Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/252868
|
Miért február 24-e...
Miért február 24-e a szökőnap?
Sokan rácsodálkozhattak ma a naptárban, hogy ma nincs egyetlen névnap sem. A naptárban a nevek szokásos helyén az szerepel, hogy „szökőnap”.
Azt tudjuk, hogy 2012 szökőév, hiszen ha ránézünk a naptárra, akkor látjuk, hogy február hónap nem 28, hanem 29 napból áll. Azaz az idei év egy nappal hosszabb, mint a „normális évek” szoktak lenni, azaz 366 napos. Kevesebben tudják azt, hogy a szökőév nem úgy „keletkezik”, hogy február hónapot megnyújtják egy nappal, hanem úgy, hogy a hónapban az egyik szokásos nap kétszer szerepel, egyszer szökőnapként, és egyszer „saját jogán”. Ez nap pedig csak látszólag február 29-e, valójában február 24-ét duplázzuk meg.
Hogy ezt az amúgy is bonyolult dolgot a szökőévekkel miért kell még tovább bonyolítani? – Nos, erről is a rómaiak tehetnek. De szaladjunk ennyire vissza az időben, lássuk először, hogy egyáltalán miért van szükség szökőnapra.
Anélkül, hogy kitérnénk a naptárkészítés minden csínjára-bínjára, az viszonylag könnyen felfogható, hogy a naptárnak leginkább a csillagok állásával gyűlik meg a baja. A probléma forrása az, hogy a csillagászati és a naptári év hossza nem esik egybe, azaz, hogy a csillagászati év nem osztható fel pontosan 24 órákra (azaz napokra), márpedig a naptári éveknél kerek napokkal számolunk. A csillagászati év nem más, mint a Föld teljes Nap körüli útjának megtételéhez szükséges idő. A naptári év pedig az az idő, amit mi, földi halandók tökéletlen időmérésre használunk. Ez utóbbi a maga 365 napjával (8760 órájával) 5 óra 48 perc 46,08 másodperccel (0,2422 nappal) rövidebb, mint a csillagászati év. Ezért ezzel a lemaradással rendre ki kell egészíteni a naptári évet, hogy többé-kevésbé pontosan megfeleljen a csillagászatinak.
Persze inkább kevésbé lesz pontos, mint többé, ugyanis a 0,2422 nap többszörösei nem adnak pontosan 24 órát. Még a négyszeres szorzóval jutunk a legközelebb a 24 órához, ezért iktatunk be szökőnapokat. Így azonban 11 perc 14 másodperccel meghosszabbítjuk a naptári éveinket. Tehát miközben a csillagászati évnél rövidebb naptári évünket akartuk a kellő mértékűre növelni, valójában túlteljesítünk, és megnyújtjuk a naptári éveinket. (Házi feladat: ki lehet számolni mennyi „időeltolódás” keletkezik így 100 éve alatt, 500 év alatt stb.)
De arra még mindig nem kaptunk választ, hogy ez a bizonyos beiktatott szökőnap miért nem a február 29-e, hanem a február 24-e. Ennek történeti okai vannak, és valóban Julius Caesarig kell visszanyúlnunk, hogy magyarázatot találjunk rá. És itt már elnevezési érdekeséggel is találkozunk. A szökőév latin neve annus bissextili szó szerint a kétszer hatodik nap éve. De hogy jön ide a hatodik nap, minek a hatodik napját kell megduplázni?
A régi római naptárban a szökőnapot a március első napját megelőző hatodik nap megduplázásával iktatták be. Ez a nap nem más, mint a mi naptárunk február 24-éje. A rómaiaktól tehát azt kaptuk, hogy február 24-e után elvileg ismét február 24-e következik, és onnantól minden eltolódik egy nappal, így lesz a szökőévi február hónap 29 napos, nem egy toldaléknap egyszerű hozzáadásával.
Február 24-e tehát az a nap, amikorra ma már nem esik senkinek a névnapja. Régebben (a II. Vatikáni Zsinat előtt) a naptárakban Mátyás napját szökőévben február 25-re tették, ezt nevezték „Mátyás ugrásának”. Ugyancsak előfordult – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint – az ugróév elnevezés is a szökőév helyett, de ezzel a kifejezéssel ma már csak szökőévben egyszer találkozunk.
|
