Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
Winter

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719
Winter

mode:once upon december
story:csak egy fanfic Sizer-el a Violinist of Hameln-ből.annyi,hogy Sizer megint öl
other: na,az én bazinagy művészi fogalmazásom XD kipróbálásnak,és egyéb kis szórakoztatódolognak megfelel.remélem azért tetszik

Egy újabb éjszaka...A szél csendesen fújt az öreg házak falain,és a fák ágain keresztül.Tél volt.Hideg,fagyos tél.D e azon a télen nem akart hó esni.Pedig milyen gyönyörű!Mindent beterít,magával együtt a járda véres foljait,a macskaköveken szétmorzsolódott húsdarabokat,és az emberek utolsó könnyeit.Milyen szánni való,szerencsétlen lények is ők...És milyen sokat tűrnek.Mégis élnek.
Fáradtan leheltem magam elé.Mért kell ezt csinálnom?Nagy sóhajjal hajtottam le a fejem,és megmarkoltam a kaszám.Hatalmas,többnyire vérvörös fegyver volt,borotvaéles,gyilkos pengével.A vállamon ülő sólyom rám nézett.De nem is kellett megszólalnia ahhoz,hogy tudjam,mit akar.Összeszorítottam fogaim.Éreztem magamon a sólyom sebzett szemének nyugodt tekintetét,és együttérző bíztatását.Tudta,hogy nem én akartam így.De avval is tisztában volt,hogy muszáj.Megmarkoltam két kézzel a kaszám,szemeim kirobbantak,és halálszagtól bűzlő szárnyaimat kibontottam.Fehérek volak...tiszta fehérek.De immár vörösek a vértől.A lemoshatatlan bűntől.
Találkoztam egy csoport emberrel.Csodálkoztak,mit keres nálam egy kasza.Meglendítettem,és kettévágtam őket vele.Az emberek ijedt sikolyban törtek ki.A vágás nyomán szökőkút ként robbant ki a vörös folyadék,mely annyi ideig keringett bennük,és éltette őket,míg a kaszám éles pengéje elküldte őket a túlvilágra. Minden házból rohant kifelé a nép,hogy megtudják,mi okoz ily rémült sikolyokat.Meg is értették.Menekültek volna.De arra késő volt.Hatalmas kaszám a holdfényben forgatva daraboltam ketté az egész várost.Fájt...Láttam,ahogy egy fiú óvatosan kilépdel a házból,és összeesik az iszonytató képek láttán.Mintha a vér tüzes,égő lángcsóva lenne.Mintha a levegő fölforrósodna.Pedig csontig hatoló a hideg.Lassan odasétálok ahhoz a fiúhoz.Kegyetlenség volt megölni a faluját,és kegyetlenség lenne őt itt hagyni.Látja,hogy jövök.Tudja,hogy ki vagyok.Próbál menekülni,de a lába földbegyökerezett.Lassan,lomhán szedem a lábam.Mintha lennék olyan kegyetlen,hogy tovább hagyom őt félelemben.De nem.Csak egy félholtat látok felé kúszni,akire ő ránéz.És észreveszi,hogy az egyik családtagja.A nő ordít,elzavarja,de mi haszna...Már semmi.Itt a vége.A félholt levágott,vérző lábával megpróbál feltérdelni,a fiú elé.Együttérzően megcsóválom a fejem.Nem kéne,de valamiért olyan jó volt rájuk nézni...Mintha érezném azt a melegséget,amit soha nem kaphattam meg.Azt kívánom,bárcsak nekem is lett volna valakim,aki így próbált volna vigyázni rám.-Búcsúzzatok.-Parancsoltam rájuk.Mindketten megfagytak a félelemtől,én pedig rántottam egyet a kaszán,és felaprítottam őket is.Ez volt az utolsó falu.De nem akartam még visszamenni.Visszamenni a pokolba,ahol démonok neveltek.Leültem egy nagyobb kupac tetejére.Emlékszem,mikor kicsi voltam,ugyanezt láttam.Érthetetlen volt számomra,mi ez a melegség,ami így áradt abból az alig élő emberből a családtagja iránt.Megkérdeztem a pokol első királyát,hogy vajon nekem is volt ilyen?Vannak nekem is szüleim?A démon engedékeny volt,és bejött velem egy nagy,hűvös szobába,minek a közepén egy hatalmas jégtömb állt.Egy alacsony nő volt belefagyva.Kíváncsian néztem.-Látod,ő lenne az anyád...Csak egyedül hagyott,nem érdekelted,mást választott helyetted.Gyűlölt.Neked is gyűlölnöd kéne ezért őt.-Mintha egy villám csapott volna belém,lettem egyből dühös minden családra,ahol hozzám hasonló korú gyereket láttam.Már nem vagyok dühös.Csak olykor elmélyedek a gondolataimban,hogy szabad-e hinnem a démonnak,és folytatnom az öldöklést.A többi démonon látom,hogy élvezik.Örülnek,ha a bőrük véráztatta lesz,ha egy óriási vörös tócsában tapicskolhatnak,vagy hallhatják az emberek rémült sikolyait.Néha elgondolkodom,hogy én mért nem élvezem.Talán mert nem vagyok démon?Érdekelne,hogy milyen a testvérem.Milyen lehetett volna a családom,és hol lennék most,ha nem így alakult volna az életem.Tényleg jó lenne az úgy,ha apámat felébresztjük?A valaha létezett legnagyobb démonkirályt,a legnagyobb rémületet,akit bezártak,csakhogy ne hozzon több fájdalmat a világra.Akarom én ezt?Segítsek a démonoknak?Jó lesz ez így?
Magam sem tudom a választ.Nincs,aki bármit mondjon.Egyedül érzem magam ilyenkor,mint az telihold egy farkas üvöltése nélkül,a művész a ceruzái nélkül,vagy az éjszaka a csillagok nélkül.
Itt csak vércseppek áztatta kövek vannak,melyekre most,a végső pillanatban megváltó reményként,nagy,tiszta pelyhekben elkezd esni a hó.

Feels like eternal silene(Olyan érzés,mint az örök csend)

"Annyira...sok dolog történt velem mostanában.Pár perce,és 2 hónapja még egy hulla tornyon ücsörögtem a végtelenbe bámulva,most pedig egy kereszt alakú fatákolmányra felláncolva üresen nézek magam elé.Az ég mintha kettéhasadt volna;szürke felhők borítják egy kis fényforrás nélkül,és megállíthatatlanul zuhog a mindent elsöprő eső.Hideg,és fájdalmas érzés.Mintha már érezném,hogy a kutyafejű szörny kardja a szívembe mar,majd elönt a vérem forrósága.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat