Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
The last word is mine

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719
The last word is mine

mode:sok-sok MAGYAR szám(jóég..még1 csoda.nekem vki nehogy a szokott szar magyar számokra gondoljon.valami valódira.adok segítséget.reggelizz ne háborúzz,menyország tourist)
hangulat:-
mit csinálok közben:rajzolok
idő:(hajnal) 1:05

"Már megbocsáss,de nem élet amit művelsz."
Nemtom mért(mintha nem is tudnám mért...) a családtagjaim ezt mondják a tekintetükkel mikor lecsesznek h megint gépezek.Utálom ezt."Már megint rajzolsz?Nem unod?Nem tudzs mást,csak farkasokat?Nme is láttam többet csak az animét,a farkast,és régen a lovat."<-Hiába bizonygatom hogy látvány utáni rajz nem fog túl nagy gondot okozni.És nem is okoz.Az anime nehéz,és a bunda.Egy élethű sárkányt kirántok csuklóból,tollal is,2 perc alatt.És evvel nem vagánykodok.Mert ez igaz.És én vagyok mindenkire irígy.És nem vagyok egoista."Ez legyen a legnagyobb bajod,hogy nem vagy elégedett a rajzaiddal.Vannak nagyobb gondok is."Jól tudom.Az életem "tökéletes".Azaz,nincs semmi betegségem.Semmi bajom.Nem vagyok se hiperaktív,se depressziós.A család egyben van,és mindenki jól van,senki sincs kórházban.A család nagy részével jóban vagyok.Vannak "barátaim" van testvérem,unoka testvéreim,szüleim,nagyszüleim,és van életem,amiért jóanyámnak hálásnak kell lennem.Egy lusta dög vok,egész nap gépezhetek,csinálhatok amit akarok.Aki elkényeztetett,az én vagyok.De a hétköznapi problémák megvannak.Nem is annyira hétköznapiak.Nem tartottak kést a nyakamhoz 6 évesen,se 10 évesen,se semmikor.Nem történtek velem súlyos problémák.De itt van a többi.És ez nekem pont elég.És van akinek télleg könnyebb mint nekem.Tudom,és van fogalmam róla kik,és mit éltek már át.Tudom,hogy mamának se volt könnyű.És én is a családba tartozok,senkinek se volt eddig könnyű élete.Se apának,se papának,se mamának,se anyának,se a dédinek...Nekem se lesz az."Mért rajzolsz ennyit?"<-Mert ebből áll az életem nagyrésze én punk-tum.Ez a kifejező eszközöm.Enélkül már a föld alatt lennék."Önző vagy.Csak magadra bírsz gondolni.Nem igaz,hogy az anyukádnak se bírsz segíteni."<-Köszönöm,de bírok.Ő ordít le ha elrontok valamit.Ő szíd le ha valami nincs tökéletesen jól.Ha elfelejtek valamit,rögötn probláéma van.A legkisebb hibáért is ki kell ordítanom a torkom,hogy kuss maradjon 10 percig.Ha valaki segít a szüleinek azért,mert a család emgpróbál összetartó lenni.Nos,az enyém nem az.Az én helyem a szobám,a húgomé a sajátja,apáé a lenti nappali,anyáé a konyha.Kész.Apát alig látom egy nap 2szer.Anyával sose kezdeményezek beszélgetést.Tavaly táborból hazajöttem,arra se méltatott hogy benyögjön 1 sziját,leordított és ment kifelé.Megértem,hogy ideges volt Réka miatt,de én csak köszöntem.Hiányoztatok.Anya,apa,húgom,mindenki.Bocs,hogy haza mertem dugni a fejem 10 nap múlva.Csak hazaértem.Nem kérem,hogy örülj nekem.De azt igen,hogy ha én örülni akarok neked,ne ordíts le engem.Igazán.Nos,valaki próbáljon meg így élni,és legyél tökéletes.Segíts jóanyádnak,de nézd el ha semmi se jó,és nézd el hogy folyton te lehetsz a hibás.Ő azt mondja hogy a te pofád nagy.Nagy az igaz,de régebben az volt hogy túl kicsi.És nem legyek nyuszi.És a húgom véd majd meg,milyen lesz már.Nos,ezért nagy a szám.Nem én akartam ilyen lenni.Ők tettek ilyenné.Másrészt,nem bírom hogy folyton én vagyok a darkos,a sötét,a fekete folt,a különc.
Buli volt.Meghívtak minket.Éjjel leültem a felnőttek asztalához rajzolni,mert nem tudtam máshol.Bent meleg volt.Vérfarkast rajzoltam.Rögtön megjegyzés.Más se jut eszembe,csak az.Keresztaputól.Mikor bejött mindenkinek köszönt,de nekem nem is köszön,ha én nem köszönök rá hangosan.Mind a 4 gyereket megöleli(Kitti,Bence,Szabina,Dávid) csak engem hagy ki.Ez fájt.Legalább köszönhetne magától.Mindegy,lenyelem.Megjegyezte máskor:"Vér,pesszimizmus,és sötétség.Ez kell a Kingának."Mintha depressziós lennék,vagy tudomisén.Mi ez már?Mért kell a lehető legrosszabb módon a tudtomra adni hogy utál?Rajzoltam egy kutyát.Éppen nem voltam ott mikor bejött.Nem is zavartatva magát,odakanyarintott egy szögletes nyelvet a kutyámnak,ami szépen elrontotta.Evvel fejezi ki,hogy kicsit se értékeli a rajzaim.Kicsit se érdekli,hogy nekem az élet nagy-nagy szerves része.Csak leszarja.Ha azt kéri,hogy én így fogadjam őt el teljese mértékben,az nehéz lesz.
Megfordítom a lapot,és rajzolok egy sárkányt.Nem tudom,hogy csinálom.Vagy hogy kell lerajzolni.A fejembe ordít valami.Kigondolom hogy most egy sárkányt.Mint egy gép,a kezem vázlatolt,és 2 perc múlva ott is volt a sárkány.Igaz,hogy minden pikkely nélkül,és tollal,de ott volt.Csodálkoztam.A szeme gond nélkül passzolt,az alatta lévő ráncok,a rajta lévő pikkely,a tüskék,a fogak,minden csupa firka volt,de passzoltak.Ezt nem én csináltam.Megkérdezték mi az.Sárkány.Erre jönnek,hogy csak szörnyeket tudok..mondom mást is.Azt mondják,egy virágot.Mondom hozzanak egyet ide.Azon áll a döntés,hogy a keresztanyámat rajzoljam le.Közben ment a röhögés,hogy 1-2 kör,és ott a keresztanyám.Apa direkt bezavart,hogy ronda legyen.A sárga ceruzával amit kaptam radír nélkül,nem lett jó a vázlat.Neki tetszett,de tudom hogy nem volt jó.És apa csak mert a keresztanyut akarta "kicsúfolni" képes volt mindneki előtt leégetni.A rajz így meg úgy.Mintha nekem is csak játék lenne.Előttem ne.De előttem mondja.Mért?Kösz apa.Ennyit erről.
Aztán az volt a téma,hogy Szabina és Réka milyne jószívűek.Meg Dávid is.Folyton gondolnak mindenkire,folyton kap midnneki mindenre valamit.Vigyorogva van kijelentve,hogy Szabina is annyira figyelmes.Karácsonyi vacsoránál idézeteket ír fel,az anyjának verseket ír,és mindent ad amit tud.Réka készül,készít,intézkedik Dáviddal.Mindnekről hallottam mindenfélét.Velem nem foglalkoztak.Bocsánat.Tudom hogy kevés nektek a jó tulajdonságom.De létezek.És itt vagyok.Élek,lélegzek,ugyanúgy ver a szívem,folyik bennem a vér.Hol maradtam?Emlékszem,az első nagy "leckét" ott kaptam,mikor kicsi voltam.Mama pár hónapja megmutatta,hogy miket készítettünk nekik mikor kicsik voltunk.Mindnekitől volt.Tőlem nem.Alig 1-2 dolog.Néztem,hogy hol vannak.Mamától megkérdeztem.Szerinte sose csináltam,ezért nincsenek ott.De.De.Mikor kicsi voltam képes voltam embert rajzolni a bibliából,csak hogy a papa örüljön neki.Minden volt,emlékszem.Mózes az özönvíznél,a kapunál álló pénzszedő,a Fáraó álmai József történetéből,és minden ami csak eszembe jutott.Rengeteget rajzoltam neki.És mamának is.Anyának is.Festettem.Még ha nem is tudtam hogy kell kutyát.Direkt arról a képről,mikor anya gyerek volt,és fogta a kiskutyákat.Azóta sincs meg.Szabináékkal is sokat rajzoltam.Egyet se láttam belőle viszont.Mikor a húgom megmutatta a lovakat amit rajzolt(lehetett 5-6 éves,én voltam 10),amit rólam másolt.Mama körbevitte mindenkinek.Odaadtam neki az enyémet.Le se szarta.Mikor álltam,hogy megint megkérdezzem,merre vannak amiket én csináltam.Sehol.Lehet hogy gyerekes,de ez szíven ütött.Sehol.És csodálkoznak hogy mért nem kap senki se semmit az ünnepekre.Talán mert nem vagyok hajlandó időt vesztegetni arra hogy a kukába lássam viszont amit teljes mindent beleadással,szívvel-lélekkel csináltam órák alatt.És letagadják,hogy sose kaptak tőlem semmit.Valaki kitörölte az emlékeket?Mi történt?Mért nincs meg senkiben az a pár emlék?Ez fáj.Gyerekes,de komolyan fáj.Másnak természetes ez,ami nekem nem az.Nélküle rossz.Nagyon.Úgy érzi az ember,hogy kitagadott.Mama elrabolt pár rajzot a mappámból,és elrakta.Mert hogy maradjon ott.Ki tudja mennyi év után...?Köszönöm.Nem vagyok beképzelt,de hol maradtam?Segáz.
"Nem élném a te életed.Nehéz." "-Nem is az.Egész nap gépezek és rajzolok.-" "De az az egész...Bocs,de ez télleg nem élet." Sose jutott eszembe hogy nehéz nekem.Sok mindent nem érdemlek emg.Anya megjegyezte a szülinapi tortámra is.Nem kértem.Ne fáradjon cska azért hogy ne nyávogjak,mert nem fogok.Innentől kezdve kösz.De ha ezt megjegyezted,én nem kérek belőle.Nem azt mondom,hogy emgérdemeltem volna.Csak nem akaork enni olyan tortából,ami azért van hogy hallgassak.A gép nekem nem fontos.Csak a barátaim.Bocs,hogy nem tudok egyik közelivel se barátkozni,de eddig mind otthagyott.Kösz,de az interneten sincsenek barátaim.Ők a testvéreim.Nem egy társaság vagyunk,hanem egy család.Mármint mi,PWsek a saját körünkben azok vagyunk.Komolyan gondolom,testvérként kezeljük egymást,és úgy is viselkedünk.A testvéreimet nem hagyom ott,csak mert valaki azt mondja hogy neten át nem lehet akármilyen kapcsolat.Ugyh kuss,akárki mondjon akármit.
"Te mindenre tudsz mondani valamit,ezt a kifogásolást..."Mindennek van oka,és semmi se véletlen.És ezt az mondja ki aki nem képes rajtam felülkerekedni a veszekedésbe...ugyh nekem van igazam,és kuss.Mit tudtok ti rólam?Eszik,dagi,pici,gépőezik,szlapál,colát iszik,és amit leggyakrabban csinál;keveset alszik,és rengeteget rajzol.Nem csinálok semmit se logikusan.Nem vagyok tökéletes.A világ sem az.Unalmas lenne úgy,ha minden csak jól bírna el sülni.Ami megtörténik,annak meg kell történnie,és kész.Ha meg kifogás kell és evvel meg kell mentenem magam,verhetetlen vok.Nem vagyok már gyerek,de nem bírok veszíteni.Ha meg kifogás kell,abban verhetetlen vagyok.De az igazat keresem.Unom hogy mindenki jobban tud nálam mindent.Kösz,de senkit se kérdeztem.Nem értek a szóból és kész,a saját fejem után megyek.Asszem ezt utálják bennem.Nem érdekel mások véleménye,ezt nem bírják.Utálom hogy folyton csak bírálnak és bírálnak,sose képes a család úgy elfogadni,ahogy vagyok.De én ne dumáljak vissza,mert gyerek vagyok,és a felnőttnek meg kell adni a tiszteletet.Annyi tiszteletet adok amennyit akarok.Nem ordítok a mamával,papát se szólom le,apát se mert be vok tojva,anya meg visszaordít,amit nem akarok.És nem érdekel,mindenre mondok valamit,a magam véleményét megvédem.
Nem érdekel semmi,nem bírom ki,az enyém az utolsó szó.
Megvan a magam véleménye,élete,gondjai,álmai és ne dumáljon bele senki,ha már nem "tiszteli" senki ami nekem fontos.Ha már így ki belém baszni egy kurva nagy rúgással,mikor látszik,hogy nem vagyok jól.Utálatos faj az ember.Ahelyett,hogy segítene a társain,a többség még bele is rúg,dögöljön csak meg.Az állat nem dög.Okosabb.Segít a bajbajutotton.Így már egyedül leszek,nem bírom tovább,szálljatok ki a fejemből.Csodálkoztok hogy kocka vagyok?!Nincs senki más,csak a "tesóim",az állatok(jelen esetben a kutyám)és a rajz...
Ennyi.
És befejeztem.Ez az utolsó szó ami az enyém,mindig is az enyém lesz,és nem hagyom,hogy elvegyék tőlem;mert nem ismernek eléggé.De télleg.Csakis enyém az utolsó szó.
Sayonara!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat