Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
Lacrimosa

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719
Lacrimosa

"Elnyel a sötétség.Világ életemben benne éltem.A kolostor síkos falai olykor mintha összezáródni látszanának.Az ablakon át beszűrődő holdfény olyan,mint valami apró reménysugár,ami csak annak él,hogy hamis hitet tápláljon bennünk.Túl magasan van.Túl elérhetetlen.Egy fekete holló röppen el előtte,mintha el akarná mosni ezt az apró fényt is.Pedig nem maradt nekünk más.Se nekem,sem a társaimnak.Egy mocskos kőépítmény merev falai közt lakunk.Nincs semmi,ami hozzánk tartozna.Se család,se kívüli barátok,se föld,amit otthonnak hívhatnánk.Csak az álmaink maradtak meg nekünk,és a múltból előlépő ködös emlékeink.Néha álmodom azt,hogy egy lágy hegedűszóhoz hasonló fuvallat keresztülhasít az ósdi templom falain,egyenes hozzám érkezve.Hűvös szele érintése úgy érződik bennem,mintha fellángolna a jéghideg tűz,és belém marna.Megborzongok,és emlékrohamok törnek fel bennem.Nem tudom eldöntetni,ez a valóság-e,vagy csak képzelgek.Szeretném azt hinni,hogy ez nem több mint szörnyű,delejes álom,de minden ködbeboruló napfelkeltekor rájövök,hogy ez nem álom.Ez a kőkemény valóság.Néha elgondolkodom;miért is vagyok éppen itt?Hogy kerültem én ide?Mért kell itt lennem?Hogyan juthatnék innen ki?Vagy csak idáig nem volt merszem elszökni?Nem tudom.A külső világ tele van veszélyekkel.Az emberek élik normális mindennapjaikat,de minket megtanítottak arra,hogy valójában jeges szívű,kegyetlen élőlények uralják az éjszakát és a napvilágot.Éles agyaraikkal kitépik az ember szívét,hatalmas karmaikkal csontig hatolnak áldozatuk puha húsában.Sötét lelkük nem ismer kegyelmet.Sokszor megfordult már a fejemben;vajon igaz ez?Vagy csak el akarnak minket rettenteni a külvilágtól?Valami bennem azt súgta,hogy mindössze csak nem akarták,hogy elszökjön innen bármelyikünk is.Kiskorunkban belénk magyarázták,hogy félelmetes a világ,és csak itt lehetünk biztonságban.De engem mégis hajtott valami,hogy örökre itt hagyjam a kolostort.És megtettem.Kiléptem a szoba korhadt ajtaján,és elindultam lefelé a rozzant templom repedéses lépcsőin.Minden lépésnél egyre nagyobbat dobbant a szívem.A rettegést,de biztonságot nyújtó sötétségben lassanként elértem az épület kifelé vezető ajtaját.Nem volt bezárva.Az itt élő cselédek sosem zárják be.Mi sem.Egy hollót hallottam ismét károgni.Érdes hangja magányosan szólt az éjszakában.Mintha figyelmeztetni akarna."Vissza...vissza...veszély...áldozat...halál..."De én ügyet sem vettem rá.Elindultam kifele.Ahogy a talpam a földet érte,mintha szél kapott volna fel,a végtelenbe bámultam,és futottam,amilyen gyorsan csak bírtam.Egy cikázó fehér árny húzott el előttem.Egyre gyorsabban és gyorsabban közeledett felém,míg egy utolsó villanás erejéig nem láttam mást,csak hogy megint magával ránt a hideg éjszaka,és hogy talán sohasem fogok többet felébredni ebből a nyomasztó rémálomból.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat