Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
Sound of Madness

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719
Sound of Madness

(WARNING: brutális/véres jelenetek,csúnya beszéd)

"Erősen zihálok.Eluralkodott rajtam az idegesség.Egy fának dőlve ülök.Sajgó hátamból talán már a vér is kiserkent.A fának,amibe belecsapódtam,megsérült a törzse.Elég kicsi fa volt,még ha annál nagyobbat csapódtam is belé.Mondjuk örültem,hogy nem keményebb felületbe sikerült földet érnem.Fogalmam sem volt,hogy mászhatnék ki a bajból.De fel kellett állnom.Összeszorítottam óriási fogaim,és próbáltam gondolkodni.Egy vámpírral küzdök.Azaz démon vámpírral.Sokkal nagyobb szám,mint egy átlagos vámpír,de túlélhető.Legalábbis nekem.
Összevagdosott fehér bundám elszíneződött már vörössé.Mi tévő legyek?A vámpír támad.
-Mi az kutyus,nem kaptál még mai sétát?-Vigyorgott gúnyosan a maga béna viccén.Én felnéztem hosszú fehér hajam mögül,kivillantva égő,vörös szemeimet.Már iszonyatosan forrt bennem a parázsló düh.Leginkább nagyvárosokat elnyelő tűzvészhez hasonlítok.
-A magad szarral teli mocskos beleit kéne a szádba tömjem.Az való a te ragyás,undorító pofádba.-Mondtam nyugodt,normális hangnembe,de érezni lehetett a szavaimból áradó színtiszta mérget és szánalmat.Pontosan tudom,hogy ezzel lehet félelmet kelteni valaki szívében.Láttam is a vámpíron,hogy pár pillanatra beleremeg,és nem tudja,mit szóljon.Állkapcsát összeszorítva a fogai közül kiszűr valami olyasmit,hogy " rühes dög,megnyúzom a bundád" de rám ez nem hatott.Igaz,hogy egy vámpír sokkal arisztokratikusabb,nemesebb kinézetű,mint egy vérfarkas.De ez mit sem változtat azon,hogy ő is csak egy szörny,mint én.Hiába különleges,hacsak egy kapzsi gyerek,aki szerencsétlenül járt.És az én bőröm akarja a vásárra vinni.Csak azaz egy gond,hogy úgy tűnik,sikerülni is fog neki.
Óriási dárdájával támadott.Én elugrottam előle,és egy látványos gerincmozdulat kíséretében mögé ugrottam,és fejbe rúgtam.A földre érkeztem,szerencsésen megtartottam magam.Mielőtt észrevehette volna,egy gyors mozdulattal előtte jelentem meg,megfogtam a fejét,végigkarmoltam,és jól belemartam a vállába.Kirántottam egy nagy darab húst,aztán kiköptem.Borzalmas íze volt.A nyomán repkedtek a szövetek,kiálló inak,csontdarabkák,szépen rétegről-rétegre egyenest a bőrig.A vér lassan csöpögött belőle.A vámpír szemei kikerekedtek,felüvöltött a rátörő fájdalomtól,elrittyentett egy cifra káromkodást,és véletlenszerűen ütött.Nem talált el.Meglendítette a dárdáját.Nem tudtam kitérni előle.A dárda az oldalamban landolt.Kinyílt a vágás.A vér egyenest ömlött belőle.Pokolian fájt.De egy szó nélkül tűrtem.Vérben forgó szemekkel bámultam ellenfelemre,immár hörgő,szinte elhaló légzéssel.
-Ne legyen nagy a szád,pincsi!-Szólt be megint.Már kezdett elegem lenni belőle.Minél hamarabb el akartam intézni.Nem bírtam ezt a tejfelesszájú kis szarcsimbókot.Ott van még a fél tojáshéj a valagán,és nekem ossza az igét!Igaz,én is kb. 18 évesen váltam éjjeli rémmé,de most már vagyok úgy 200 éves,míg ő 1 hónapja vált vámpírrá.Legszivesebben kitépném a beleit,összekötözném,aztán felakasztanám egy fára,mint valami bojtot egy kismacskának.Erre is való az ilyen.Csak mért nem tudom megölni?Hova tűntem..?Mi lett belőlem..?Felhúztam az ínyem,és morogtam.Idegesen,ijesztően.
-Ne cseszd fel az agyam a végletekig,nagypofájú kis rohadék.-Nyögtem ki érdes,rémálom szerű hangon.Éreztem,ahogy a visszatartott fenevad üvölt bennem.Ölni akar.Széttépni valakit,vagy valamit.Bármit.És én engedtem neki.Hirtelen megragadtam a vámpír nyakát,és csak vele szemben álltam.Ő nem tudta,mit kezdjen most magával.Csak álltam.Megpróbált még egyszer belém vágni a fegyverével,de én a jobb csuklóját is megfogtam,hogy ne tudja megmozdítani.
-Mért nem tudnak komolyan venni...Mért...-Suttogtam magamban.
-He?-Nézett ellenfelem kérdően.-Én pár örökké valóságnak tűnő másodpercen át nem válaszoltam.
-Kuss...most a szart is kirúgom belőled.-Emeltem fel hatalmas farkas fejem,izzó szemeimet egyenest ráemelve.Egyre jobban szorítottam a csuklóját,torkát már elengedtem.Megmozdulni sem mert.Vagy nem tudott.A vadállat bennem vicsorogva szólt."Hova lettél?Hova lett az a régi Sámán,aki bárkinek a szívében halálos félelmet bírt előidézni?Mi történt veled?A tekintetedtől is megborzongtak,de most..egy ilyen gyerek is elintéz?!Térj vissza.."Ordított.Én magamban elejtettem egy üvöltést,hogy a hang hallgasson el.Most koncentrálnom kell.Megmozgattam a nyakam,hátam,vállam.A csontjaim vészjóslóan ropogtak.A sebeim nagyjából begyógyultak.A vámpír csak ijedten figyelt.Én felnéztem rá.
-Még menekülhetsz.Mentsd az irhád.Megdöglessz.Kibelezlek.-De már ideje sem volt eldönteni,mit tesz.Megszorítottam a kezét.Éles karmaim a bőrébe vájtak.Átfutottak a húsán,a keze egyéb szövetein,és a csontjain.Csuklója szépen lassan lemált róla.Tenyere helyén csak egy üres csonk maradt.Kikerekedtek a szemei az őszinte rémülettől,és rám meredt.Megdermedt egy pillanatig.De nekem ennyi is elég volt.Mielőtt feleszmélt volna levágtam a földre,ráharaptam a fejére,és letéptem az arca felét.Láttam a fél feje szöveteit.Pár húsdarabkát,egy kicsikét az arcizmok szöveteiből,és néhol kivillanó csontdarabokat.A többit eltakarta a vér.Szerencsétlen nagyon meg volt ijedve.De engem ez nem érdekelt.Villámgyorsan próbált felugrani,de én elkaptam mindkét lábát.Egyiket le is szakítottam,majd a szemei előtt széttéptem.Sebeket be tud gyógyítani,de lábat visszanöveszteni nem.Gondoltam,megérdemli,ingerlem egy kicsit.Megfogtam a torkát,és felállítottam.
-Na mi van öcskös?Így szétrúgja a pofád egy kutyus?Ugyan,szakítsd csak le a másik lábadat,visszahozom én neked.-Ejtettem egy gonosz vigyort,és lenyaltam a vért a fogaimról.De nem mert szólni.Be volt ijedve.Viszont rengeteg ember,farkas,és annál is több barátom köszönheti neki a halálát.Megérdemelte-e volna a könyörületet,vagy nem,az már nem érdekelt.Azt mondták,végezzek vele.Azt teszem.És meg is érdemli.Feljebb emeltem picivel,és tőből leszakítottam a másik lábát is,majd elengedtem,és nagy puffanással földet ért.
-Most hagy tartsam be,amit többször is ígértem...-A maradék arcáról őszinte rémület tükröződött.Életemben nem láttam valakit így félni.De meg is értettem.Ha valaki egy ilyen pokoli szörnyeteggel küzd,mint én,nem sokáig őrzi meg a hidegvérét.Nem kegyelmeztem.Ő kezdett velem.Óvatosan odanyúltam a hasához.Karmaimmal átszúrtam.A vámpír felordított.Láttam,hogy könnyek szöknek a szemébe.Nem bírja már tovább.Agyalni kezdtem,hogy most gyorsan végezzek-e vele,vagy fájdalmasan,és lassan.És inkább az utóbbi mellett döntöttem.Eközben tátongó gyomra undorító látvánnyal pihent szabadon.Én belenyúltam a tartalmába.Nyálkás,vöröses nedv borította tenyér szerű mancsaim.
-Látod,ez van,ha túlszalad veled a ló,kölyök...Nézd csak szépen meg...úgysem nyiffansz ki,míg át nem szúrom a szívedet.-Mondom csendesen.Tudom,hogy még hall.Bár elég kábult.
-Ezt tetted annyi emberrel.És mondd,mi volt ebben olyan jó?-Mutattam gyomra tartalmát a szeme elé.Alig bírt megszólalni,de láttam rajta,hogy válaszolni akart.
-Mert...úgysem..volt,mit...kezdenem már..az életemmel.Elvesztem,senkim..sincs.-Nyögte.
-Ez nem ok az ölésre.Segíts magadon.Megtehetted volna,míg megvolt mindkét lábad.De veled már nem lehet mit kezdeni.És most,távozz.Szellemként ne árts senkinek.Mert én jövök,és magam gondoskodom róla,hogy eltűnj.-Vágom hozzá.És reméltem,így is lesz.Óvatosan felvágtam a mellkasát.A bordákat eltörtem,és a szíve felé nyúltam.Nagy mancsaimban elég kicsinek tűnt a vérszívó szíve.Még lüktetett.Élni akart.De ezt nem hagytam.Egyetlen szorítással véget vetettem neki.A vámpír tetemét betakartam a kabátjával,amit még harc előtt ledobott magáról.
-Gyere,Iestyn.-Szóltam a társamnak.A fák mögül egy ezüst hajú elf lány ugrott ki.
-Ez nagyon durva volt...Nem is tudtam,hogy ilyen vagy.Valahogy,nem te voltál.Mintha mást láttam volna.Én is féltem.-Mondta.Ránéztem,és mosolyogtam egyet.
-Többet nem leszek ilyen.De az életünk múlt rajta.-Majd átváltoztam démon farkassá.Az elf rá üllt a hátamra.Belekapaszkodott nyakam sűrű bundájába.Én meghúztam magam,és futottam.Gyorsan,megállíthatatlanul,míg utunkba nem akad a megtestesült halál.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat