Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Hati naplója


Fenris [327719 AL], gazdája Hati
Hollywood w**re

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/327719
Hollywood w**re

mode:papa roach-hollywood whore
-to be loved
tankcsapda-füst és lábod
warning:csúnya beszéd,insanity

Nos,megint itt vagyok szenvedni,dehát úgy kell azt XD
A minap történt velem egy nagy dolog Renivel és Robival kapcsolatban.Őszintén,azon az éjszakán ahogy elhagytam a gépet,csak sírtam és sírtam 2 és fél órán át.Életemben még ennyit nem.Csodálkoztam,hogy hogy lehet ennyi könnyem O.O Szörnyű volt.De nem láthat így senki.Lefeküdtem 22-23 óra körül,folyamatosan sírtam 1ig,vagy 2ig kb.A könnyek forróak voltak...mintha minden csepp kiégetné az arcom,az szemem,amelyekből csak egy véres csonk marad a végén.Talán a szívemmel együtt...talán emiatt fogok búcsút mondani mindennek.Megint nincsenek barátaim..nem akarom,hogy olyan kedves emberek menjenek el,akik enm érdemlik emg ezt a sorsot.A lángoló könnyek csak folytak és folytak.A párna átázott.Alig bírtam abbahagyni.A végén arra gondoltam,hogy jöjjenek csak...jöjjenek.Könnyebb lesz.Majd könnyebb lesz...el fogom felejteni.Az élet megy tovább."Mindegy mi is történjen...A nap mindig sütni fog,csak tekints egy szebb holnap után,és emg fogod találni..." Majd jobb lesz...jobbnak kell lennie.Ember vagyok.Vannak álmaim,céljaim,életem.Ennek nem kell rosszul mennie.Nem szabad.Én nem erre vagyok hivatott.Talán túl nagyra.Egyszerű firkálással akarom megváltani a világot..."Különbséget teszek,és egyszer megváltoztatom a világot,egy jobb holnapért.."A saját holnapomért.Önző módon...de nem kell,hogy így legyen.Művész akarok lenni.Nem kell,hogy itt vége legyen...A végén belefáradtam,és elnyomott az álom.Tankcsapdától az egyszerű dal és az örökké tart zúgott a fülemben naruto ending 1,trinity blood ending,és a bouevard of broken dreams a green day-től.Elkeserítő,magányos érzés volt.Az egész éjszakán át könyörögtem a megváltóhoz,hogy ne történjen semmi.Utolsó esélyként.Mikor a leküzdöttem álmomban a sírásból jövő kimerültséget,felkeltem 4 körül.Újból rámjött a sírhatnék.Magamra húztam a takarót,befogtam a szám,összeszorítottam a szemeim,majd egy hosszas küzdés után ismét sikerült magamra eröltetni egy kis alvást.Ha az alvás volt...Újból felkeltem 6 örül.Már nem éreztem kimerültséget.Csak leblokkolást.Lefagyást,Mozdulatlanságot.Örökké itt akarok feküdni..csak még pár percet..hagy sírjak.Egy kicsit...egy kicsit tovább.Lassan kinyitottam a szemeim.Nem szabadott most sírni.Észreveszik...Nem láthatnak.A párnám kicsit még nedves volt.A fény álmosan szűrődött be a redőny rései között.A nap narancssárgás volt.Az ég gyönyörű...de mintha csak kínozni akarna.Felkelteni.Én már örökre itt akarok maradni..hagyjatok békén.Nulladikom volt.Alig bírtam normálisan lélegezni.A szívem vert,és visszanyomott az ágyba.De nem szabadott sírnom.Anya mindjárt felkel.Egy gyerek nem sírhat.Nagy,hülye ló vagyok.Nem sírhatok.Mert akkor valami nagy történt.Egy bunkó f*szkalap,mint én,nem sírhat.Ha sír,mondja el,miért sír.Tessék,nem akarja elmondani.De azt is miért?Azt nektek kell kitalálni,drágáim...vajon mért nincs 2 csepp önbizalmam se,és mért ülök egész nap gép előtt?Hát nem azért,mert azt én úgy élvezem...Ettől kezdve nem mondok el senkinek semmit.Ezért enm szabadott látniuk.Nagy kavarodás lett volna belőle.A folytogatós esetet is úgy mondtam el,hogy apa látta,hogy nehezen veszem a levegőt,fájlalom a nyakam,és kedvetlen vagyok.Azt mondta,pofánvág,ha nem mondok semmit.Ha hazudok,azt tudni fogja.Muszáj volt az igazságot elmondanom.De én nem akartam.Nem akarom,hogy egy kis ribancnak higgyenek,mert messze nem vagyok az.Nme nézem nagyra magam,de olykor oviban érzem magam az osztályommal/egyes tagjaival.Szóval tessék békénhagyni ezekkel.
Össze kellett szednem magam.Fel kellett állnom.Az osztály se láthat így.Felkeltem,felöltöztem,elindultam 0adikra.Elég kedvetlen voltam.Szerencsére senki sem vette észre.Csak azt sajnálom,hogy Adéllal marha bunkó voltam...pedig nem akartam.De el se mondhatom neki,mi történt.Néha idegesít,de nem akarom megbántani.A nap viszonylag tűrhetően telt.A tesi óra volt a szörnyű.Beállítottak kéziben a kapuba.Nem tudtam védeni.Ordítoztam,hogy "basszatok már ki a francba,mert béna vagyok mint a segg"Nem akartam ezt mondani.Nemnemnem és nem!Annyira bánom.Aztán átállítottak a másik kapuba.Az osztály szörnyülködött.Nem akarom ezt a szerepet betölteni...nem akarom,hogy utáljanak.De nem tesire vagyok.A kezem vékony,nem tud messzire dobni.Nem reagálok gyorsan,nem kapom el a labdát annak árán,hogy elessek.Csak elé állok.Bár ezt is megszenvedtem...Nekibaszta valaki a labdát a combomnak teljes erőből,és még véletlen se lány volt az illető.Égett a lábam,alig éreztem.De olyan volt,mintha a szétszakadt erekből kijövő vér csak folyna és folyna lefelé,akár a láva a vulkánból.És éget.Fáj.De nem nyikkanhatok meg.Nehezen mozogtam tőle.Nem kaptam el a labdát.Akkor odajöttek páran,hogy "takarodj már innen a faszodba bazmeg" satöbbi.Fájt.Komolyan,úgy érintett,mint valami kibaszottnagy késszúrás az előző napi sírás után.Nagyon kellemetlen volt.Elhatároztam,hogy ezt az egészet kiheverem 2 napon belül.Muszáj.De addig sírhatok...És sírtam is.Ahogy hazaértem,anyám leordított.Visszapofáztam,és bevonultam a fürdőszobába.Ő kiment az udvarra a húgommal.Én magamra zártam az ajtót.Rábasztam egy nagyot a falra.Szinte láttam,hogy véres lesz tőle a kezem,ha folytatom a verését.Kinyújtott kézzel,tenyérrel a falnak támaszkodtam és megállíthatatlanul előtörtek a könnyeim.Ordítani akartam.Kiordítani,hogy segítség.De nem segíthet senki.Sosem.Nem kérhetek segítséget.Csak egyedül,egyedül.Mamánál fájt...hogy mosolyognom kellett,miközben "vérzett" a szívem...A gép elé ültem,hogy elrajzoljam Vinit.A kép címe dirge(gyászdal).Komolyan olyanra sikeredett.Sikeredett volna,ha bírtam volna rajzolni.De nem sírhattam itt.Össze kellett szednem magam.Csak nem bírtam.Nem bírtam másra gondolni.Fájt.Hogy talán miattam történt minden hülyeség.Ezt nem bírtam elviselni.A rajzra dőltem,és üres tekintettel bámultam a monitort.Mintha egy örökkévalóság lett volna.Azon járt a fejem,hogy ezt abba kell hagynom.El kéne felejtenem.Egy váratlan pillanatban a képernyő jobb alsó sarkában nagyon váratlan kép bukkant fel.Reni bejelentkezett...Egyből rákattintottam.De gondoltam,hogy csak csalódnom kell.Valami ismerőse,nem ő.Ráköszöntem.Vártam a szidást,de meglepő dolog történt...Reni volt az...Mint derült égből villámcsapás,úgy jött meg a kedvem újból az élethez.Nem fájt többé.A combomban lüktető fájdalmat sem éreztem.Olyan jó volt...Pont az utolsó utáni pillanatban...Annyira örültem ilyenkor.Hihetetlen volt.Egyrészt az is,hogy ennyire képes voltam valaki után sírni.Pedig temetésen is álltam,mint a kőből faragott szobor.Könnyek,és bármilyen érzelem nélkül.Mikor Bogi otthagyott,csak álltam,néztem,és hagytam,hagy menjen.De nemtom,Renihez mért ragaszkodom ennyire.Furcsa.Nem úgy,mint egy kiskutya,de mégis...olyan érdekes.Kerültem már közel másokhoz is.De Robit se hibáztatom.Az a hibája,hogy megrögzötten utálja a világot.Nem hisz nekem.Nem hiszi el,hogy nem kell pokolból álljon az élete.Akkor ne higgyen,de így van.
Aztán ballagás.Nekem kell rajzolnom a tablót.Az ofő mindenfélét összeszenved róla.Tán a legjobb lenne,hogy hagyjon,hogy csináljak amit akarok.Kiadott pár emlékezetes kirándulást.Megrajzoltam vázaltosan,de nem lett túl jó szerintem.Találtam pár fasza cosplayest,és annyira tetszett a kép Sorával és Rikuval Twillight town-ban...Nem bírtam ki.Leszartam,és lerajzoltam.A suliban átalakítottam kevésbé animéssé.Az lett a tanár kedvence,azt nem is az,aminek kellett volna lennie XD Vicces volt.Akkor mostantól mindent letojok,és rajzolok,amit akarok.
Ha már ballagás,akkor kell blúzt is nézni.Hát elmentünk.Én is mentem,mert dagi vagyok,és kell a méret.Szabina nem jött,mert nem jött(oszt.társ Szabina) Feladtak rám csomó szart,hát egyik se volt jó rajtam szentem.Nem én tehetek róla,hogy dagi vagyok.Szabinát felhívták,hogy neki milyen méret kell.Az emg nem merte megmondani.A többiek elmondták,hogy keleltt rám egy XXL-es blúz,erre aszondja nagy kevélységgel:- Ajj...hát de én vékonyabb vagyok a kingánál,elég pár mérettel kisebb...-Hát bazmeg.Beled neked is van öcsi.A hátsód 2szer nagyobb,és a combod is..Lehet,hogy nőiesebb vagy,ezért nem tűnsz akkorának,amekkora vagy.Egyébként a legutóbbi mérésnél 10 kilóval voltál nálam több...És így rólam csak ne pofázz.Egy nő szépségét nem a súlya mondja meg,még ha ronda is vagyok.Gyűlölöm azt,ami ma van.A kamasz lányok magazinokban a tökéletesnek kikiáltott lányt/nőt látják.Sovány,pálcika lábakon ácsorog,vagy úgy néz ki mint egy ufo.Ettől meg azt hiszik,egy lány csak akkor lehet szép,ha csontjai kilátszanak,pálcikákon jár,mindenféle kihívó/virító ruhát vesz fel,és ribancnak mutatja magát.A magam részéről ebből nem kérek.Leszarom,hogy ronda vagyok-e vagy sem.Ettől senki nem lesz szép.Shut the FUCK up.Ha választhatnék,egyből kihagynám a tablót.Nem vagyok én olyan fontos oda.Menjen csak aki akar,mert "ő vékonyabb nálam és olyan faszán néz ki azon a képen".Nem,nem megsértődtem.Csak bánt,hogy az is aki eddig normálisan viselkedett velem,most csalódjak,és itt pofázik.Nehezen tudom elfogadni.Tessék...
Timivel is történt valami.Nagyon sajnáltam szegénykét.Komolyan,sosem láttam kétségbeesettnek.Eddig mindig ő mondott meg nekem mindent anélkül,hogy jól beoltott,vagy kiosztott volna.Most itt volt az idő,hogy én is magyarázzak neki.Elvoltunk 1 és fél órán át evvel,aztán ahogy szokta,bedobott egy smiley-t,és:" Hagyjam abba a nyafit és engedjelek aludni?:D" Mondtam,hogy nem.Mit érdekel engem az alvás ilyenkor.Nagyon aggódtam érte.Megpróbáltam biztatni,hogy hátha mégis van remény.De ehhez ő maga nem fűz semmit.Elmeséltem neki pár kisebb-nagyobb eseményt,ami velem történt meg.Remélem,segít neki elhinni,hogy minden lehetséges.Ha találkozok vele,nem szeretném rossz kedvűnek látni.Legalább miattam ne csalódjon.Ilyenkor értettem meg,hogy szerencsétlen is mi miatt ennyire tapasztalt,és csodálom,hogy még bír nevetni.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat