Csak a cicák, akiknek a szőre maga a puhaság. Mikor becsuktam a szememet, nem is tudtam, hogy hozzáérek-e vagy nem. A fülemhez emeltem a kis szürkét, akit Boldogságnak hívnak és hallgattam a dorombolását… Jobb volt bármilyen utazásnál, százszor, ezerszer, milliószor jobb. Mert valóság volt.
Április 10.
Mióta célja van az életemnek, megnőtt az önbizalmam.
Április 11.
Flashback.
Május 1.
Nagyapónak infarktusa volt… Valaha azt gondoltam, hogy csak nekem fáj minden, de valójában csak parányi része vagyok a sajgó emberiségnek. Még szerencse, hogy az ilyen sebek belül vérzenek, különben tocsogós egy világ lenne ez.
(?)
Bejött ma egy légy a szobámba és nem tudtam abbahagyni a sikítást. Annyira féltem, hogy hernyópetéket fog rakni az arcomra, a kezemre, a testemre. Két nővér kellett hozzá, hogy megölje. Nem engedhetem, hogy ellepjenek a legyek. Lehet, hogy abba kell hagynom az alvást.
Július 22.
Lezuhantam a földről, és most zuhanok a semmibe, és soha nem fogok leérkezni.
Július 23.
A szívem olyan erősen vert, hogy attól féltem, felrobban és összefröcsköli az egész folyosót… Nem tudom megemészteni, hogy ahova kerültem, az az őrültek birodalma. Egy egész világ van belőlük.
Július 25.
A gondolataim versenyt futnak az idővel, és nem érkeznek meg sehová.
Július 27.
Meg akartam kérni Istent, hogy segítsen rajtam, de csak ostoba, haszontalan szavakat tudtam motyogni, amik megsemmisültek mellettem a padlón és elgurultak a sarokba vagy az ágy alá.
Július 29.
A kölykök… elég normálisan viselkednek. Biztos azért, mert félnek, hogy visszaküldik őket a senki földjére, az unalom és a magány birodalmába.
Augusztus 5.
Alig merek reménykedni, de mégis ezt teszem és attól a gondolattól, hogy egy ilyen reménytelen helyen reménykedjem, sírhatnékom támad.
Szeptember 18.
Nem akarok megöregedni. Van egy ilyen nevetséges félelmem, hogy egyszer öreg leszek – anélkül, hogy fiatal lettem volna. Megtörténhet ilyen gyorsan? Vajon tönkretehettem-e már az életemet? Szerinted elröppenhet az ember élete anélkül, hogy észrevenné? Kiráz a hideg, ha erre gondolok.
Szeptember 19.
Miért nem lehetünk magunk és miért nem fogadnak el minket annak, amik vagyunk? Miért nem lehetek egyszerűen én, amilyen most vagyok?
Szeptember 20.
Erről a gyönyörű napról akarok álmodni és arról, hogy milyen gyönyörű lesz az összes elkövetkezendő is.
Szeptember 21.
Úgy gondoltam, veszek még egy naplót, ha már beteltél, meg hogy egész életemben naplót vezetek majd. De nem hiszem, hogy fogok. A napló csodálatos dolog, amikor fiatal az ember. Sőt, ezerszer, milliószor megmentetted az életemet. De azt hiszem, ahogy öregszik az ember meg kell tanulnia más emberekkel megosztani, megbeszélni a gondjait, gondolatait, nem csak önmaga másik felével, ami Te voltál nekem. Ugye?
|
