Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/172898
|
2012-06-27 egy.
eljött az idő. -inted-
itt vagyok hát. -bólintom-
nem is kell keresnetek, előbújtam, csak elég türelmetek kellett legyen, hogy kivárjátok, míg megmutatkozom.
sok ideje vártok már rám. ahogy én is rátok.
de most mit mondasz? Végre hát?
mert én nem. sötétebb és mélyebb a mocsár, mintsem mosolyogva átsétáljunk rajta.
Ha azt mondom félrenéztük, és még nincs itt az ideje, mit mondasz? Bolond vagyok?
Teljes joggal sértődhetsz meg, és válhatsz a bestiáddá. de ez így nem működik. Nagyon hamar belefáradok és akkor elveszítesz. Ezt szeretnéd?
Kezdjük hát a táncot, ha már invitáltál. Bevállaljuk, ha úgy akarod. De ne feledd! Figyelmeztettelek.
Méghogy megkeresni a réseket a személyiségben..
Méghogy felsőbbrendű férfiak..
Méghogy...
nemnem. -inti az ujjával-
És reggel morcosan ébred, gyűrödt arccal.. megdörzsöli a szemét, és gondterhelten sóhajt egyet. Következtetést sincs erőm levonni. Elfogyasztotta a türelmem a várakozás. Nem fogok küzdeni.
És nem foglak megállítani, ha Te küzdesz ellenünk.
De én értünk vagyok.
Vállalom a szerepet. De ne várd, hogy szembeszálljak.
Ahjmár minden körben el kell ezt játszani? Az ego az, ugye? Újra és újra be kell bizonyítanom, hogy NEM bírod nélkülem? Azt mondod előcsalogatsz, és amikor a fényre érek megpróbálsz széttépni. Abban az esetben, ha szembeszállok az életemért, önző vagyok, és az ego nem engedi hogy legyőzz és darabokra tépj. Abban az esetben viszont, ha hagyom magam, kiderül, hogy érdemtelen vagyok Ránk. De tartod magad ahhoz, hogy kicsalogatsz és megpróbálsz széttépni, csak hogy lásd, tanultam-e az előző körből, vagy most is szembeszállok-e?
Lássuk.
De amikor majd a bűzölgő húscafatok között ülve magad elé görnyedsz, és lehajtott fejed... amikor megérzed a szellő hűségét a szemed csücskében, amikor végigcirógatja a hideg csepp az arcodat, és végül lehull a porba, a vértócsa mellé... na akkor megint rádöbbenhetsz, hogy
hopika
megint igaza lett.
Azt mondod játsszuk el megint? Újra meg kell halnom idő előtt? Újra és újra.. sosem tanulsz a leckéből?
Ezesetben hajjrá. Adok még egy lehetőséget.
Ha ezt is elbaszod, nincs tovább.
Ajh csak az az én drágajó szívem és a remény. Hogy rothadnának már ki a helyükről. Nem érdemlitek meg.
EGYIKŐTÖK SEM.
Szóval azt mondod itt az idő?
Annyi düh és annyi fájdalom van már bennem.. Hosszú, hosszú körökre itthagytál, és most azt hiszed mosolyogva bújok hozzád reggel?
Bár ne tépnél szét mindig..
Akkor talán nem félnék a morgásodtól...
A távolból morajlást hallani.
Jönnek a faluból. Emberek -szólt az őz a nyúlnak,majd tovább vágtatott-
|
