Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
Stray

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719 		Stray

mode: wolf's rain opening
story: feels like...jóatyám,kezdődikasuli.

In the cold breeze,that I walked alone
The memories of a generation burn within me
There forever...since I cried and breaked,and sorrowed
Live or die,I'm pride what my people gave me
I'm here stand in on the edge
Starin' at that where the moon should be
*howl*
Stray!
No,I haven't got nothing to lose
Nothing to lose...
Ever stray!
So I'm gonna live my life what I choose
Until I fall...
Stray...

Egyszerűen halálosan félek...Mint eddig még soha.Új hely,egyre kevesebb idő a barátaimmal,és folyamatos tanulás...talán megint én leszek félrelökve,talán megint egyedül kell legyek,mint azelőtt.Fogalmam sincs.Most így,ahogy észreveszem magam...hallgatom a wolf's rain openingjét...Mintha végig vinné ez a zene az eddigi életem.A wolf's rain mentett meg attól,hogy ne egy idióta mai picsa legyek,hanem valaki,akinek talán még tudatában van,valójában mi is a helyzet az élettel,és mi,ami igazán fontos.In the cold breeze I walked alone...Komolyan,félelmetes.Az az út,amit eddig kellett végigjárnom,hogy elérjek valamit fájdalmas,hosszú,és elbizonytalanító volt.Gyakran úgy éreztem magam,mintha egy kitaposott ösvényen ballagtam volna a jeges szélben,mely vissza akar mindenképp fújni,és elhitetni velem,hogy ne merjek tenni.Jó,de főként a rossz emlékek örökre belém égtek.De mégis örülök,és tudom,hogy nem azért voltak rosszak,mert úgy szánták őket.Most meg itt állok a kapuban,mintha az eddigi életem csak egy kalandos álom lett volna,és látom a célt,amit el kell és el akarok érni.Egyenesnek tűnik,de tudom,hogy nehéz lesz.Annyian próbáltak visszatartani,de úgy gondolom,nincs mit veszítsek,"úgy élem életem,ahogy akarom,míg el nem bukom" Nem vagyok főnix,de komolyan,a jövőben tudom,hogy vár rám egy hely,amiért eddig küzdöttem,és ahova tartozom.Szeretek tartozni valakikhez...hiába vagyok olyan gyakran egyedül.Mondta a rajztanár,hogy igaz,hogy ez rossz,és tudja ő,milyen,de anélkül nem lettem volna ennyire rajzos...Nálam vannak,akik jobban tudják,milyen,mikor tényleg fullra egyedül vagy,és nem kamasz emozásként ücsörögsz egy helyeben,de én is tudom.És talán ez tesz késszé mindenre,hiába félek...

Final fantasy crisis core-why
price for freedom

Valahogy nem tudom elképzelni magam anélkül,hogy ne lenne célom.Sokan úgy vannak vele" oké,kijárom a sulit,érettségizek,és majd dolgozok,ahogy dolgozok.Élek élek élek,aztán nyugdíjas leszek,majd meghalok." Nekem valahogy ez nem tűnik életnek.Fogalmam sincs,mit,vagy hogy,de mást szeretnék..elképzelem magam egy ágyban haldokolva,amint visszagondolok a múltamra..a gyerekkoromra.És azt szeretném látni,hogy szép volt,jó volt,tartalmas volt,és örülök mindennek,amit elértem.Örülök neki,hogy annyi barátot szereztem,és legyen jó érzés,hogy visszagondolhatok rá,mennyi mindenen mentünk keresztül.Igen,az eddigi életemben is volt bőven esemény.Kamaszok vagyunk,növünk...talán ez lesz a legkalandosabb korszak az életemben,és igyekezni fogok kihasználni.Szeretni az életemet.Szégyenlem magam,hogy az előző osztálytársaimmal olyan idióta voltam olykor,és sajnálom,hogy a sírós picsa érzetet keltettem bennük,holott nem az volt a célom,mindössze kimondtam jóanyámnak,mit gondolok.Ő meg továbbadta...De szégyenlem magam,viszont örülök,hogy így nyolcadikra mégis összejött az osztály,és mégis szerettük egymást úgy ahogy.Még én is el tudtam beszélgetni bárkivel,nem is voltak konfligtusok.Úgyhogy,ha visszanézek a régi sulimra...sok baj ért,de jó volt.Szívesen,és nyugodt szívvel fogok ismét elmenni oda,ha újból beléphetek azon a régi,zöld kapun,amin annyi éven keresztül kellett átjönnöm.Több volt a rossz élmény,mint a jó...de akkor is szerettem.Lehet,hogy voltak valódi idióta parasztok,de mégis,itt telt el a gyerekkorom másik fele.És igen,itt mégis elismertek,és örülök,hogy szerették a rajzaim.Örülök,hogy tapasztalt emberek mondták nekem,hogy sokra fogom vinni.Szeretném hinni,és úgy hiszem,hogy ez igaz.Mindent elkövetek ennek az érdekében.Hiányozni fog a régi suli valamiért.Pedig év végén még úgy tűnt,soha vissza nem akarok többet térni,de valahogy mégis jól esne.Szinte látom,mikor kis ötödikesként fáradtan trappolok végig a folyosón,vagy valakivel mellettem ülve rajzolok.Szeretném azt hinni,hogy engem ott sosem felejtenek el.Én nem fogom őket.
Annyira elragadott ez a nosztalgiás-emlékes érzés.Ahogy meghallottam a crisis core ending zenéjét.Mikor Cloud először találkozik Zack-el...Csak ő is még egy gyerek,de annyira aranyos az a jelenet.Annyira emlékezteti az embert arra,hogy saját magának is vannak kedves barátai.Mintha visszahozna minden kellemesen eltöltött időt a legjobb barátokkal.Fogalmam sincs,hogy,de egyszerűen csak..it does.Aztán mikor [SPOILER] Zack elmegy,Cloudon meg szinte látszik,hogy elfogadta ezt,és tudja,miben állt Zack halála.Úgy az embert ez az egész készteti arra,hogy ő is merjen álmodni,és igenis,menjen végig az életén úgy,ahogy érzi,hogy helyes.Ezt ha értelmezem...pl. mondok egy gyengébbet,cigizel,pedig tudod,hogy ezt nem szabadna,és árt is neked.De leszarod,mert jó érzés,holott az agyad,és a lelked is ordít,hogy hagyd abba,míg a végén rájuk se figyelsz,vagy elhallgattatod őket.Mondhatod,hogy de hát ennyi nem tesz kárt;fiatal vagyok,hagy basszam el úgy az életem,ahogy akarom;nem érdekel semmi,majd jön,ami jön,leszarom,ha szar,most érezzem jól magam.Nálam ez úgy van,hogy nem.Hiába fáj,hiába szar,igaz,még én se tudom,mi az a kurva élet,de egy kis időnyi boldogságért áldoznád fel magad,holott ha töretlenül tovább lépsz,úgyis eléred,amit akarsz...?Van aki nem hisz ebben,és leugatna,hogy én kis hugyos,nem tudok semmit se az életről.De én biztos vagyok benne,hogy márpedig tudok.Lehet mindenkin röhögni,de ha valaki töretlenül tesz a célért,hiszem,hogy a végén el is éri...Tisztelem az ilyen embereket.Pont ezért nem szimpatizálok a mai sztárokkal.Mert sokuk nem tette meg azt,amiért másnak valóban küzdenie kell.Van,amelyikük igen,de tessék ránézni a többségre...nagy nulla.Akár elbukok,akár nem,úgy akarom végigvinni az életem,hogy igen,megpróbáltam,és igen,küzdöttem,és igen,voltak jó emlékek,elértem valamit...és büszke lehetek majd magamra,hogy ekkor voltam ilyen merész,és követtem azt,amire világ életemben vágytam.Tudom,hogy elég szomorkás voltam egyfolytában,de most középsuliban szeretném,ha mindenkinek jó emlékei lenének rólam.Hiszem,hogy táborban is mindenkinek az volt,mikor velem rajzoltak délutánonként,vagy először ültek le mellém;mellém,az ijesztő,barátságtalan,csendes,és sötét lány mellé.Először óvatosan megkérdezve,hogy meg szabad-e nézni,majd felbátorodva,mikor mosolyogva arrébb húzódtam,és megmondtam,hogy szabad.Innentől fogva az egész táborral jóban lettem.És úgy...egyedül voltam eleinte,aztán annyira jól összejöttünk.Éreztem,hogy mégis szeretnek,és nem akarnak kivetni a társaságból,barátságosak hozzám...
Ilyenkor ez volt a helyzet.És annyira jó volt.De a következő suliban?Rajzzal nem nyerhetem meg a világot,hiszen ott többen is rajzolnak...Fogalmam sincs,hogy,de jóban szeretnék velük lenni.Remélem,összetartóak leszünk.Szeretnék jól tanulni,és szeretném,ha végre visszatérne az a vicces,játékosabb,sokakat egyből felvidító énem,aki voltam.Nem az a nemtörődöm fapofa,aki most vagyok(szerintem).Énis örülnék,ha végre őszintén bírnék mosolyogni,és mondhatnám,hogy igenis,nem csak szeretem,hanem imádom az életem.Igenis,valahonnan érzem,hogy nagy dolgokra vagyok hivatott...akár a külvilágot illetően,akár saját magamban,a barátaimmal,vagy máshogy,de nagy dolgokat fogok tenni.
"I'll become an artist,to change the world..."
Középsuli,itt jövök...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat