Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/172898
|
2014-01-09 Mrs Black
Tanácstalan vagyok.
Nagyon szeretném. olyan nagyon nagyon nagyon réges rég óta, és mindig is tudtam hogy B halálát is úgy tudom majd feldolgozni, ha nem fordulok el a fajtársai felől.
Mindenből megbuktam. Másodjára mindenből kettest kapok. Iszonyú energia. Ennyi rosszul kijövő helyzetet, ennyi nehéz pillanatot, ennyi goromba, empátianélküli embert...
Nem szeretem az egyetemet. Mégis imádom.
Szükségem van segítségre. Nem tudom hogy tényleg pszichiátriára kellene-e mennem, ahogy az orvosok és többiek tanácsolják. Mindenkiben találnak valamit, ha keresik. Bennem sokat találnának.. de mi értelme lenne? A terápiában is feltette ezt a kérdést Laura, hogy mi értelme van annak, hogy szétboncoljuk megnézzük belülről a fájdalmaim, sérüléseim, ha utána csak még keserűbb lesz a szám íze, mint annak előtte.
Elfojtás. Mély, felszín alatti sebhelyek, melyekből látszik, hogy még mélyebbek a régi sebek.. és talán nem késsel volt vágva, hiszen a bőr, ami összenőtt tű és cérna nélkül az csipkés. Mi van ha belülről próbált valami kijönni ami direkt volt elzárva. Oh. skizofrénia? háhh.... na ne. Lények, persze. Te vak vagy, hogy nem látod?
Bizonyos emberek kénytelenek megtenni amit nekik mondanak mások. Mindig is saját akarattal rendelkeztem, képtelen vagyok feladni. De hogy lehet az, hogy egyszerre mégis döntésképtelen is vagyok? Nem tudok eldönteni alapvető dolgokat, hogy szomjas vagyok-e, hogy érzek-e haragot valaki iránt, avagy nem. Azért van, mert mindig amikor belegondolok eleinte a saját ötletem jött fel, majd megvizsgáltam az ellenkező álláspontot is és empátia révén olyannyira beleképzeltem magam, hogy utána képtelen voltam az eredeti saját álláspontom mellett kiállni. Aztán gondoltam jól becsapom magamat, és elsőre inkább más helyzetébe képzelem magam... Aztán hogy még bonyolultabb legyen felváltva, hogy kiszámíthatatlan legyen másoknak ha belelátnak a fejembe. Olyannyira összezavartam ezzel magamat, hogy most már én sem tudom mikor mit akarok.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem lenn jó ötlet a manófejű. Itt van G is, és a féltékenységtől az ösztönökig...baj lehet belőle. Tudom hogy én sem értem meg a feladatra, főképp nem most, amikor ennyi betegségem volt. Sem az immunrendszerem sem a pszichém nem áll készen. De Á sem. És a kapcsolatunk pláne nem. Az meg, hogy Á is itt lakik és ő nem támogatja megint csak egy contra pont. Á szülei is. És az enyémek is. Ez eddig ha jól számolom 6 minusz. Az hogy régóta szeretnék és Á is és a manó önmagában is ér egyet, szóval ez így 3. Ez eléggé visszahúzós. De miért kell mindig helyesen cselekedni? Tudom nem kell. Csak akkor jönnek a következmények. Nem bírnám a következmények súlyát. Nem bírnám. Beleroppannék.
Olyan de olyan kicsi vagyok. Minden eddigi tettem hiba. Minden vizsgámon hibák százait követem el. Nem vagyok jó erre a munkára. Már most kiégtem. Saját manóm sem lehet tehát. Rossz rossz rossz ötlet.
(de bár megjelenne az ajtóban.. mindig odapillantok. bárcsak azért ment el, hogy visszajöhessen. bárcsak...)
Csúnya dolog. Rossz kislány. Ész érvek. Mindig az alapján döntöttél. De miért kéne mindig?
Hogy hű legyél önmagadhoz.
|
